Kézügyesség dolga

tudnál varrni? Tudnék. Pirosat? Pirosat is. Aztán persze jött e-mailben a történet is, és a fejemben már lassan kialakult, milyen is lesz az a zsiráf. Ilyen lett:  Szerettem volna, ha nem egy minimalista zsiráf lesz, de a csicsát mindenképpen kerülni akartam, az a hosszú nyak meg annyira adta magát, hogy kezdjek vele valamit. Mintha sál lenne, egy idézetet tekertem (hímeztem) rá; Lábaid a földön, gondolataid a felhők közt járjanak.

teáskanna-melegítő ügyben. Az történt, hogy miközben az elsőt terveztem-varrtam, újabb és újabb ötleteim születtek. Ez a változat azon túl, hogy tartja a teáskanna melegét, egy történetet is elmesél. Egy lányról és egy fiúról, és persze a teázásról is.  Itt  kapható.

a piros-fehér-pöttyös kombinációt, annak rossz hírem van. Mert én még nem unom, sőt, újabb és újabb ötleteim vannak. Most például gyermeknapi dekoráció készül belőle.

a baba, mutatom a részleteket. A haját kontyban hordja, vékony szaténszalag és barna szaténrózsa díszíti. Ilyen a ruhája: És ilyen a kész, felöltöztetett baba: A talpától a feje tetejéig 60 cm, így a kinőtt, újszülöttkori ruhákba is lehet öltöztetni.

most a varrós cuccaimra csapott le. Mit mondjak, találtam ígéretes dolgokat, elfeledett anyagokat, félig kész ezt-azt. Például egy babát is. Nagy rongybaba. Öltöztethető (lesz majd). Szeretem olyanra varrni az öltöztetős babákat, hogy ha épp nincs rajtuk ruha (tapasztalataim szerint elég gyakran), akkor is szalonképesek legyenek. Ennek csipkeszegélyes alsónemű jutott. És sötétbarna plüss cipő. Kék gomb szemek és mosolygós száj. A haja pedig gyapjú, és kontyot alakítottam belőle. És ma készült ruha is a babának. Ilyen a (majdnem) kész baba.

régen kezdődött, ha jól emlékszem, majdnem egy éve. Kaptam egy darab anyagot. Szép, szeretem. Vastag, strapabíró karton, élénk, határozott színek, vidám minták.  Már akkor tudtam, hogy egyszer, amikor sor kerül rá, egy másik, hasonló kartont teszek majd mellé. És, hogy kicsit tompítsam a sok sötétkék-alapon-vidám-mintát, kell egy piros vászon is.  Lehet, hogy a színek (és/vagy a minták) miatt, de teljesen március 15. hangulatom lett :) Mégsem kokárdát, vagy lobogót, vagy huszárt varrtam, hanem... ... egy sunyiképű cicát,  egy tapsifülű nyuszit,  egy elefántot,  egy zsiráfot,  egy tacskószerű kutyát, (Azért tacskószerű, mert ahányszor ránézek, mindig Morzsa jut eszembe, a Futrinka utcából.)  és egy mackót.  Íme, a díszes társaság.  Befogadó otthont, szerető családot, gazdát keresnek.  És ez még nem minden.  Készült ajtódísz is, Anitának, megkésett köszönetképp a szuper anyagért.

Bizony, vasárnap zárult az oroszlános játék. Szerettem volna sorsolni, de csak Ceffa jelentkezett, így holnap hozzá indul az oroszlán. A játékban az volt a feltétel, hogy oroszlános verset kellett küldeni. Ceffa ezt küldte: Csóri Sándor: Oroszlán Kis oroszlán, nagy oroszlán, hol rohangál, hol poroszkál. Kis oroszlán gömbölyded, boldog mikor bömbölhet. És én is találtam egyet: Juhász Magda: Az öntelt oroszlán Ballag egy oroszlán, igen rossz a kedve, senki sincs aki a játszótársa lenne. Egy zsiráf megriad, futva menekülne, kéri az oroszlán ne fusson el tőle. De még a kérés is mennydörgésnek hallik, ilyen könyörgésre egy állat se hajlik. Egérke cincogja: – Igazán sajnálom, viselkedj rendesen, lehetsz a barátom. Ordít az oroszlán: – Király az én rangom, egy hitvány egérrel dehogy barátkozom! Mancsával odacsap, de bizony megjárja, kötélből font csapda, hull a bősz királyra. Kéri az egeret: – Segíts  jó barátom, rágd el a kötelet, hidd el meghá...