Kézügyesség dolga

egész nap! Hát vannak még csodák. (Ha cinikus lennék - ha! - azt írnám, hogy az igazi csoda az, hogy egy nap kitartó és kemény munkájával nem bírt annyi hó leesni, hogy egy hógolyónyi összejöjjön.) Szánkózásra hócsatára, hóemberépítésre ma sem került sor, de legalább nem mondhatjuk, hogy ezen a télen sem esett hó. És az is jó, hogy nem bíztuk a véletlenre (= időjárásra) a hóemberépítést, jelentem, készültünk. Még decemberben történt, ezeket kapták ajándékba a barátok, barátnők és a húzzukkiegymásnevét kapcsolatok. Nem sok kell hozzá, sem alapanyagból, sem időből, sem rákészülésből. Néhány fehér bögre, hurkapálca, fekete és narancssárga porcelánfesték (Narancssárgából kaptam filceset, még jobb :-) Hurkapálcát belemártottuk a fekete festékbe, és ilyen szép hóemberszemeket festettünk. Narancssárgával háromszöget rajzoltunk, kész a répaorr is.  Max. 3 perc és kész. Még a takarítás, elpakolás is gyorsan ment. Sütőben kiégettük a bögréket, még a mosogatógépet is...

nem csak engem lepett meg. 6 órakor a Kossuthon is úgy vezették be az időjárás jelentést, hogy esőre számítottak, a havazás váratlanul érte őket. Ha már így jártunk, mutatok még egy hóemberes ötletet. Még "télen" készült, de most sem késő... Öntapadós fóliából terveztem, de a papírboltban csak piros volt, a fekete épp elfogyott. Azért ez nagyon kevés ahhoz, hogy eltántorítson, addig nézelődtem a boltban, míg találtam épp jónak látszó fekete kartont. Az eladótól megtudtam, hogy spirálozáskor szokták borítónak használni.  A/4-es méretű és nagyon fényes. A piros öntapadósból 10 centit vettem. A feketéből köröket vágtam. A pirosból háromszögeket. Ennyi elég is egy hóembernek. Persze a hóember fehér. Akár a hűtő. A szemeket gyurmaragasztóval ragasztottuk fel a hűtőre. Igazi szükségből erényt megoldás lett, mert kiderült, hogy így a hóemberek, a szemük legalábbis szabadon áthelyezhető. Néhány napig pl. répaorrú pók figyelt bennünket a hűt...

erdőt, mezőt, rétet...   Persze porhó esett, nem tapadt, szánkózni jó volt, meg lapátolni, de hóembert építeni nem lehetett belőle. Azért csak összejött a hóember is. Vettem krémsajtot (sajtkrémet). Ezt a három különböző sajtot nagy ügyesen két boltból tudtam összeszedni. Nem akartam semmiféle kutatást, tesztet, felmérést, elemzést végezni, de ha már így alakult, megkóstoltam mindet. Tanulságos volt. A háromból kettő élvezhetetlenül, már-már ehetetlenül sós volt. Szerintetek melyik nem volt agyonsózva? (Azóta azon tűnődöm, hogy a csipszadó mire vonatkozik? Amikor bevezették, a rádióban hallgattam egy műsort a témáról, ott azt a példát mondták, hogy a gyártók nagyon könnyen reagálnak majd erre a törvényre, egyszerűen csökkentik a só mennyiségét a termékeikben, a fogyasztók nem veszik észre, hogy 80g csipszen vagy ropin 4,2g vagy 3,8g só van. Amilyen gyakran csipszet és ropit veszek, felőlem bármennyi só lehet benne, és akármennyibe is kerülhet, sőt a gyártók is adóz...

Ezt kérdeztem a kisasszonyoktól egy téli szüneti reggelen. (Biztosra mentem, előző héten turkálóban voltam, és épp sikerült találnom fehér pólókat.) - Miért? - Mert akkor befestjük. - ??? -Kékre, mert ilyen festék van itthon. Persze nem ám csak úgy, simán festettük be, hanem batikoltunk.  Az volt a terv, hogy kör alakú mintákat festünk a pólóra. Azt úgy kell csinálni, hogy ahol a kör közepe lesz, felcsippentjük az anyagot, és az így kapott kúp szerű kitüremkedést szorosan és sokszor körbetekergetjük fonallal, madzaggal, zsinórral, ami épp van a háznál. A végén persze szorosan megkötjük. Az összekötözött részeket nem fogja be a festék, ez adja majd a mintát. Egyszerű körökkel persze nem értük be, az volt a terv, hogy három, egyre kisebb kört batikolunk egymás alá, ráadásul úgy, hogy összeérjenek. Én felcsippentettem az anyagot, Elsőszülöttem pedig tekergette és tekergette és tekergette a fonalat, kitartóan. (Finommotorika, kéz-szem koordináció, monotónia tűrés.) ...

előtti héten szinte minden napra jutott sütnivaló. Mert a kisasszonyok különböző közösségekben ünnepelték a karácsonyt, és süti is emelte az ünnep fényét. Volt egy karácsonyi ünnepség hamvas lelkű rózsaszín balerinalánykák és családtagjaik részvételével. Elég kézenfekvő volt, hogy balerinamuffint vigyünk. Sütöttem egy alap muffint. Miután kihűltek, leszedtem róluk a papírt és egyenesre  vágtam a tetejüket.   Megrajzoltam és kartonból kivágtam egy atléta sablont.    Linzertésztából atléta alakú kekszeket sütöttem. Közben kiolvasztottam egy csomag fagyasztott málnát, és a levével beszíneztem a fehér cukormázat. (Tojásfehérje + porcukor, ami a mézeskalácshoz is szokás.) Ezzel vontam be a kekszeket, Elsőszülöttem pedig rózsaszín cukorgyönggyel feldíszítette. A muffinok közepét bevágtam, és beleállítottam a tornamez-kekszeket.   Megcsináltam a krémet. Krémsajt + tejszín + porcukor + málna + habfixáló a biztonság kedvéért. (Ált...

Végre! Végre! Ma esett a hó! Épp ma, amikor egy kislánynak ez nagyon fontos volt. Mondjuk ő azt szerette volna, ha legalább derékig érő hó esik, de azért ennek a kis semminek is örült, a maga módján. Reggel, amikor a szakadó hóesésben iskolába mentünk, azt mondta, hogy mire ő hazaér, és hóembert építhetne, úgyis elolvad az egész. Nem, nem pesszimista a kisasszony, hanem realista. Mert mire iskola + néptánc után hazaért, tényleg elolvadt az egész. Szerencsére ebéd után kimentek az udvarra, és építettek egy nagy hóembert. És én is megtettem, ami tőlem telik. Hazafelé bementünk a papírboltba, vettünk öntapadós fóliát (??? Ha valaki tudja, pontosan mi a neve, segítsen!). Feketéből fél métert (sok maradt, 35 cm is elég lett volna), narancssárgából 10 cm-t és barnából 20 cm-t. Az egészért 400 Ft-ot fizettem. Másodszülöttem segített vágni és felragasztgatni, és íme, most így néz ki a hűtőnk:  Olyan jó mulatság, hogy csináltunk holnapra  kulacsot is. A maradék öntapadósok kelle...