Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2012

A szünet

előtti héten szinte minden napra jutott sütnivaló. Mert a kisasszonyok különböző közösségekben ünnepelték a karácsonyt, és süti is emelte az ünnep fényét.
Volt egy karácsonyi ünnepség hamvas lelkű rózsaszín balerinalánykák és családtagjaik részvételével. Elég kézenfekvő volt, hogy balerinamuffint vigyünk.
Sütöttem egy alap muffint.


Miután kihűltek, leszedtem róluk a papírt és egyenesre  vágtam a tetejüket.


Megrajzoltam és kartonból kivágtam egy atléta sablont. 
Linzertésztából atléta alakú kekszeket sütöttem.


Közben kiolvasztottam egy csomag fagyasztott málnát, és a levével beszíneztem a fehér cukormázat. (Tojásfehérje + porcukor, ami a mézeskalácshoz is szokás.)


Ezzel vontam be a kekszeket, Elsőszülöttem pedig rózsaszín cukorgyönggyel feldíszítette.


A muffinok közepét bevágtam, és beleállítottam a tornamez-kekszeket.

Megcsináltam a krémet. Krémsajt + tejszín + porcukor + málna + habfixáló a biztonság kedvéért. (Általában nem használok, de ha ki- és becsomagolni, szállítani kell a sü…

Bibibííí!

Díjat kaptam. És most nagyon büszke vagyok.


A délelőttöt a bírálóbizottság tagjaival töltöttem, és mondhatom, nagyon jól mulattunk. (A díjat már reggel megkaptam, így befolyásolásról, megvesztegetésről szó sincs :-) Aki járt már a Lushban, pláne gyerekekkel, az tudja, hogy a világon az egyik legizgalmasabb dolog a fürdőzselé. Mi legalábbis mindig megpiszkáljuk, aztán hazajövünk, és hetekig fantáziálunk róla. Kellene ilyen itthonra is? Naná! Csináljunk? Naná! Kell hozzá (színtelen) tusfürdő, ételfesték és zselatin. És extraként előkerestem azokat a krémtúrós tálkákat, amiket hónapok óta őrizgetek, mert olyan jó formájuk van. (Ó, de mekkora hiba volt bedőlni annak a kósza emléknek, hogy milyen finom is volt gyerekkorunkban a vaníliás krémtúró! Továbbra is tartom, hogy akkor finom volt, de most már nagyon nem az. Viszont a tálkája tényleg nagyon jó alakú, és elég vastag műanyagból van, így többször használható.) A zselatint a leírás szerint feloldottuk a megmelegített tusfürdőben. Beleke…

Boldog karácsonyt

Kukorelly Endre versével kívánok.

JÖNAKAR Jön a Karácsony, kapok könyvet, csokit, szeretet', ruházatot, élet ilyenkor jóval könnyebb nálunk. És nálatok? Jönnek különböző személyek, rokonok, vendég, meg a Márti, hogy csak nézek! Hát ti? Én is titokban, mint az angyal, csak hova dugjam? Készülök rajzzal. Látod, színes az ujjam? Vetíti Jézuskát a tévé, eleve ilyen egész pici, jászol van alátéve. Van, aki nem hiszi? Kisebb, mint én, kisebb, mint Samu, de mi a jászol? Az egy játék, ugye, anyu? Vagy valamiféle alátét? Lesz bejgli, hal, meg még fogalmam sincs mi, amit a boltban vesznek, csak sajnos, szálka lesz a halban. Ti mit esztek? Asszem kicsit meg fogok hízni, izgalmamban tömöm a fejem, nem is tudtam, hogy ilyen jó az izgi! Te sem? Alakul mindig szép kis csúnya veszekedés is, na és? Szentestig kitör majd a béke, Jól van, lassacskán témát váltok. Legjobb mindig a (kár, hogy) vége. Ti mit csináltok?

A negyedik

gyertyához versek jutottak.


Kis Ottó
HOLLE ANYÓ
Anyókát úgy hívták: Holle, repült hol fölfele, hol le. Párnáját az égben rázta a kezében, ha hó jött, kiáltott: -Olle!
Petőcz András
KARÁCSONY VOLT, MAJDNEM KARÁCSONY
Karácsony volt, majdnem karácsony, aznap, amikor meglestem Radovics Ágit, hazafelé tartott épp a rajzszakkörről, köszöntem neki, ahogy illik, mondtam, szia!, ő is rám mosolygott, ettől melegem lett, ettől az egyetlen kurta nevetéstől, szia!, mondtam neki, beszélni szeretnék veled, igen?, kérdezte ő, és miről?, kérdezte ő, meg szertném mondani, kezdtem, de elakadtam, igen?, kérdezte ő, mit?, mit is?, mondtam én, hát úgyis tudod, mondtam, nem, mondta ő, nem tudok semmit, mondta ő, hát, gondoltam, tudod, mondtam én nem, mondta ő, még mindig semmit sem tudok, miért nem mondod?, mondta ő, én csak álltam ott, néztem a fekete haját, barna szemeit, néztem a piros dzsekijét, és nem tudtam kimondani, Ági nevetett, mit állunk itt, mondta, gyere, kísérj haza, és megindultunk, nagy-nagy hallgatásban lépkedtünk…

Mivel etetnek téged? 43.

A szünet előtti utolsó uzsonna.

Jé, rendes uzsonna pénteken! Úgy értem, nem croissant, nem csokis papucs, nem kakaós csiga és nem bukta. Szendvics. És nem kevés benne a szalámi, és még savanyú uborka is van benne, nem is csak mutatóban. Nagyon finom az illata, akik szeretik a téli szalámi illatát, azok ezt a szendvicset is nagyon ínycsiklandónak találnák. A Párom bevállalta, és megette a szendvicset  a szendvics felét, azt mondta, tényleg finom volt. Az üres kenyeret nem ette meg, annak az egyik oldala száraz volt (ahogy össze volt fordítva a két kenyér, a külső), a másik pedig teljesen szétázott az uborkától (azért szoktuk magvajazni, hogy a zöldségek nedvessége ne áztassa el).

Összességében tehát ez egy jó uzsonna volt, gratulálok hozzá annak, akit illet.

Szerintem egy kis odafigyeléssel sokat lehetne javítani a menza színvonalán. Pl. nem hiszem el, hogy nem lehetne kitalálni valamit arra, hogy ne száradjamak ki az uzsik, mire a gyerekekhez jutnak.
És még egy titokzatos jelenségre …

Mivel etetnek téged? 26.12

Úgy indult ez az egész, hogy összegyűjtöm, milyen helyzetekben tör ránk teljesen váratlanul a nasiztatás. Egy újabb példa.
A városi táncegyüttesek karácsonyi bemutatója. Az egyik csoport műsorába be volt építve, hogy szaloncukrot dobáltak a nézőtérre. Rengeteget. Nehogy már egy kulturális programot nasi nélkül kelljen végigülni.
Ez a tánccsoport egyébként ugyanazt táncolta, mint tavaly. Egy év alatt nem sikerült egy új koreográfiát összehozniuk (mit tanultak akkor egy évig azok a gyerekek?), de a szaloncukorra volt eszük.

Délután megyek Elsőszülöttemért, az egész osztály rágcsál.  Ropit, sós perecet, pufikukit. Ahogy elnézem, nem most kezdték, a terem padlója borítva van a törmelékekkel. Kijön a kisasszony barátnője, megkínál engem is ropival.
- Ünnepeltek valakit?
- Nem, ez csak egy átlagos nasizás.
Az oviban és az iskolában is az a szokás, hogy nem egyszerre adják oda az ünnepségre bevitt nasikat, hanem "beosztják". Értem én, nem is rossz ötlet, meg kell tanítani a gyerek…

Mivel etetnek téged? 42.

Még kezdő ovis szülőként figyeltem fel egy szokásra. Délután a szülők kérdezgetik az óvónéniket, hogy aludt-e, evett-e a gyerek. Már akkor sem értettem, miért az óvónénit kérdezgetik, és miért nem a gyereket. Tudom, a kicsikkel nem mindig könnyű az ilyen beszélgetés, de azért érdemes próbálkozni. Veszteni valónk gyakorlatilag nincs, mi van, ha a gyerek azt mondja, megette a levest, közben meg mégsem? Semmi. És ha nem tudja elmondani, mit kaptak ebédre? Akkor sincs semmi. Én tehát mindig a kisasszonyokkal beszéltem, beszélem meg az ilyen ügyeket, de szavakra sincs szükség, látszik az egy gyereken, ha fáradt, vagy éhes. Kedden délután, ahogy hazaértünk, csak azért léptem be a konyhába, hogy lepakoljam a cuccokat, Elsőszülöttem máris a nyomomban volt, azzal a jellegzetes kíváncsi, fürkész tekintettel (Ha láttatok már szurikátákról szóló filmeket, el tudjátok képzelni.), amikor nem mond semmit, csak hümmög, meg szétnéz a hűtőben, belenéz a fazekakba, feltérképezi a lehetőségeket. - Éhes…

Mivel etetnek téged? 26.11

Megvolt az ovis karácsonyi ünnepség. Nem részletezem, nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint szokott. Mire a gyerekek visszaértek a tornateremből, a csoportszobában várták őket az ajándékok. Persze a gyerekek azonnal nekiláttak bontogatni, én Másodszülöttemnek és a barinőjének segítettem.
Amikor megláttam végre megértettem, mit rejt a csomag, a fejemben megszólalt (jó hangosan) a kedvenc moldvai csujogatásom:
Napvilág, holdvilág, megbolondult a világ! Ezt nézzétek, mit kaptak a gyerekek az oviban a Jézuskától: Egy babát, aki egy babakocsit tologat, amiben két kutya van ! Erre nevelik a gyerekeket???!!! Hogy édes kis kutyuskákat tologassanak babakocsiban???!!! Ja, az ovi pedagógiai programjában az szerepel, hogy a néphagyományok őrzésének kiemelt szerepe van. Nem azt várom, hogy kendert tiloljanak, de azért ne arra neveljék már őket, hogy az embergyerek helyét cuki kis kutyusokkal is ki lehet tölteni. És ha ez még nem lenne elég, az ovi Jézuskája minden gyereknek hozott ajándékcsomagot, s…

A vasárnapi mese

megint hétfőre jutott, de gondolom az olvasói közt is vannak néhányan egy-két nap lemaradással.


Podmaniczky Szilárd
Téli karácsony
A karácsonyban az a jó, hogy mindenki olyan elégedett. Csak a Jézuska nem, mert ő nem kap senkitől semmit. Bár anyu azt mondja, adni is ugyanolyan jó.Hát, nem tudom. Én odaadtam a radíromat a Karcsinak, és nem adta vissza, csak amikor a felét már elradírozta. Azt mondja, annyira nem tud lovat rajzolni, hogy ha kész a feje, a farkát rontja el, ha kész a farka, akkor a lába lesz rövid, és a nyakából jön kifelé. Legszívesebben mindig csak zsebkendőt rajzolna, aztán kifújná bele az orrát. Tavaly karácsonyra kaptam egy Világatlaszt, azóta nem tudom letenni. Bolyongok benne Afrikától Új-Zélandig, ahol nyáron van a karácsony, és ahol olyan változatos a növénytakaró, hogy apunak meg se merem mutatni, mert mindenre allergiás. Ha ránéz a fűre, már attól tüsszög, anyu meg tűri csöndben, közben meg nagyon zavarja, egyszer hátba vágta a retiküllel, és meggyógyult. Idén most…

Mivel etetnek téged? 26.10

Ez bizony tényleg egy végtelenül hosszú lista lesz:-(
Van a főtéren egy kis pavilon, minden délelőtt más óvodás csoport elsétál oda, és néhány karácsonyi dalocskát elénekel. A minap Másodszülöttemék kerültek sorra. Az egyik gyerek nagymamája is ott kószált a téren a nézelődők, bámészkodók között, megnézte a gyerekek műsorát, megtapsolta, megdícsérte őket. De nagymama úgy gondolta, egy ügyesek vagytok! és egy simogatás a buksikra nem elég, adnia kell valamit a gyereknek. (Gondolom, ha néhány év múlva ugyanezeknek a gyerekeknek nem lesz elég az iPhone, hanem mp16-ot akarnak majd, nagymama szörnyülködik majd a legjobban.) Felkerekedett hát, és utánuk vitt az oviba egy nagy adag bonbont és szörpöt is, hogy ihassák is a cukrot. Tehát ebéd előtt megették a bonbont, ebédhez megitták a szörpöt, ebéd után meg az óvónéni előszedett egy kis szaloncukrot, megették azt is. "Szerencsére" szörp maradt még, elrakták hétfőre, nehogy akkorra ne jusson édesség. Hétfőn délelőtt karácsonyi ünne…

Mivel etetnek téged? 26.9

Dühösködnivaló persze jutott mára is, ugyanis megint megnasiztatták a gyerekemet.
Úgy tűnik, városunkban az a szokás, hogy karácsony előtt az óvónénik és tanítónénik karácsonyi verseket, dalokat tanítanak be a gyerekeknek, majd felvonultatják őket a polgármester bácsi előtt, hogy az gyönyörködhessen a kisdedek produkciójában. Gyerekek szép ruhában kiöltözve édesen szavaltak, daloltak - gondolom legalábbis -, a polgármester bácsi örvendezett, majd kedvesen megvendégelte a gyerekeket. Ettek csokitortát tiramisuval, természetesen ebéd előtt, és halmokban állt a szaloncukor, amiből nyugodtan vehettek a gyerekek, amennyit csak szerettek volna, persze amit nem bírtak ott megenni, azt el is vihették. Így történt, hogy Másodszülöttemék egy nagy szatyor szaloncukorral érkeztek meg az oviba. Az ebédet nem nagyon ették, gondolom a tortára és a tiramisura nem csúszott a rántott leves - tényleg ez volt az ebéd -, de utána kaptak szaloncukrot. És uzsonna után is kaptak a szaloncukorból. Még így se…

A játéknak vége!

Hárman jelentkeztek a karácsonyi ajtódíszért.



És a nyertes:
Ági, kérlek, e-mailben írd meg a címed, hogy küldhessem a nyereményt.

Volt itt

dühösködés mostanában nem is kevés. Azért igyekszem a karácsonyi hangulatot is építgetni magamban. Múlt héten például felhoztam a pincéből azt a nagy kosár tobozt, amit még tavasszal cipeltem haza. Nagy könnyelműen azt mondtam a kisasszonyoknak, hogy mindent feldíszítünk tobozzal, amit csak szeretnének. Huh, ... legyen elég annyi, hogy még az ásványvizes flakonra is kötöttünk tobozt. De még így is van bőven, ezért ma nekiláttam tobozkoszorút csinálni. Tobozkoszorút csinálni nagyon jó mulatság. Nem kell hozzá más, mint toboz, vékony drót, és 5-10 perc szabadidő. A tobozokat szépen egy irányba rendeztem, és a dróttal körbetekergettem. Amikor elég hosszú lett a tobozgirland, a drót két végét összetekertem. Ez a fajta virágkötöző drót elég vékony - ezért lehet pl. ollóval vágni -, tehát különösebb tartása nincs. Egy nagy tobozkoszorút biztos nem tart meg szép kör alakúnak. Az én koszorúm viszonylag kicsi, kb. 30cm lehet az átmérője. És, csak mert tegnap skandináv lakberendezési blogo…