Kézügyesség dolga

jó mulatság, nem is kérdés. Jó mulatság, csak problémás. Mert vagy nem fúj a szél, vagy nagyon fúj, és még az eső is esik. Vagy nem esik az eső, de az elmúlt négy napban esett szünet nélkül, és teljesen fel van ázva a rét. Vagy minden stimmel, de a nagy sárkányt a kisgyerek elengedi  kikapja a szél a kisgyerek kezéből, és magával viszi. Vaaaagy kibogozhatatlanul összegubancolódik a sárkány kantárja. És van még néhány változat. Mégis. A sárkányeregetés jó mulatság. Annyira, hogy jár a kicsiknek is. Kettévágtam egy narancsleves flakont.  Körbe lyukakat fúrtam a flakon aljára. Érdemes vékony fúróheggyel előfúrni, különben feltekeri és / vagy berepeszti a hegy a műanyagot. És már nem is kell más, mint szalagokat kötni a lyukakba. Kezdődhet a móka, a szaladgálva lobogtatás :-) Ráadásul még gesztenyét is lehet bele gyűjtögetni.

egy  kisboltos  bejegyzést. Röviden annyi történt, hogy megláttam, első ránézésre beleszerettünk mindnyájan, ha nem is könnyen, de sikerült felvenni az eladóval a kapcsolatot (legyen elég annyi, hogy telefonszámnak, rendkívül elmésen, a 06-12-345-67-89 számsort adta meg), meg is egyeztünk, ... és másfél hónap múlva már nálunk is volt a cucc. Hogy mi is az? Egy  korábbi képen  látszik. Egy részlete legalábbis. De most meg tudom mutatni teljes pompájában, a végleges helyén. Bizony, ez egy sárkány. Vízköpő. Nem is egy, hanem négy, a négy leszálló csatornaág végére egy-egy.  Annak idején az ácsnak még a hirdetést mutattuk a neten, ő is teljesen belelkesült, hogy csinál hozzá nekünk szűkítőt, hogy a nagyobb keresztmetszetű csatornák végére fel lehessen szerelni a sárkányokat.  Az árnyéka is jól néz ki Két sárkány lent van, kb. bokamagasságban, de a másik kettő magasabbra került, hogy esővízgyűjtő férjen alá. Mert esővízgyűjtő kell, az n...

(már ha ezeket a ködborította heteket lehet annak nevezni) azért mégis inkább a madáretetés időszaka. Etetjük is a madárkákat szorgalmasan az idén is, van is hozzá néhány jól bevált  kókuszdió etetőnk , de  persze most is az történt, mint már annyiszor, " ami van az nem elég, mást akar a feleség"...  Vettem igazi, rendes madáretetőt. Madáretetőnek gyártották, annak is használjuk, a madarak is szeretik, még csak át sem kell festeni. Lehet örülni.  Nem, nem lehet. Mert hogy néz már ki annak a szép madáretetőnek a tetején az a sárga csiszolópapír? Nem csiszolópapír, de pont úgy néz ki. Ez így nem maradhat, valamit kezdeni kell vele. A kézenfekvő megoldás a bádoglemez volt. ( Itt  és  itt  is írtam már arról, hogy mennyire tetszik ez az anyag.) Barkácsáruházban megvettem a kapható legvékonyabbat, az az előnye megvolt, hogy konyhai mindentvágó ollóval lehetett vágni, de nem mondom, hogy könnyű volt vele dolgozni. Először úgy tűnt, könnyű me...

zöldes seszínű  volt, amikor hozzánk került. Nincs baj azzal a színnel sem, csak ide nem illik. Át kell festeni. (Egyébként felütötte a fejét nálunk egy irányzat, miszerint csak egyszer ebben a nyomorult életben vegyünk már valamit úgy, hogy   ne kelljen teljesen átalakítani, hanem csak megvesszük, hazahozzuk, és úgy használjuk, arra, amire eredetileg szánták, legalább próbából, hátha nem olyan rossz dolog az. ) A színválasztás nem is volt kérdés. Adta volna magát a  szürke lazúr , még maradt egy kicsi, de az nem nézne jól ki a szürkés bádog tetejével az ugyanolyan szürke oszlopon.  Akkor marad a fehér :-)))) Az odúk mögött látszik valami hullámos, íves bádog. Na az mi lehet??? Kitalálod?

nem egy húsmentes műfaj. Pedig úgy tűnik, kezdünk rászokni, hogy ha fűnyírás, akkor kerti vacsi, "ha már úgyis kint vagyunk" felkiáltással. Jó a grillezés is persze, de néha jólesne egy jó sűrű, bográcsos egytálétel. De nem főzhetünk mindig halászlevet. Azért hal most is került a bográcsba. Odaraktam az olajon a hagymát (néhány szál újhagyma is volt benne), majd ment hozzá egy kis csokor kakukkfű, egy kevés mustár és a krumpli is felkockázva. Felengedtem annyi vízzel, amennyi épp ellepi.  Amikor a krumpli már majdnem puhára főtt, hozzáadtam a felkockázott afrikai harcsát, és az elpárolgott folyadékot pótoltam tejszínnel. Amikor a hal is megfőtt, levettem a tűzről, és egy kevés citromot facsartam bele. Friss petrezselyemmel megszórva ettük.

lopunk egy(-két) napot csak magunknak. Ilyenkor a mozi kihagyhatatlan. És kószáltunk egy nagyot az esőben.

nyomaszt már az elégedettség, sok fényes ötlet áraszt el, hogy mi is kéne még. - Például az az izé, amit szabadtéri családi rendezvényeken a fák törzsére erősítenek, és kötéltáncolni lehet rajta. - ?????????? - De, ugye, tudod, hogy mire gondolok, attól, hogy nem tudom a nevét? - Nem. Ezt a beszélgetést jó néhányszor végigjátszottuk, míg egyszer váratlan dolog történt. - De azért tudod, mi az az izé, ami nekünk mindenképp kell itthonra? - Igen. - ?!?!?!?!?!?! - Slackline. Így hívják hát azt a kötelet. A fél vasárnap délelőttünk ráment, hogy megtaláljuk a 2 megfelelő fát, egymástól épp megfelelő távolságra, és hogy rájöjjünk, hogy is kellene rögzíteni a cuccot. De a nap hátralévő részében a kisasszonyok nagyon jól mulattak - kivéve, amikor egymást vinnyogtatták, hogy ki mikor és mennyi ideig táncolhat a kötélen :)

nagy problémám az ovival, iskolával, hogy rettenetesen egyhangú, amit kézműveskedés ürügyén művelnek. Egyrészt, mert a kortárs alapanyagokból semmi nem bukkan fel a foglalkozásokon, talán csak a dekorgumi, de azt is ugyanúgy használják, mint a papírt. Mert szinte kizárólag papírt használnak. Annyi papírt láttak, látnak a gyerekeim az oviban, hogy attól féltem, félek, hogy mire iskolába kerülnek, megutálják a papírt. Még ez sem lenne feltétlenül baj, szegény ember vízzel főz, illetve papírból kreatívkodik, de az, hogy milyen ötletszegény, amit művelnek, tényleg bosszantó. Elsőszülüttemék az óvoda 4 éve alatt, minden évben többször is megcsinálták azt, hogy krepp papírból az óvónéni csíkokat vágott (még nagycsoportban is az óvónéni vágta!), a gyerekek galacsinokká gyúrták, és felragasztották egy kartonra. A karton színe, alakja változott csupán (az óvónéni vágta),  ennek megfelelően a papírgalacsinok néha hópelyhek, máskor liba tollak, bokor ágán bogyók (virágok?) voltak. Tudom én, ...

mozaikos tálcát most egészen elborítja a lila. Leszüreteltem (learattam?) a levendulát, egy részét legalábbis, most a tálcán szárítom a virágokat.  Készüljetek, jön néhány levendulás ötlet!