Kézügyesség dolga

sütőtököt vettél? - Igen. Miért, furcsállod? - Nem, már egész hozzászoktam, hogy mindig veszel azt is. És tényleg. Néhány hete mindig van a hűtőben sült tök, mondván valamit majd csak kezdünk vele. Most meleg őszi ital készült a sütőtökből tejjel, birsalmasajttal és fahéjjal összeturmixolva. Finom uzsonna volt :-)

joghurtkrémlevest Elsőszülöttem kérte egy étteremben. Persze mindnyájan megkóstoltuk, mindnyájunknak ízlett, nagyon, és az első kanál után mindnyájan egybehangzóan állítottuk: citromos Activia! Naná, hogy csinálok én nektek otthon is ilyet! Sőt, csináltok ti magatoknak citromos joghurtkrémlevest, olyan egyszerű, hogy tényleg gyerekjáték elkészíteni. A joghurtokat egy kancsóba borítjuk (lehet persze fazékba, tálba is), hozzáöntünk egy zacskó tejszínt, és felöntjük annyi tejjel, hogy leves sűrűségű legyen. Összekeverjük, és már kész is. Ha már a főzést megspóroltuk, a tálalásnak adjuk meg a módját. (Ezt is az étteremben lestük el :-) A tányérba először apró (vagy apróra vágott) gyümölcsök kerültek, nálunk most épp ribizli és cukordinnye, mert az volt itthon. És egy adag tejszínhab, az fontos, mert az eredeti változatban is volt (és gondolom Menyus is mondta, hogy az jár). És mentalevél. Akinek a pincér szerepe jutott (= kiharcolta, kialkudta, kitárgyalta, kiku...

Az úgy volt, hogy volt itthon körte.  Gondoltam, jó fej leszek, csinálok smoothie-t, mire a többiek felkelnek. A turmixba beledaraboltam a körtét, borítottam hozzá egy nagy pohár joghurtot, felöntöttem zabtejjel (természetesen bármilyen más tej is jó). Közben megakadt a szemem a krowká n (karamella). A kisasszonyok kapták ajándékba, már előző este is ettek belőle, de én szeretek az ilyen nasizáson mielőbb túlesni, gyorsan beledobtam a karamellákat is a turmixba. Mmmmm, jó ötlet volt :-) Azért még szétnéztem a fűszerek között, legyen íze is a dolognak. Amint rábukkantam a kardamomra, nem is keresgéltem tovább, annyira szeretem az ízét, szinte minden édességben el tudom képzelni. Nagyon gyorsan elfogyott, felkerült a családi étlapra.

már a Meskára is betette a lábát. A filcpiacon ÚJRA KAPHATÓ a  cseresznye !

Mottó: Pardonne mes lèvres, elles trouvent du plaisir dans les endroits les plus inattendus. Bocsáss meg ajkaimnak, melyek a legszokatlanabb helyeken lelik örömüket. (  Bor, mámor, Provence , 1'41"-nél) Ez jutott eszembe a vasárnap késő délutáni, tompa, lődörgős bevásárlás végén az Aldiban. Fizetés után a pénztáros adott egy szép, piros almát ajándékba. Persze, volt rajta egy kis matrica is, nyilván a bolt reklámnak szánta, de mi ezzel együtt, vagy ettől függetlenül is nagyon örültünk neki. Hogy ezt így is lehet, nem csak cukorkával, nyalókával. Annyira örültünk, komolyan, a kisasszonyok úgy repültek rá, mintha még soha nem kaptak volna almát, én már épp nekiláttam, hogy kettétöröm nekik, hogy ezt a nagy örömöt látva azt mondta a pénztáros hölgy, hogy ad még egyet, hogy mind a két gyereknek legyen. Még sok ilyen reklámkampányt, repiajándékot stb-t kívánok mindnyájunknak.

könnyelmű, felelőtlen és meggondolatlan is tudok én lenni! Legutóbb is, mit műveltem?! Vettem magamnak egy nyakláncot. Csak úgy, könnyedén, bementem egy boltba, nézelődtem, válogattam, megtetszett, átgondoltam (azóta kiderült, nem elég alaposan), kifizettem. Aztán hazaparádéztam vele nagy boldogan, és kiderült, hogy elvetemültségemben képes voltam nem hármat venni belőle. Esetleg kettőt, és akkor nekem legfeljebb nem jutott volna, de a kisasszonyoknak igen. Csak ez az egy volt a boltban, az utolsót vettem meg, gondolom ezért is volt leakciózva. És hordani is akarom? Igen, azért vettem. Magamnak. De tényleg. Na, itt lefagyott a rendszer, és csak néztek rám az elkerekedett gyerekszemek, én meg csakazértse  éreztem magam egy önző dögnek, mert vettem magamnak 800 Ft-ért egy nyakláncot. De kitaláltam a kedélyjavító megoldást. Vettem levegőn száradó gyurmát. Felkutattam egy darab drótot, és előszedtem a szerszámokat. A drótból levágtam egy darabot, és...

húsvéti csemege készült ma nálunk. Egy tál aszalt gyümölcsöt (aszalt szilvát, sárgabarackot, datolyát és vörösáfonyát) ledaráltam. A masszából tojásokat gömbölyítettünk. A tojásokat csokiba forgattuk. Tulajdonképpen kész is.  Azért a csomagolással még elbíbelődtem kicsit, bár egyesek szerint arra a kis időre fölösleges. Zsírpapírba bugyoláltam a csokis gyümölcstojásokat. Mondjuk így már nem is hasonlítottak tojásra. Végül rafiával átkötöttem őket. Ezzel tényleg minden tojásformájukat elveszítették, és apró kis csomagocskákra kezdtek hasonlítani. Nem baj, majd megtartom ezt az ötletet karácsonyra vagy postás témájú zsúrokra :-)

korongokból  mi lett? Persze, hogy új áru a filcpiacra. Azért sárgák és zöldek a szőlőszemek, mert a kisasszonyokkal többszöri nekifutásra sem sikerült megegyeznünk, hogy milyen színű is a szőlő :) És a fehér bor, vörös bor problematikája csak ezután következett. Hogy miért fehér bor az, ami sárga. Vagy aranybarna. És miért vörös, ami bordó. Báááh! Azért csináltam másik változatot is, már azt sem tudom, az milyen színű :)

elárultam, hogy mostanában a  Váratlan utazás az egyik esti mese nálunk. Van benne egy rész, amikor Sara először megy iskolába. A lányok azon igyekeznek, hogy a lehető legcsinosabban öltözzenek fel az első napon, a fiúk pedig azon versenyeznek, hogy ki viszi a legpirosabb, legfényesebb, leggömbölyűbb almát a tanárnőnek. Hm, érdekes. Aki azt írja be a Google képkeresőjébe, hogy back to school , majdnem annyi almát láthat, mint szeptemberben a piacon. Értem én, hogy mi az összefüggés a tanévkezdés-szeptember-alma hármasban, de a szokás eredetére nagyon kíváncsi lennék. Más országokban is szeptemberben érik az alma, mégsem kapcsolódik ennyire össze a tanévkezdéssel. Aki ismeri ezt a szokást, tudja az eredetét, vagy hogy mit szimbolizál, ne titkolja el. Már csak azért se, mert így lehet jelentkezni a szeptemberi játékra. A nyeremény természetesen alma. A játék 2012. szeptember 30-án, éjfélkor ér véget.

megérett a szilva, amit Elsőszülöttem  hétfőn kapott uzsonnára az iskolában! Több időt sajnos nem tudunk neki adni, ugyanis fonnyadni kezdett. Ment a levesbe   a fazékba a többivel együtt. Szilvakompótot főztem, sok fahéjjal, szegfűszeggel. Gyerekkoromban simán megittuk a kompót levét üdítőként. De most a limonádé a trend, legyen hát szilvalimonádé. Megcsináltam a limonádé alapját, frissen facsart citromlé, méz, felhígítottam annyira, hogy kb. fél kancsónyi legyen, majd felöntöttem a szilvakompóttal. Nagyon jó lett a színe. És az íze is.

egy receptes újságban találkoztam először a Pavlova tortával. Még az alcímre is emlékszem: Könnyű és légies, mint egy igazi prímabalerina. (Először Anna Pavlova, orosz balerina tiszteletére készítették.) Ezek szerint balettos lánykáknak - és persze az anyukájuknak - kötelező. Nálunk gyakran sor kerül rá, mert mindenki szereti, könnyen, kevés munkával elkészíthető, és a felhalmozódott tojásfehérjék felhasználására is tökéletes. Annyi az egész, hogy tojásfehérjéből kevés porcukorral nagyon kemény habot verek. Nagyjából kör alakban sütőpapírral letakart sütőlapra halmozom, és alacsony hőfokon nagyon lassan megsütöm. A sütő ajtaját ki is lehet nyitni egy kicsit, inkább szárítani kell, mint sütni, hogy ropogós legyen. Persze el is lehet simítani, egyengetni, de én hiszek Jamie-nek, hogy ez így  rusztikus . Ha már ilyen lazán kezdtem, folytatom is így, agy nagy adag tejszínhabot halmozok a kihűlt habcsókra. A tetejére egy adag gyümölcs kerül.  Mivel gyakorlatilag...