Ugrás a fő tartalomra

Ablakok, még mindig :-/

Sokszor leírtam már, hogy mennyire szeretek ablakokat felkutatni.
Vége, elmúlt, eddig tartott, mostanra elegem van az egészből. Ha sok száz (ezer?) ablakhirdetést végignéz az ember, egy idő után mindet ugyanolyannak látja, összemosódik az egész, hogy hány centiméter, milyen üveg van benne, van-e hozzá kilincs, hány kilométerről kellene szállítani, mindegy is, nem érdekel. Elmegyünk az első barkácsáruházba, megvesszük az első ablakot, ami befér (a kocsiba), oszt jó' van, ablak az is, ki lehet rajta nézni, meg lehet szellőztetni, végül is ennyit várunk egy ablaktól. És a tervek is az ablakok miatt nem készülnek, a végleges tervekhez a homlokzatot is véglegesíteni kell, az ablak meg a homlokzathoz tartozik. (Persze lehet variálni, tervmódosítást beadni, de csak jobb volna elsőre rendesen összehozni valamit, nem utólag módosítgatni.) Ááááá, de nincs kedvem hozzá...
Na jó, még egyszer, utoljára. Végső kétségbeesésemben a nemszeretem honlapokon kezdtem el keresgélni. És tessék, mit látok meg először?! Nézzétek már, mit találtam?! Egy babaház-ablak! Olyan, mint egy babaház, csakhogy ablak. A szomszéd faluban! Nem kicsi (= a mi kocsinkba nem fér be), de legalább nem is egy gigantomán csoda, mint ami miatt korábban vinnyogtam (az egy 180x240-es kastélyablak volt). Átmentünk, megnéztük, élőben is tetszett, megalkudtunk (a hirdetésben szereplő irányárat mi a gondoltunk egy merészet kategóriába soroltuk), másnap az eladó elhozta (az ő kocsijába befért).
Ilyen ablak lesz a kiskirálylány szobájában:

Középen, a házikó rész nyílik.
Na, már csak egy kell. Fog ez menni.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…