vasárnap, február 12, 2017

Néha olyan kevés is elég.

Egy mondat a telefonban: FOLYTASD A BLOGOT.
Egy komment a bejegyzés végén: tetszik a hozzáállásod.
Egy kivitelező-jelölt arcán átsuhanó hitetlenkedés: Azért az nem olyan nagy was ist das, beépíteni ide ajtónak azt a szekrényajtót.

(Még nem is meséltem, az egyik jelölt - akit úgy ajánlottak, hogy nagyon kreatív - miután megszemlélte a helyszínt és az elvégzendő munkát, hosszasan tűnődött azon, hogy hol fogja megbontani a tetőt az ajtó rögzítése miatt. Fél órányi tipródás után gondoltam segítek rajta, elárultam neki, hogy a tetőt egész biztosan NEM FOGJA MEGBONTANI SEHOL - legalábbis a mi házunkban -, egyrészt, mert az ácsoktól már elbúcsúztunk, másrészt, mert már belülről is kész a gipszkartonozás, harmadrészt, mert ki hallott már ekkora baromságot, hogy egy szobaajtó beépítése miatt megbontani a tetőt.

Szerintem az is jót tett az építkezősdinek, hogy egyre inkább rá tudunk lazulni, a lényeg megvan, a kisasszonyoknak van saját szobájuk, minden más csak extra. Ha az újabb kivitelező jelölt is reménytelen, akkor sincs baj, mert majd a következő, aki két hét vagy két hónap múlva jön castingra, lesz az, akire nyugodt szívvel bízzuk rá a munkát.

Jött ez az ember, aki szerint sima ügy a szekrény-ajtó beépítése. A döbbenettől vakmerővé váltam, és tovább kérdeztem. 
Hogy ha esetleg beépítené a szekrény-ajtót, azt a hiányzó másfél méteres falszakaszt is lehetne-e, hogy esetleg....????
Igen.
(He? Ennyi? Ilyen simán?) De épp ott lóg be a tető, az nem gond?
Nem.
(???!!! Na jó, én ezt nem bírom így tovább, muszáj 21-re is lapot húznom.) Szóval belóg itt a tető, ráadásul két oldalról is, mindenképp lesz még egy éles sarok az ajtó miatt, annyi él és sarok lesz ezen a kis helyen, hogy azt találtuk ki, valahogyan lágyítani, gömbölyíteni kellene ezt a  részt. Azt a kis falat ívesre kellene építeni. ????????? (= kérdő tekintet)
Nem lesz egyszerű, de megcsinálom.
Mikor? (Mikormikormikormikor? Még ma délután hozzákezd?)

Sok kép nem készült, de a lényeg látszik.
A szekrény-ajtó már a helyén.




Ugyanaz a másik oldalról:


Az íves fal is kezd alakulni.



Hát így. Folyt köv. 






csütörtök, december 22, 2016

A kérdést,

miszerint mikor végeztek az építkezéssel? avagy végeztetek már az építkezéssel? persze megkaptuk nem is egyszer. Válaszul mindig csak bizonytalankodtunk, mert hát mit lehet erre felelni, egy ház sosincs készen ... Az biztos, hogy a kisasszonyok hónapok óta a saját szobájukban laknak, és azóta sokkal kevésbé konfliktusos nálunk az élet.
De.
Az Elsőszülött szobájának pl. még mindig nincs ajtaja. 


Ide kell valahogyan egy ajtót szerkeszteni. Mondjuk a tető épp belóg a térbe, annyira, hogy ha be is tudnánk suvasztani ide egy hagyományos ajtót, kinyitni biztos nem lehetne.

Az ajtó nem szemben lesz, oda egyáltalán nem férne el,
hanem elforgatva, bal oldalon, a gipszkarton fal folytatásaként
 És ugyanaz a hely a szobából nézve:


A nem átlagos helyhez alternatív ajtó illik, ez nem is kérdés. Mióta a kisasszony elolvasta a Narnia összest, arra vágyik, hogy az ő szobájába szekrény ajtón lehessen belépni. 

Ismerős a szekrény?

Szóval akad itt nehezítő körülmény bőven. 
Mit gondolsz, mégis mi a legnehezebb az egészben???

csütörtök, december 01, 2016

A helyzet

az, hogy nálunk soha nem volt "rendes" adventi naptár. Az a fajta, ahol kis zsebeket, ablakokat, fiókokat, zsákocskákat kell nyitogatni, hogy apró meglepetésekre, finomságokra bukkanhassanak a csillogó szemű gyerekek. 
Akadtak persze apró ajándékok, meglepetések, finomságok is, de ami igazán számított, azok a levelek voltak, amiket az Angyal írt. (A kisasszonyok legalábbis leginkább ezekre a levelekre emlékeznek.) És a válaszok, amiket a kisasszonyok írtak az Angyalnak.(Mi, felnőttek pedig ezekre emlékszünk.) 
Reggelre megérkezett az Angyal levele, estére általában elkészült a válasz is.
Az idén úgy döntöttem, ekkora adatforgalom megérdemel egy rendes postaládát.
Vettem egy fa dobozt, azt a fajtát, ami oldalt nyitható.


Vágtam rá egy levélbedobó nyílást.


Majd lefestettem. Természetesen fehérre.


A neten kerestem képet angyalszárnyról.


Átrajzoltam fóliára.


Sniccerrel kivágtam a minta középső részeit. (Válogass lencsét, Hamupipőke, szedjél hangyát, Hamupipőke.) Ez lesz majd a sablon, amit használni fogok.


Hogy biztosan ne mozduljon el, festőszalaggal odaragasztottam néhány helyen a postaládához.


Majd struktúrpasztát kentem rá. Amikor az egész mintát bekentem, levettem a sablont, és megcsináltam a másik szárnyat is. Közelről olyan, mint egy fosszília. Vagy a temetőkben a régi angyal szobrok szárnyai.


Száradás után a szárnyakat is átkentem fehér festékkel.


Jöhetnek a levelek.




szerda, november 30, 2016

Egyre inkább

az instant dekorációkban hiszek. Amik könnyen, gyorsan, egyszerűen megvalósíthatóak, nem kerülnek sokba, és akár más alkalmakkor is felhasználhatóak. 
Az idei adventi naptár - asztaldíszünk mindezeknek a szempontoknak megfelel.
Az előzménye annyi, hogy tavaly vettem a legolcsóbb ikeás gyertyatartóból 25-öt (5-ös csomagban voltak). Az volt a terv, hogy adventkor minden nap újabb gyertyát gyújtunk, így karácsonykor majd 24 kis mécses sorakozik az asztal közepén. Mit mondjak, 10. körül már mindenkinek elege volt a gyertyák pakolászásából, valahányszor alaposabban le kellett törölni az asztalt (naponta többször). De lagalább kiderült, hogy az ötlet csak akkor működőképes, ha a gyertyákat valamilyen alkalmatosságra tesszük, hogy egyben tudjuk mozgatni az egész sereget.
Mondjuk ... egy arany színű tálca? Tükörfényes arany. Milyen jól néz majd ki, ahogy visszaveri a gyertyák fényét!

Annyit módosítottam a tavalyi ötleten, hogy az idén csak 12 mécsestartóba kerül gyertya, a másik 12-be ültettem a kövirózsákat.

"A karácsony nem egy nap vagy egy időszak,
hanem egy lelkiállapot."
Csütörtöktől csak minden nap egy újabb gyertyát vagy kövirózsát teszünk a tálcára, és kész is az adventi naptár - asztaldísz.
2016. december 1. 
2016. december 4.

2016. december 24.

(Mondjuk, elnézve ezt a ragyogó napsütésben készült képet, inkább van tavaszi /nyári hangulatom, mint karácsonyi.)