Kézügyesség dolga

(már ha ezeket a ködborította heteket lehet annak nevezni) azért mégis inkább a madáretetés időszaka. Etetjük is a madárkákat szorgalmasan az idén is, van is hozzá néhány jól bevált  kókuszdió etetőnk , de  persze most is az történt, mint már annyiszor, " ami van az nem elég, mást akar a feleség"...  Vettem igazi, rendes madáretetőt. Madáretetőnek gyártották, annak is használjuk, a madarak is szeretik, még csak át sem kell festeni. Lehet örülni.  Nem, nem lehet. Mert hogy néz már ki annak a szép madáretetőnek a tetején az a sárga csiszolópapír? Nem csiszolópapír, de pont úgy néz ki. Ez így nem maradhat, valamit kezdeni kell vele. A kézenfekvő megoldás a bádoglemez volt. ( Itt  és  itt  is írtam már arról, hogy mennyire tetszik ez az anyag.) Barkácsáruházban megvettem a kapható legvékonyabbat, az az előnye megvolt, hogy konyhai mindentvágó ollóval lehetett vágni, de nem mondom, hogy könnyű volt vele dolgozni. Először úgy tűnt, könnyű me...

Azt a castingnak csúfolt tragikomédiát, ami nálunk zajlik hónapok óta, nyugodtan szorozzátok meg kettővel. Az történt, hogy az építész családjában is hasonló állapotok uralkodnak mint nálunk, nőtt a gyereklétszám, túlnépesedetté vált az ingatlan, nosza, beépítik a tetőteret.  Eleinte még poénkodtunk is, hogy fogjuk majd egymásnak adogatni a kivitelezők elérhetőségét. Tényleg csináltunk ilyet, csak azzal a kísérőszöveggel, hogy kit NE hívjon a másik, vagy csak akkor, ha valami nagyon durvára vágyik. Igaz, volt olyan is, hogy ezt mindenképp hívjátok föl, mi rég röhögtünk ennyit. Szóval zajlottak a castingok mind a két helyszínen, folyamatosan adtunk alább az elképzeléseinkből (pedig az elején sem volt magasan a léc), egyszerűsítettünk a terveken (pedig az elején is nagyon egyszerűek voltak), néztük a naptárat, hogy mi fér még bele ezen a nyáron... az építész meg egyre duruzsolta nekünk, hogy ne csináljuk már, egy válaszfalat átrakni nem ügy, azt simán megcsináljuk mi is. Nem,...