Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2013

A zseblámpa

az egyik legtutibb pulyahülyítőnek számít. Könnyen, olcsón beszerezhető (Épp tegnap vettünk egyet 400 Ft-ért. Többet nem is igazán érdemes költeni rá, mert a zseblámpa nagyon sérülékeny dolog. Eltörik, eltűnik, sáros lesz (???), elázik, a fiókban magától (!!!) elromlik és még sorolhatnám.), és nagyon nagy örömöt lehet vele szerezni. Októbertől márciusig esti sétára nem is indulunk el zseblámpa nélkül, mostanában meg az számít a legjobb mulatságnak, hogy bevesszük magunkat az elsötétített fürdőszobába (egyedül ott tudunk koromsötétet csinálni) és zseblámpázunk. Most még a mintalyukasztókat és egy darab maradék öntapadós fóliát is elővettem. (Fóliából tényleg elég egy fél tenyérnyi.)

 És a lyukasztóval kivágott formákat a zseblámpára ragasztottuk:


Amikor lecsengett a lelkesedés, és már bindije is volt mindnyájunknak, előálltam egy újabb ötlettel.








A szentivánéji

ünnepségek azután kezdődtek nálunk, hogy először olvastuk az ünnepes Panka és Csiribít. Volt már tűzugrás földig érő, hófehér, tüll alsószoknyás ruhában, volt keksz-varázspálca sütés, és szalonnasütéssel egybekötött sátorozás a kertben. És van egy gyönyörű, tündéres, képes mesekönyvük, amit minden évben csak egyszer, június 24-én veszünk elő. Az idén újdonságnak az árnyékbábokat találtam ki. Elég beírni a keresőbe, hogy shadow puppets, és máris csodákat lehet látni. Ráadásul elég hozzá egy fekete karton, egy éles kisolló és egy nagy adag türelem. Fog ez menni :-)
Hogy azért mégse legyen olyan egyszerű, én rögtön kétoldalasra csináltam a bábokat, egy fekete és egy fehér kartont összeragasztottam, így 2in1 bábok lesznek majd, egy éjszakai és egy nappali oldallal.

A fekete oldalt feketén hagytam, az lesz a "nappali" oldal - jól mutatnak majd a fehér fal előtt. A fehér kartont viszont lefestettem fluoreszkáló festékkel. Nappal nem nagyon látszik, de sötétben világít. Na jó, flu…

A kisboltokban kalandozás

nemcsak az én "hobbim". És akik olvassák ezeket a bejegyzéseket, tudják, hogy kisbolt hiányában lehet játszani piacon, nagyboltban, benzinkúton is. Vagy gyógyszertárban.
A következő történet ott esett meg, ráadásul nem is velem, én e-mailben kaptam.

Próbáltam ma venni a gyógyszertárban három szórófejes üveget. (A gyerek orrába nem csepegtetni szoktam, hanem áttöltöm az orrcseppet, és így viccesnek találja az egész eljárást, ahogy spriccelek neki, és nem hadakozik ellene.) Mivel tudjuk, hogy kevés helyen lehet kapni, és a megszokott gyógyszertárban a férjem már nem tudott venni, ma reggel felhívtam egy közelit, hogy tartanak-e ilyet. Mondták, hogy igen. Hogy félreértés ne essék, megkérdeztem, hogy és van is raktáron, mert én ma akarok venni. Igen. És több is van? Mert én hármat akarok. Igen, igen. Lementem, és mikor előadtam, mit kérek, azt mondta az eladó, hogy nem tartanak ilyet. Mondtam, hogy pár perce beszéltem a kolléganőjével, aki megnyugtatott, hogy van (a kolléganő köz…

Csak sikerült

kitalálni, hogy mi készült a lila és a fehér filcből. Köszönöm az ötleteiteket.
Bizony, lilahagyma karikákat varrtam.




Süni, kérlek, e-mailben küldj egy címet, hogy küldhessem a hagymakarikákat.

Ebből mi lesz?

játék rég volt itt a blogon. Következzen hát egy újabb forduló.
Fehér filc karikák, lila filc csíkok és lila hímzőcérna.


Aki elsőnek kitalálja, milyen új áru készül a filcpiacra, két darabot ajándékba kap.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

A cseresznyeszezon

már a Meskára is betette a lábát.


A filcpiacon ÚJRA KAPHATÓ a cseresznye!


Mivel etetnek téged? 26.17.

Matek feladat: John-nak van 32 cukorkája. 28-at megeszik. Most mije van? Diabetes. John-nak diabetese van.


Ez a vicc (???) jutott eszembe múlt héten, amikor Másodszülöttem az ovi öltözőjében lerakott elém egy csomag kekszet.

- Hát ez??? - Kaptuk. - ??? (Kitől, honnan, miért?) - Nem tudom, csak úgy, az óvónénik adták. És mindenki egy egész csomaggal kapott!
Mondom én, hogy intézményes nasiztatás folyik.

Már csak néhány

alvás (nálunk 5, de van olyan iskola, ahol csak 3), és kitör a nyári szünet. VAKÁCIÓ!
Tavaly az iskolába varrtam girlandot, most viszont rájöttem, hogy itthonra is kellene egy. Hiszen itthon is várjuk azt a két és fél hónapnyi szabadságot, amikor minden este lehet kicsit tovább fennmaradni, és egész délelőtt (sőt, néha egész nap) maradhatunk hálóingben, nem kell cuccokat (tesicucc, úszáscucc, balettcucc, stb.) összepakolni, többnyire gyümölcsalapú táplálkozást választunk (Másodszülöttem valószínűleg kizárólag gyümölcsöt eszik majd :-), rengeteg hajbalzsamot használunk el (a sok strandolás miatt), és csak élünk bele a világba a magunk örömére. Időhiány miatt a varrásnál haladósabb megoldást kerestem, de azért olyat, hogy a végeredményt még évekig használni tudjuk. És persze látványosat, gazdaságosat, egyszerűt, gyerekekkel megvalósíthatót. Romantikusat, csipkéset, virágosat. Fehéret.
Megint csak a tortacsipke volt a kiindulási alap.

És vettem egy virágos pauszt is.


Emlékeztek még a nag…

Végre!

Végre! Végre!!!
Itt a cseresznyeszezon!
Ideje elhasználnom a tavalyi cseresznyemag-készleteket.



És egy másik:


Persze a cseresznye- és meggyszezon játékot is jelent. Aki küld egy kiló magot, az választhat egy babzsákot.


Mivel etetnek téged? 26.16.

Mottó:

Pardonne mes lèvres, elles trouvent du plaisir
dans les endroits les plus inattendus.
Bocsáss meg ajkaimnak, melyek a legszokatlanabb helyeken lelik örömüket. ( Bor, mámor, Provence, 1'41"-nél)
Ez jutott eszembe a vasárnap késő délutáni, tompa, lődörgős bevásárlás végén az Aldiban.
Fizetés után a pénztáros adott egy szép, piros almát ajándékba. Persze, volt rajta egy kis matrica is, nyilván a bolt reklámnak szánta, de mi ezzel együtt, vagy ettől függetlenül is nagyon örültünk neki. Hogy ezt így is lehet, nem csak cukorkával, nyalókával.
Annyira örültünk, komolyan, a kisasszonyok úgy repültek rá, mintha még soha nem kaptak volna almát, én már épp nekiláttam, hogy kettétöröm nekik, hogy ezt a nagy örömöt látva azt mondta a pénztáros hölgy, hogy ad még egyet, hogy mind a két gyereknek legyen.


Még sok ilyen reklámkampányt, repiajándékot stb-t kívánok mindnyájunknak.

Mivel etetnek téged? 58.

Kritikát kaptam. Szerintem korrekt, ha nem csak a díjaknak, elismeréseknek, hanem a kritikáknak is önálló bejegyzést szentelünk. Főleg az olyan gondolatébresztő kritikának, mint amit OviVarázs blog írója hagyott, több részletben az egyik bejegyzésemnél.

"Nálunk VAN választási lehetősége a szülőknek!!! Lemondhatja az uzsonnát!!!:))) Esetleg erre még nem gondoltál a sok kritizálás helyett?"

"Valóban a mi ovinkban "ehető" ételek vannak, vagy nem vagyunk válogatósak, de nem panaszkodunk. Engem csupán felháborít az ételek ekkora mértékű kritizálása amit ezen a blogon olvastam eddig. Mintha nem ételt tennének a gyermekek elé...van bizony sok kisgyermek akinek ezek az agyonra kritizált ételek bizony nagyon finomak. Mindenesetre az Isten óvjon az ilyen kekeckedős szülőktől minden intézményt!!!"

"Az ételt SOHA nem nevezném szemétnek, de ezzel önmagad minősíted!!! 
Akkor inkább tenné szóvá nemtetszését az oviban, és ne itt "mulattatná" a nagyérdeműt!!!!!…

Mivel etetnek téged? 57.

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó, Icipici házikóban, icipici ágyikó. Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány, Icipici anyukával, túl az Óperencián. Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott, Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott. Amikor este lett, az icipici lányka félt, Icipici anyukája mondott egy mesét.
Ezt énekeltem a kisasszonyoknak babakorukban elalvás előtt. Még mindig emlékeznek rá, és nemcsak a szövegére és a dallamára, hanem arra a hangulatra, a nyugalom, a békesség, a megbonthatatlan egység, a világmindenségbe vetett határtalan bizalom és hit, a könnyes boldogság és a végtelen fáradtság sajátos keverékére, ami egy babaszobában uralkodik.  Ha nagyon fáradtak, csüggedtek, reménytelennek és kilátástalannak látják az életüket, még most is azt kérik, hogy a lencsilányt énekeljem, mert akkor tudják, érzik és elhiszik, hogy minden jóra fordul.
Egész délután ez járt a fejemben, míg próbáltam eldönteni, mit is kezdjek az iskolai uzsonnával. Eszembe jutott, …