Ugrás a fő tartalomra

Néhány hete

Elsőszülöttem dúlva-fúlva jött haza az iskolából. Hogy az már mégiscsak elképesztő és felháborító, hogy egyes tanárok mit ki nem találnak, hogy nekik mit kell technika órán csinálniuk, és különben is gagyi az egész, meg dedós, és egyáltalán, hogy gondolhatná bárki is, hogy jó ötlet öltöztetős babát csináltatni velük! Nézzem meg, csak nézzem meg, tessék, gagyi az egész, még szoknyája is van, a fiúk fiú babát kaptak, a lányok lányt, és nézzem meg, itt a sála meg a sapkája a babának, hót égő az egész, azért majd egy tavaszi kabátot kell még csinálni, hogy ne fázzon a baba a szeles időben. Odáig fajult a dolog, hogy az egészet lemásolták Másodszülöttemnek is, én is kerestem nekik a neten nyomtatható öltöztetős babákat, és maguknak is rajzoltak még. És persze komplett ruhatárat is minden babának. Heteken át babázott a két kisasszony esténként. Néha odaültem hozzájuk, egy-két blúzt, szoknyácskát kiszíneztem én is, persze közben sűrűn mondogattuk, hogy milyen hülyeség, gagyi és égő ez az egész :-)
Amíg a kisasszonyok papírbabáztak, én papírablakoztam. Történt ugyanis, hogy Elsőszülöttem kuckójának az ablaka már megvolt, de nagyon nehezen találtuk azt az ablakot, amit majd alá rakunk. Nem is az ablakkal volt a gond, gyönyörű, hatalmas ablakokat felkutatni tudok is, szeretek is. Csakhogy befér-e az adott ablak, és ki is nyílik-e, és radiátor fér-e alá, és hogy fog az kinézni?
Az első három kérdésre az építész igen gyorsan meg tudja adni a választ. De azt nem várhatjuk el tőle, hogy naponta 5-7 ablakot (volt az 10 is) szerkesszen be próbából a házunkba. Főleg, hogy egyik sem szabvány ablak, általában 100 éves parasztházak, vagy bontott kúriák ablakaiba szeretek bele, de az egyedileg gyártott ívesek is jó eséllyel indulnak nálam. (Csak most, a bejegyzés írása közben jut eszembe, hogy vehetnénk ablakokat rendesen, egy barkácsáruházban, vagy egy ablakboltban, már ha van olyan egyáltalán.) Így hát az építész megszerkesztett egy metszetet a félköríves ablakkal, én pedig papírból mindig kivágtam az épp aktuális kedvencemet.


A szívemnek az egyik legkedvesebb ez a gerébtokos csoda volt, hozzá tartozó redőnytokkal, fa redőnnyel. Gyerekkoromban ilyen volt a szobámban, akkor az volt a természetes, fel sem figyeltem rá, hogy ennél jobbat nem nagyon tudnék elképzelni. És most itt van, nagyon, nagyon, nagyon jó áron, az eladó tud segíteni a szállításban, és megvan hozzá a fa (!!!) redőny, és működik, és ... nem fér be.

És ha eladnánk a 75-ös félkör ablakot, és vennénk egy 60-ast???
Úgy sem fér be. Báááááá!


És ha nem lenne fölötte kis ablak???
Nem. Fér. Be.



Na ezt játszottam végig nagyon sok ablakkal. Volt néhány, ami elfért volna, de hülyén nézett ki. Mások szintén elfértek volna, de csak kis részenként voltak nyithatóak, akkor nem tudunk nagyobb tárgyakat az ablakon át bejuttatni a tetőtérbe, mint ahogy elterveztük.
Azzal vigasztaltam magam, hogy Másodszülöttem szobájában milyen jól fog kinézni a hatalmas körablak.


gépészek meg majd törhetik a fejüket radiátor ügyben :-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…