Kézügyesség dolga

az (is) a jó, hogy mindig marad belőle egy kicsi. Ezt a maradékot most például beledagasztottam a kenyértésztába. Azért a biztonság kedvéért, hogy tuti szép színe legyen, egy kis kurkumát is adtam hozzá. Miután megkelt a tészta, gombócokat formáztam belőle, és ... ... és most jönne az a rész, hogy egy madzaggal addig ügyeskedtem, kötöztem őket, míg egy sütőtökre nem hasonlítottak, de ... ... de valójában az történt, hogy csak az elsőt csináltam én, aztán átvették a kisasszonyok. Ebből is látszik, hogy gyerekjáték az egész. És kész is! Jó lett a színük. És az illatuk is. A madzagot levágtam, és már uzsonnáztunk is. Így derült ki, hogy a sütőtök-zsömléket forrón nem lehet szépen vágni, de ez senkit nem zavart. Viszont ha kivárjuk, hogy langyosra  melegre hűljön: Csipkebogyó lekvárral

nálunk nem lesz sem fekete-narancssárga, sem ijesztő, az biztos. Gusztustalan meg aztán végképp nem. Elegáns lesz. Majd azt is kitaláljuk, hogyan. Kép innen Kép innen Kép innen Vettem polisztirol tököket, az volt a terv, hogy fekete damasztmintás szalvétával dekupázsoljuk őket. Csakhogy nem kaptam sehol megfelelő szalvétát. Az egyik boltban a tavaszi maradékok közt találta 2 szalvétát, ami sem fekete, sem damasztmintás nem volt, de legalább tetszett. A porcelán-szerű  hímes tojásokra  emlékeztetett. Jó, hát akkor csinálunk ilyet halloween-tökben. A szárukra aranyfüst fólia került.

az, hogy nálunk a többség már hetek óta halloween hangulatban van. Ellenálltunk neki, amíg lehetett / bírtunk, de október 1-én megsütöttem az idei első sütőtökös tortát és azóta szabad a vásár... A  legutóbb mutatott  hozzávalókból persze, hogy koszorú készült.  A koszorúalapot kettévágtam, így szebben a falhoz simul majd.  Biztos, ami biztos, a koszorúalapot (na jó, csak a domború felét) feketére festettem. Rákötöttem a fonalat, és elkezdtem körbetekergetni vele az alapot. És íme: Maga a koszorú tulajdonképpen elkészült, de lehet ezt még ragozni egy kicsit. Most került sor a dekorgumira és a zseníliadrótra: Ragasztópisztollyal felragasztottam: A bajszát megcsinosítottam: Most van kész. Már csak azt kell kitalálni, hol lesz a helye.

telik nálunk az őszi szünet. Boszorkányok, pókok, fekete macskák, sütőtök és ezek tetszőleges kombinációi minden mennyiségben. A boszorkány-jelmez könnyen megvan, fekete póló, pulcsi, harisnya, szoknya mindig van a háznál. De milyen legyen a boszorkány frizurája? Az én szempontomból mindegy, milyen a frizura, csak ne lógjon a boszorkány szemébe, és könnyen, gyorsan, olcsón megússzam. A boszorkányok különlegesre vágytak, csajosra, kicsit ijesztőre, mégis szépre. Így történt, hogy az iskolai bulin pókos kontyot viseltek a boszorkányaim. Kontyfánk, hullámcsat, hajgumi mindig van a háznál, így csak 4 fekete zseníliadrótot  és 2 öntapadós szemet kellett vennem. És beáldoztam egy fekete harisnyát az Ügy érdekében. Tarkóra csuri, szép, nagy konty. A harisnya lábfej részét levágtam, ráhúztam a kontyra, egy hajgumival rögzítettem. A drótokat kettévágtam, ezekből lesz a pók nyolc lába, mégpedig úgy, hogy két oldalról beleszurkáltam a kontyba, majd kic...

tehát tündércsillám borítja.  Bármennyire ijesztő is volt a  tegnapi jelenet,  azért azt el kell ismerni, hogy a tündércsillám jól hangzik. Regényes lelkületű kisasszonyok számára pedig nagyon jól hangzik. Főleg, hogy a könyvből az is kiderül, hogy ez a tündércsillám ragyog a sötétben.  Az ötletet, miszerint építsük meg a soktornyú kastélyt tornyostul, csillámostul, mindenestül, a tömegek hangos lelkesedéssel fogadták.  A kastély könnyű lesz, csak papírgurigák, azokra tető, és kész is.  Csak az hibádzott, hogy október elején kezdtük el gyűjteni a gurigákat, így olyan nagyon sok tornya nem lett a kastélyunknak.  Amíg a kisasszonyok fekete temperával lefestették a gurigákat  tornyokat, én gyorsan megcsináltam a tetőket. Kartonra egy tálkát körberajzoltam, a kört kivágtam, a kört három (nagyjából) egyforma részre vágtam, a körcikkeket kúppá hajlítottam, tűzőgéppel megtűztem. Festés után a tetőket ragasztópisztollyal a tornyokra raga...

lehet szeretni és nem szeretni. Mindkét oldalon számos érv van, nem is fogom most itt összegyűjteni, felsorolni, részletezni őket. Hiszen tény, akár tetszik, akár nem, hogy a halloween itt van, jelen van, beszüremkedett a magyar hétköznapok és ünnepek közé.  Én szeretem a narancssárga vidámságát, a táncos boszorkányait és pumpkin pie -t, vagy ha úgy jobban tetszik, sütőtök pitét is sütök minden évben. Talán nem is annyira idegen ez az őszi (az idén inkább nyár végi) bolondozás itt, Magyarországon sem. Talán, ha nyitott szemmel járunk, felfedezhetjük itt is a halloween nyomait. Nyáron, amikor a  Helkát  olvastuk, az egyik jelenetnél nekem rögtön a halloween jutott az eszembe. Mert mi ez, ha nem egy tökéletes halloween-jelenet: "A nagy kanyarnál ugyanis, ahol az út a legjobban megközelíti a vízpartot, ott, ahol a nádassal keverednek az Erdő fái, megtorpant Fecske. Olyan hirtelen vetette meg patáit, hogy Helka majdnem átbucskázott a nyakán. Még szerencse, hogy ...

Ezt tavaly határoztam el a halloween-dekoráció kapcsán. Történt ugyanis, hogy egy délutánon át denevéreket vágtam ki fekete kartonból, teleragasztottam velük az ablakot, hogy majd ha hazajönnek a kisasszonyok, legyen meglepetés meg öröm. És sikerült. Volt meglepődés, és öröm is persze. Meg este 1/2 10-kor (az nálunk már rég alvásidőnek számít) szipogás és hüppögés, hogy ők félnek attól, ahogy a denevérek néznek. Tudják, hogy csak papír, és délután tetszik is nekik, de este ijesztő. Miközben kapargattam, szedegettem le az ablakról a denevéreket, elhatároztam, hogy jövőre nem így csináljuk. Meglepetés helyett inkább a kisasszonyokkal együtt csinálom majd a dekorációt - olyat kell tehát kitalálnom, amiben ők is részt tudnak venni. Tudom, hogy az egész halloweenban az ijesztgetés / ijedezés az egyik legnagyobb buli, de ezt a részt kihagyjuk. Semmi ijesztő, vagy csúnya (koponya, csontváz, szellem tehát kizárva), amolyan kisasszonyos halloween lesz nálunk. Akik olvasták a  lámpás ...