Ugrás a fő tartalomra

Ablakok, még mindig :-/

Sokszor leírtam már, hogy mennyire szeretek ablakokat felkutatni.
Vége, elmúlt, eddig tartott, mostanra elegem van az egészből. Ha sok száz (ezer?) ablakhirdetést végignéz az ember, egy idő után mindet ugyanolyannak látja, összemosódik az egész, hogy hány centiméter, milyen üveg van benne, van-e hozzá kilincs, hány kilométerről kellene szállítani, mindegy is, nem érdekel. Elmegyünk az első barkácsáruházba, megvesszük az első ablakot, ami befér (a kocsiba), oszt jó' van, ablak az is, ki lehet rajta nézni, meg lehet szellőztetni, végül is ennyit várunk egy ablaktól. És a tervek is az ablakok miatt nem készülnek, a végleges tervekhez a homlokzatot is véglegesíteni kell, az ablak meg a homlokzathoz tartozik. (Persze lehet variálni, tervmódosítást beadni, de csak jobb volna elsőre rendesen összehozni valamit, nem utólag módosítgatni.) Ááááá, de nincs kedvem hozzá...
Na jó, még egyszer, utoljára. Végső kétségbeesésemben a nemszeretem honlapokon kezdtem el keresgélni. És tessék, mit látok meg először?! Nézzétek már, mit találtam?! Egy babaház-ablak! Olyan, mint egy babaház, csakhogy ablak. A szomszéd faluban! Nem kicsi (= a mi kocsinkba nem fér be), de legalább nem is egy gigantomán csoda, mint ami miatt korábban vinnyogtam (az egy 180x240-es kastélyablak volt). Átmentünk, megnéztük, élőben is tetszett, megalkudtunk (a hirdetésben szereplő irányárat mi a gondoltunk egy merészet kategóriába soroltuk), másnap az eladó elhozta (az ő kocsijába befért).
Ilyen ablak lesz a kiskirálylány szobájában:

Középen, a házikó rész nyílik.
Na, már csak egy kell. Fog ez menni.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…