Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2011

Sorsoltam

Hárman jelentkeztetek a paradicsomokért. És a nyertes: Gratulálok. Holnap útnak is indítom a paradicsomokat. Akik most lemaradtak, de szeretnének ilyen paradicsomszeleteket, azok megtalálják a itt , vagy keressenek e-mailben. És mutatom az oroszlánokat is: Nagyon nehéz (pontosítok, nekem nagyon nehéz) úgy fényképezni őket, hogy az arcuk rendesen látható legyen. De ha jól megnézitek, kiderül, hogy az egyik arcának inkább az alsó, a másiknak inkább a felső része látszik, van olyan, amelyiknek a jobb oldalon élesebbek az arcvonásai, és van, amelyiknek a balon. Kis képzelőerő, és fejben össze is lehet rakni a képet. Azért még próbálkozom a fényképezéssel.

Kaláris & Co

Mutattam fehér gyöngyöket, mutattam kalárist, most mutatom a folytatást: Szépek voltak, ügyesek, lelkesek. Nagyon igyekeztek. A táncos lány alszik, a ruha szárad, holnap kezdődik minden elölről. Csináltam limonádét. És közben eszembe jutott, hogy Ti ismeritek-e a narancsos változatát? Ugyanúgy készül, mint a citromos, nálunk 1 liter vízhez jár 2 narancs (citrom) kifacsart leve, 1 ek. méz, és a kancsóba belereszelem egy narancs (citrom) héját. És azt tudjátok, hogy mitől igazán selymes a limonádé? A vaníliától. Arra, hogy milyen formában kerüljön a vanília a limonádéba, ennyi idős korára már mindenkinek megvan a jól bevált módszere. Lehet vaníliás cukor, lehet aroma, kivonat, persze az eredeti, vanília rúd is, én azt a sárgás, porrá őrölt változatot használom, amit néha már bevásárlóközpontokban is lehet kapni. Én még a színét is szeretem. És igen, tényleg ilyen hatalmas a kancsó (2,8 liter), mint amilyennek a képen látszik. Amikor megelégeltük, hogy a vacsora közepén elfogy a

Tényleg nem mackó

Hanem.... ...oroszlán! Némelyik már testet is öltött:

Folytatom

Az elmúlt két napom a kockás vásznakkal telt. Amikor legutóbb mutattam, még egy ben voltak, most pedig már szinte bárhol találkozhatunk egy darabkájukkal a házban. Kitaláljátok, mi lesz? Neeeem, nem mackó. Tényleg nem.

Bibibííííí, díjat kaptam!!!!

Ceffától.   (Aki szereti azt gondolni, hogy esős vasárnap délutánokon gyönyörű virágcsokrokat tudna kötni, nézzen be erre a blogra. Néha nem árt szembesülni a korlátainkkal, és jó látni, hogy van, aki meg is tudja valósítani, amit elképzelünk.)   Köszönöm szépen.   És a szabályok:   - Írj egy bejegyzést, amelyben közzéteszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót. - Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díja, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét. - Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, és linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről. - Tehetséges, kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több száz követője van. Az én jelöltjeim: Bergamott Legjobb otthon Tudom, hogy ez csak kettő, keresem a többieket.    

Gumicukor ?

Reggelire! Még múlt héten kezdődött. Hogy mi miért nem veszünk soha gumicukrot. Mert ennyi erővel akár a linóleumot is rághatnád, azért - az összetevői közt nem sok különbség van. De miéééért? De mi miért neeem veszünk soha gumicukrooot? Azért a soha nem teljesen fedi a valóságot. Vettünk már. És valószínűleg fogunk is még venni. De mi miért nem veszünk soha gumicukrot????? Na jó, legyen, csináljunk gumicukrot. Alma van itthon, szerencsére a zöldségesnél kaptunk birsalmát is. Megtisztítottuk, felkockáztuk, egy kanál cukorral és egy citrom levével összefőztem. A turmixba a zselatint is beleborítottam, ez az én módszerem a "csomómentesre keverjük"-re. Újraforraltam, és jégkockatartókba osztottam szét a pürét. Másnap reggelre megszilárdult, tökéletes gumicukor állagú lett. Emlékeztek még a kék krémesdoboz tetőben a fehér gyöngyökre? Mutatom, mi lett belőle: Ez bizony egy kaláris. Tudom, hogy készen is lehet kapni, de ragaszkodom hozzá, hogy a kisasszonynak is legyen hoz

Ki játszik ilyet?

Akkor most mutatom, mi lett a piros és bordó filcből és az arany gyöngyökből. (Na jó, Tündi már rég kitalálta.) Paradicsom szeletek. Legalábbis én annak szántam. Felismerhető???? Mert a Párom kitartóan állítja, hogy szerinte ezek miniterítők. (???????????) És akkor a játék. Azoknak, akik el tudják képzelni, és hinni, hogy a fenti képen paradicsomszeletek vannak, és szeretnék ezt a kettőt megnyerni, nincs más dolguk, mint hagyni egy megjegyzést ez után a bejegyzés után. Mondjuk vasárnap délig. Déli alvás időben sorsolok, este világgá kürtölöm a nyertest. Sikerült feltöltenem a mondókáskártyáinkat. Többé-kevésbé az általam elképzelt formában. Lemaradt a lapokról, hogy a képeket a Google-n találtam, de igyekszem pótolni. Aki szeretné letölteni, csak kattintson a jobb oldalon erre a képre.

Vízipók

Rábukkantam egy vízipókos versre. Nagyon boldog voltam vele, nem gondoltam, hogy létezik vers a vízipókról. Rögtön neki is láttam képet keresni hozzá, hogy legyen mondókáskártya ebből is. Döbbenten tapasztaltam, hogy a Google képkereső az első két oldalon csak a rajzfilmből ismert figurát hozza fel. De nem adtam fel. És ezt találtam: És íme a vers is: Juhász Magda: A vizipók szomjas volt Boltba ment a vízipók, pedig pénze nem is volt. Pult mögül egy boltos szólt, a nadrágja foltos volt: - Vizet adjak vízipók? Vizet nem tart ez a bolt! Szabódott a vízipók: - Dehogy vizet, inkább bort! Ha van pénzed vízipók, máris kimérem a bort. Hazament a vízipók, mivel pénze nem is volt, s képzeljétek azóta, halpénzt gyűjti a borra.  Annyira belelkesültem attól, hogy létezik egy vízipókos vers, hogy kerestem, kerestem, és találtam még egyet. Zelk Zoltán: Hová szaladsz vizipók? -Hová szaladsz vizipók? -Keresem a békát! -Mért nem húzol kiscipőt? -Gyorsabb így mezítláb! -Miért futsz i

Sziasztok

Sziasztok, Olvasók! Jó itt látni Benneteket a jobb oldalon. Számomra ismeretlen okból nem tudok megjegyzés rovatba írni a saját blogomon (sem), ezért itt köszöntelek Titeket, és köszönöm a dícséretet. Van kedvetek játszani?

Hétköznap

Varrtam. De mi lehet ez? Két szelet felvágott (sonka, parizer), filcből. Hogy legyen hús is a szendvicsbe. Tudom, hogy nem túl mutatós, de a felvágottak már csak ilyenek. És így, egy szelet sajttal, buciban, jobban néz ki? És főztem. Az egész ott kezdődött, hogy a rövid szavatossági idő miatt leértékelt cuccok között találtam camembert-t. Na ebből én egyet már nem is veszek. Nálunk mindenki szereti, és csak úgy unalomból is simán elfogy egy-egy korongnyi. Főleg, hogy egyre kisebbek. És így néz ki filcből ugyanez: És akkor vissza a főzéshez. A leveles tésztát belesimítottam egy sütőtálba, megkentem paradicsompürével. A felkockázott camembert -t rászórtam. Beborítottam a tészta másik felével, a széleket összenyomkodtam, tojással lekentem. 200 fokon 20- 30 perc alatt sül meg. Salátával ettük. Ha kettőt sütök, marad reggelire is. Ami jó, mert hidegen is finom. És az is jó, hogy tényleg csak 5 percnyi munka van vele. A végére pedig a jól is mert kérdés. Ebből mi lesz?

Ünnep

Valakit ünnepeltünk. Valaki 6 éves lett. És ha valaki azt hiszi, hogy az igazi gyertyafényes hangulatra estig vártunk, az téved. Ha ünnepség, akkor nálunk torta a reggeli. Ugyan, ki lenne képes estig várni a tortára??? Amióta járóképes gyerekek szülei vagyunk, az ünnep előestéjén bekészítjük az ajándékokat az ágyunk alá, hogy reggel (???), amint az ünnepelt becsapódik az ágyunkba, máris átadhassuk a meglepetést. Igen, ilyenkor mi még félálomban vagyunk, szóval nem túl emelkedett a pillanat, és nincsenek is fényképeink az ajándékátadásokról, viszont nem is hallgatjuk egész nap (de még csak fél percig sem :)) a vinnyogást, hogy óóó, de mikor kapom már meeeg, óóóóó, de mikor adjátok máááár ideeee... A legutóbbi névnapi ünnepség első felvonása reggel 1/4 7-kor már a végéhez közeledett, igaz, 1/2 6 körül kezdődött. Ennek fényében szerintem érthető, ha nem ragaszkodom ahhoz, hogy a gyermekeim minden ünnepi pillanatát teljesen éberen éljem át. Én szeretem a piacokat. Mindig is szerettem.

1, 2, 3...

1, 2, 3, nous irons aux bois. 4, 5, 6, cueillir des cerises. 7, 8, 9, dans un panier neuf. 10, 11, 12, elles seront toutes rouges.

Szezonnyitó

Már épp itt volt az ideje. Nagyon vártuk. Minden nap megnézzük a hóvirágokat. Hogy legalább kibújtak-e a földből. Legalább egy kicsit. Persze könnyebb lenne, ha biztosan emlékeznék rá, tavaly hová ültettem a hagymákat, de így is izgalmas. Hóvirágnak nyoma sincs, és a hunyor sem virágzik még, de az ibolyák igen. És mi örülünk nagyon. Azért is örülünk a tavasznak, mert egész délelőtt kint lehettünk, ráadásul különösebb öltözködés nélkül. És akinek fontos volt, lemosta a kocsit, aki már nagyon szeretne biciklizni, az lemosta a bicikliket, és akinek a beton (a legnagyobb rajzlap), az lemosta a betont. És ha kint voltunk, kint is éheztünk meg. Kézenfekvő volt hát, hogy kint is ebédeljünk. Nálunk a grillezés nem valami szórvány nyári tevékenység, hanem életforma. Bármilyen évszakban képesek vagyunk rá. Előző életünkben (mielőtt a gyerekeink megszülettek volna) karácsonykor fix program volt a kinti sütés-főzés. Mindig akkor esett a legjobban a forró étel, amikor egyébként hideg volt körü