Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2012

Mivel etetnek téged? 41.

A pénteki uzsi. A mélypont.
Először az óvodásért mentünk. Még a benti cipője volt rajta, de már szólt (többször), hogy az uzsonnát ne felejtsük ott. Mi lehetett az ebéd, hogy ez a gyerek ennyire éhes, 2 perccel ebéd után? Megyek a faliújsághoz, olvasom az étlapot: tojásleves, tészta milánói húsos raguval. Közben elsőszülöttem mondja, hogy a leves nem volt jó, a dadusok meg hordják ki a maradékot, így tudtuk meg, hogy a milánói húsos raguból grízes tészta lett. Grízes tésztát mi is ettünk a menzán, ízes-grízesnek hívták, imádtuk, és egyáltalán nem érdekelt, hogy a lekvár gyümölcsöt sosem látott gyümölcsíz volt. De vissza a kegyetlen hétköznapokhoz. Most már nem kapnak lekvárt (gyümölcsízt)  sem a gyerekek, a hajdani ízes-grízes most már csak főtt tészta pirított grízzel és porcukorral. Még ez se számít, mert a kisasszony annyira éhes, hogy az ovi kapujánál már nem bírja tovább és megkér, hogy törjünk neki egy kicsit az uzsonnából. Megnéztem a faliújságon, uzsonnára mit írtak : vaj, f…

A legrövidebb

autózás is tűnhet végtelenül hosszúnak, ha a hátsó ülésről folyamatosan azt halljuk, hogy:
- Mikor érünk már oda?
- Odaértünk már?
- Sosem érünk oda.
Nyaralás előtt kitaláltam a megoldást. A kisasszonyok kaptak egy-egy füzetet (23 Ft-ért vásárolható boldogság), hozták a ceruzáikat, és rajzolhattak. Elsőszülöttem felírta az összes város, folyó és egyéb érdekesség nevét, ezzel több száz kilométeren át nagyon jól elszórakozott, Másodszülöttem pedig rajzolt. Ha hosszú útra indulunk, a füzetet és a ceruzákat azóta mindig a hátsó ülésre pakoljuk. Így derült ki, hogy Másodszülöttemnek is szüksége van tolltartóra. Voltam a nagyboltban, voltam a kisboltban, de csak biggyegettem. Csúnya, ötlettelen tolltartók voltak, meglehetősen drágán. Akkor majd én. Abban biztos voltam, hogy amolyan "mindent bele" tolltartó lesz, szerintem - és Elsőszülöttem tanítónénije is megerősített - nem lehet elvárni egy gyerektől, hogy egyesével, szépen, sorban az összes ceruzát bedugdossa azokba a kis bújta…

Mivel etetnek téged? 40.

Ahogy leírtam a címet, eszembe jutott egy játékötlet. Az 50. Mivel etetnek téged? bejegyzést ünnepelhetnénk azzal, hogy a jelentkezők közül kisorsolom a legszerencsésebbet, aki megnyeri a bejegyzés tárgyát, az aznapi menzás uzsonnát. Képzelem, micsoda tolongás lenne!
És akkor félre a hülye humorommal, jöjjön a mai iskolai uzsonna. Egy átlagosan nyamvadt kis perec, semmi különös.

Szikkadt, sósnak édes, édesnek ízetlen. És kicsi. Pakoltam mellé mindenféle gyümölcsöket, viszonyítási alapnak.
 Azért megnézném, hogy aki kitalálta ezt a perecet, az hogy gyűrné le, ha neki kellene megennie. 
Tudom, mostanában elárasztottalak benneteket a menzás uzsonnákkal. Ne csüggedjetek, holnap már másról is írok :-)

Mivel etetnek téged? 39.

Története van annak, hogy most ilyen sűrűn követik egymást a Mivel etetnek téged? bejegyzések. Elsőszülöttem iskolájának kerek évfordulója van, és a nagy ünneplés most csúcsosodik ki, egy hétig tartó rendezvénysorozatban. Ez az én életemben úgy csapódik le, hogy minden nap korábban kell elhozni a gyereket az iskolából. Jaj, persze nem kell, de ha meg tudnám oldani, esetleg... Ha mégsem, akkor nyugodtan maradhat a gyerek az iskolában, van összevont napközi. Ma negyed órával korábban mentem a gyerekért, de már az összevont napköziben voltak = a "maradék" gyerekek (akikért még nem értek oda a szüleik) az első két évfolyamból egy terembe összezsúfolva vergődtek. Nyilván ennyi gyereket leültetni sem lehet egy teremben, sem értelmes elfoglaltságot biztosítani nekik, tanulás meg aztán végképp szóba sem jöhet. Hogy ebben a ragyogó tavaszi időben miért nem vitték ki őket az udvarra, azt fel nem fogom. Gondolom érthető, hogy a gyerek miért nem akar egy percet sem összevont napközibe…

Mivel etetnek téged ? 26.6.2

Ez a sok alcím már kicsit nevetséges, de van folytatása a süti-ügynek. Délután ugyanis a többiek ezzel jöttek haza:

A süti, amit az oviban nem ehettek a gyerekek. (Ami hiányzik a tálcáról, az a hazaúton történt. A természetes fogyás, már megint.)
Az óvónéni elnézést kért, de haza kellett küldenie a sütit, mert ő a múltkor már beengedett egy házi sütit, és kapott érte. Mondta neki a Párom, hogy nem rá haragszunk mi, még abba sem akarunk belemenni, hogy miért jobb az ipari édesség, mint a házi süti, ha van egy szabály, azt elfogadjuk.
De jó lenne eldönteni, mi is a szabály, mert az olyan következetlenségekből, hogy hétfő délelőtt tilos, csütörtök délután viszont kell házi sütit vinni, csak ilyen hülye helyzetek lesznek, amik az óvónéniknek is rém kellemetlenek.
Az óvónéni elmondta, ő sem igazán érti, de volt ez már náluk téma értekezleten, akkor az óvodavezető úgy magyarázta, hogy a játszódélutánokat, gesztenye-partykat és társait nem az óvoda szervezi, hanem a szülők, azért lehet házi…

Mivel etetnek téged? 26.6

Óvodában, iskolában van az a szokás, hogy megünneplik a gyerekek név- és / vagy születésnapját. Már azon is lehet(ne) gondolkodni, hogy van-e ennek létjgosultsága, és ha igen, milyen formában. Vannak, akiknek téli, nyári, őszi, tavaszi szünetben van a születésnapjuk, azokkal mi lesz? Amikor Elsőszülöttem óvónénijének ez volt a legnagyobb problémája, azt találtam neki mondani, hogy semmi. Nekem is, a Páromnak is nyári szünetben van a szülinapunk, és nem amiatt lettünk ilyen riasztóak és sérültek (Grace klinika, Christina) , mert az oviban, iskolában nem volt szülinapi ünnepségünk. Óvónéni úgy tett, mint aki meg sem hallotta a válaszomat, hanem arra az anyukára figyelt, aki azt javasolta, hogy azoknak ünnepeljék a névnapját. Szerintem ez még mindig nem megoldás az olyan halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek, akiknek a névnapjuk és a szülinapjuk is szünetre esik (pl. én), de talán az ő szüleik ellen elindíthatnánk egy kötelezettségszegési eljárást. A névnap ünneplésével az volt a …

Mivel etetnek téged? 38.

Avagy: Hülyének néznek minket, azt gondolom.


Írtam már a múltkor is a nagy menzareformról. Ma délelőtt a Kossuthon is erről volt szó (Még nincs fent a Hangtárban, de majd belinkelem.) Hogy Békésben talán 6 faluban, városban most aztán megreformálják a közétkeztetést. Annyira egészséges lesz, hogy a műsor első részében mondatonként 3x hangzott el az egészséges szó. Azért kicsit már itt is kilógott a lóláb, mert én még olyan emberrel (sem gyerekkel, sem felnőttel) nem találkoztam, aki spontán úgy kiáltott volna fel, hogy Úgy szeretnék valami egészségeset enni! Szerintem mindenki finomat szeretne enni, és aki használja az eszét is, az igyekszik egészséges finomságokkal jóllakni. De itt a gyerekekből is csak úgy dőlt, hogy ők leginkább egészséges ételeket szeretnének enni, hogy egészségesek legyenek, hogy egészséges ... - úúúú, de ügyesen betanították őket. Aztán jött a közhelyekkel dobálózós rész, miszerint a gyerekek nem ismerik a zöldségeket. 1. Ne bántsuk már megint a gyerekeket. 2.…

Egy szép, szabályos

tárgyat most már készségszinten be tudok csomagolni szépen, szabályosan. Könyvet, puzzlet, társasjátékot, csokit. De vannak azok az amorf tárgyak, amikkel nagyon nehezen boldogulok. Például a karácsonyi ajtódísz házikó. De kitaláltam egy módszert, ami egész vállalhatónak tűnik az amorf tárgyaknál (a laposaknál legalábbis).

Vettem piros és fehér kartonokat.
Felkutattam a boríték készleteket a házban, és találtam éppen megfelelő méretűt. A visszahajtós-ragasztós végét levágtam.


Megrajzoltam hogy milyen is legyen majd a csomag lezárása.


Lemértem a házikót (magasság, vastagság, magasság, ráhajtás), és ennek megfelelő hosszúságú csíkot vágtam a kartonból.


Annyira elégedett voltam magammal, hogy milyen szép, íves lezáró részt sikerült rajzolnom a csomagoláshoz, hogy úgy gondoltam, kicsit kihangsúlyozom. Piros kartonból kivágtam ugyanazt az ívet és alátétként a fehérhez ragasztotam.


A borítékra ráhajtottam a kartont, az összes papírréteget átlyukasztottam.



A borítékba beleraktam a házikót,…

A bevásárlóközpontok

persze megelőztek (nem mintha versenyeznénk), de azért már hozzám is megérkezett a karácsony.

Karácsonyi ajtódíszeket varrtam. Íme a szabásminta: 

Először a legfelső részt rajzoltam körbe és ráhímeztem a feliratot.


Összevarrtam, kifordítottam (egy műszerész csipesz nagy segítség a kifordításban és a varrások eligazgatásában) levasaltam. A háztető következett.
Az eddig elkészült részeket kitömtem, összevarrtam.

Ekkor következett a legizgalmasabb rész, avagy, hogyan kell a közepén azt a szívet megcsinálni. Elárulom a trükköt. Először a közepén a szívet varrtam körbe, majd kivágtam. A szélét körben bevagdostam, hogy szépen kisimuljon kifordítás után.
Úgy fordítottam ki, hogy a felső anyagot a szíven áthúztam.


A csipesz segítségével eligazgattam a varrásnál.


A felső anyag jobb szélét áthúztam a házikó bal oldalára.


Ugyanezt megcsináltam az alsó anyaggal is, így tulajdonképpen azt értem el, hogy a jobb oldali anyagszélek a ház bal oldalán  összeérjenek, színükkel egymásra simítva.


A bal o…