Kézügyesség dolga

A kiskirálylány szobájában a tavaszi dekoráció rózsaszín, virágos. (A kiskirálylány szürke, kék és fekete ruhákat hord, gördeszkára vágyik és vagányabb a legtöbb fiúnál. Azért mi kitartóan igyekszünk elhitetni vele, hogy ő egy hölgy.)  De ha figyelmesen nézed a képet, észreveszed a kék nyuszit - ő a felelős a húsvéti hangulatért. A nyuszit összehozni nem nagy ügy, nyomtató, papír, olló, ragasztó és 10 percnyi türelem meg kézügyesség kell hozzá. A sablont  innen  tudod letölteni. Én gyurmaragasztóval rögzítettem a képkeretre. Utóirat (azoknak, akik rózsaszínben látják a világot): Kép  innen

történetének elmeséléséhez szavakra nincs is szükség. (Két flakont szereztem ;-)

kevés szó esett róla, de a kiskirálylány szobáját is alakítgatjuk. Ami első ránézésre könnyebségnek tűnik, az egyben nehezítő körülmény is; a szoba lakója ugyanis egyelőre nem mondja el, hogy mik az elképzelései. Az biztos, hogy a macskákat szereti, az élénk színeket pedig nem. Marad hát a fehér alap, egy kis arannyal, feketével kiegészítve, felbukkan majd egy-két cicus is, minden más pedig a nem fáj  kategória, ha úgy adódik, keresünk neki más helyet. Amikor a nagytesók kiköltöztek a lányszobából, leszedték a falakról a képeiket, posztereiket, rajzaikat. Hetekig nézegettem a fehér falakat, hogy mit kellene velük kezdeni. A festést rögtön kizártam, gyakorlatilag állandósult az átmeneti állapot a házban, valami mindig épp szét van verve, ki van pakolva, vagy csak vár, hogy legyen helye, biztos, hogy még egy szobát nem pakolok ki, hogy lehessen festeni egy jót. Végül azt találtam ki, hogy a falakat képekkel kellene dekorálni! Előfordulhat, hogy másnak is eszébe jutott már ez? Ki...

nem jött üres kézzel, sem egyedül. Hozott a kisasszonyoknak meglepetést, mindegyiknek lerajzolta a leendő szobáját kívülről. Ha alaposan megnézitek, látszanak a hófogók és a csigatartó konzol is. A kiskirálylány szobája, itt még színes üvegtéglával, hátha mégsem vetjük el az ötletet :-) Másodszülöttem szobája, a nagy körablakkal. Lesz valamilyen korlát előtte, az biztos, de még nem dőlt el, hogy milyen. Pontosabban eddig még nem is gondolkodtunk rajta. Elsőszülöttem szobája a házikó ablakkal. Korlát ide is kell majd az alacsony parapet miatt. Nekünk pedig hozott egy statikust. A statikusssal kapcsolatban nem voltak különösebb elvárásaink, amolyan kötelező körnek tekintettük. Jöjjön ide, nézze meg a házat, számolja ki, amit ki kell, derítse ki, hogy elbírják-e a falak és a födémek (pince is van) az építkezést, döntse el hová és hogy lehet beépíteni a lépcsőt, tervezze meg, írja le, ennyi. Amikor az építész felajánlotta, hogy keres nekünk való statikust, örö...

Sokszor leírtam már, hogy mennyire szeretek ablakokat felkutatni. Vége, elmúlt, eddig tartott, mostanra elegem van az egészből. Ha sok száz (ezer?) ablakhirdetést végignéz az ember, egy idő után mindet ugyanolyannak látja, összemosódik az egész, hogy hány centiméter, milyen üveg van benne, van-e hozzá kilincs, hány kilométerről kellene szállítani, mindegy is, nem érdekel. Elmegyünk az első barkácsáruházba, megvesszük az első ablakot, ami befér (a kocsiba), oszt jó' van, ablak az is, ki lehet rajta nézni, meg lehet szellőztetni, végül is ennyit várunk egy ablaktól. És a tervek is az ablakok miatt nem készülnek, a végleges tervekhez a homlokzatot is véglegesíteni kell, az ablak meg a homlokzathoz tartozik. (Persze lehet variálni, tervmódosítást beadni, de csak jobb volna elsőre rendesen összehozni valamit, nem utólag módosítgatni.) Ááááá, de nincs kedvem hozzá... Na jó, még egyszer, utoljára. Végső kétségbeesésemben a nemszeretem honlapokon kezdtem el keresgélni. És tessék, mit l...

Tegnap ott hagytam abba, hogy kinéztem két gyönyörű ablakot, és kitaláltuk, hogy fogjuk beépíteni. Árban is megfelelt, a kocsiba is befért, megvettük hát, a Párom ment el az ablakokért. Félúton járt hazafelé, amikor felhívott, hogy te, ezekhez tényleg nincs tok??? Mire én megkerestem a hirdetést, ő megállt egy benzinkútnál, és egyszerre esett le mindkettőnknek: Ezekhez tényleg nincs tok! Ennyire pancserok ritkán szoktunk lenni. Pedig többször, sokszor átgondoltuk, lemértük, kiszámoltuk, megnéztük a hirdetést, még az ár alapján sem kezdtünk gyanakodni... Röhögtünk magunkon kínunkban egy keveset, aztán elhatároztuk, csináltatunk tokot az ablakokhoz. Innen már ismerős a szitu, egy jó asztalos biztosan szívesen készít hozzá tokot, a jó asztalos hol van, merre keressük, stb. Ugyanez megy a kőművessel és az áccsal is.  Aztán ahogy kiraktuk a két ablakot egymás mellé, az is kiderült, hogy ez nem két különálló ablak, hanem egy ablak két szárnya. Ajj már, így nem is lehet megvalósítani...

Hetekkel ezelőtt nagy bátran kijelentettük, hogy a tervek a véglegeshez közeli állapotban vannak. Ez igaz is, alapvető változtatásokra nincs szükség, szerkezetileg úgy jó az egész, ahogy van, de mindig akad egy újabb részlet, amin még finomítunk egy kicsit.  Most azt találtuk ki, hogy a kiskirálylány szobájába is építünk egy oromfalat, hogy jobban kihasználható legyen a tér. Az övé az L-alakú szoba a sarokban, két oldalról lóg bele a tető, elég szűkös lenne a hely. De ha egyik oldalon a tető helyett függőleges fal lenne, mindjárt máshogy nézne ki. Abban hamar megegyeztünk, hogy a rét felé építünk falat, és ha már lesz fal, kell rá ablak is. (Tudom, hogy abba a szobába már vettünk két tetősíkos ablakot, de az nem lehet, hogy a falon, ami a rétre néz, ahol ha nagyon hideg van télen, még őzek is legelésznek, ne legyen ablak! És onnan fogjuk legjobban látni a városi tűzijátékot is.) Nekiálltam hát ablakokat keresni. Nagyot, különlegeset, egyedit, íveset, kiskirálylánynak valót. Mi...