Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2015

A zuhanyzó történetét

az üvegmosdónál hagytam abba.
A mosdó megvolt, itthon volt, örültem neki, néha elővettem, megmutattam a többieknek is, akik eleinte velem gyönyörködtek, örültek, aztán már inkább csak rám hagyták. Ideje továbblépni. Kell valami, amire rátesszük a mosdót.  Kézenfekvő megoldás a mosdópult, vagy a fürdőszobaszekrény, elég nagy a választék, bemegy az ember bármelyik boltba, kiválasztja, megveszi, örül neki.  Ááááá, én dehogy így csináltam. Már miért vennénk mosdószekrényt, ha egy mosdót szeretnénk rátenni, és az se volna rossz, ha tárolhatnánk is benne ezt-azt? Úgy könnyű, olyat bárki tud. Én beírtam a keresőbe ugyan, hogy pult, de a bolti pultok közt keresgéltem. Egy régi, sok fiókos rőfös bolt pultjára vágytam. 
Vagy valami iparira, mint a nagyapám satupadja. Na, az még ennél is durvább:
Mondjuk nem ennyire gigantikusra, azt még nem tudom ugyan, hogy mennyi helyünk lesz, de inkább kisebb bútorokat igyekszem választani.
A pultok közt nem találtam nekem valót. Akkor próbáljuk máshogy. Kom…

A cukiság vége

Eddig ment a "szépelgés" tervekről, elvekről, de most már ideje komolyra fordítani a szót.



Amit mi kértünk:
- Három, egyenértékű szoba. Ez nem elsősorban és feltétlenül négyzetmétert jelent, sokkal inkább egyediséget. Azt szeretnénk, ha mind a három szobának meglenne a maga előnye és hátránya, és mindhárom a lakójához igazítható lenne. - Senki földje, avagy közösségi tér. Egy olyan találkozási pont, élettér, ami egyszerre mindenkié és senkié. Ahol össze lehet jönni játszani, kártyázni, beszélgetni, netezni, kütyüzni, zenét hallgatni, de nem az enyém, nem a tiéd és nem is az övé. Hogy ne legyen az, hogy már megint áthordtatok mindent hozzám, de elpakolni bezzeg nem akarjátok, vagy már megint nálam szotyiztuk össze a szőnyeget, elegem van abból, hogy mindig nekem kell feltakarítani a ti szemeteteket. Eléggé adta magát, hogy ezt a funkciót az előtér kapja meg, ahová felérkezünk a lépcsőn és ahonnan az ajtók nyílnak. Nem lesz kis feladat "marasztalóan" berendezni, hogy…

Az úriember

Úgy tűnt, vettem egy széket. Az eladóval megállapodtunk az árban is, az átadás, átvétel hogyanjában, mikéntjében is, az üzlet megköttetett, de jó.
Indulunk átvenni a széket a megbeszélt helyen és időben, de a biztonság kedvéért rácsörgök az eladóra, hogy nem jött-e neki közbe valami.
Csodálkozik a telefonban, ő tegnapra várt. Lehet, hogy tegnapot beszéltünk meg.
Nem lehet, hanem biztos hogy nem, tegnapra fix programunk volt, ahhoz igazítottunk mindent, tuti, hogy nem szerveztem arra az időpontra mást. Jaj, jaj, jaj, akkor most ne is menjünk, az eladónak nem jó, ő nem ott van most, ahol a szék, nem tudja átadni. Inkább arról beszéljünk, hol és mikor tudnám átvenni azt a széket. Megbeszéljük, udvariasak, intelligensek, szimpatikusak vagyunk, nagyon, még mosolygunk is.
Új időpont előtt hívom az eladót, hogy nem jött-e neki közbe semmi, illetve hogy még mindig ugyanarra az időpontra emlékszik-e ő is, mint én.
Jaj, hát közben annyi történt, hogy eladta másnak.
Mert ő eladni akart.

Valahogy

úgy van ez, hogy felkapok egy témát, belemerülök, beleásom magam, de aztán eljön a pillanat, amikor önjáró lesz. Így volt ez az ablakokkal is. Addig volt nehéz, amíg nem döntöttük el, hogy szeretnénk, mint szeretnénk. Aztán rátaláltam az első adagra, majd a másodikra, és szép lassan alakul a többi is.  Az ablak téma után a mosdó következett. (Hogy miért pont az, ne kérdezzétek, nem tudom, egyszerűen azt írtam be a keresőbe.) Én nem vagyok naprakész a mosdó trendekkel, unalmas pillanataimban nem szoktam azt keresni, nézegetni, hogy HA mosdót kellene vennünk, milyet választanék. Most viszont mosdót KELL vennünk, mert szükség van rá, ráadásul rögtön kettőre. Egy a zuhanyzóba, egy a wc-be. (Az első terveken egyben volt a wc és a zuhanyzó, de úgy döntöttünk, hogy inkább külön helyiségben lesz. Szerintünk így élhetőbb. Ezért beáldozzuk az emeleti gardróbot. A földszinten van gardrób, van pincénk, a szobákban is lesz tárolóhely, valahol határt kell szabni a cuccoknak.)
B-tervnek ott a telje…

A nagyon zöld

ülőke tehát már megvolt a wc-be. De hogyan tovább? Kellene egy kiegészítő szín a zöld mellé. Bújtam a netet, a lakberendezési magazinokat, sok szép képet végignéztem. A zöld mellett gyakran a fehér jelenik meg kiegészítő színként. Vagy inkább egy jellemzően fehér térben felbukkan egy-egy hangsúlyos zöld folt. 



(És a végére, szigorúan zárójelben, csak hogy ne felejtsük el a műfüvet:

Mondjuk arról nincs szó, hogyan lehet tisztán tartani ezeket a kétségtelenül látványos  lakberendezési ötleteket :-/  )
Fehér és zöld, zöld és fehér ... Szép, szép, de nekem túl tiszta, túl jólfésült ez a páros. Biztonsági játék, nem lehet vele mellélőni, minél több a fehér, annál kevésbé. Nem nekünk való.
Kerestem, kerestem a másik színt a nagyonzöld mellé, mígnem ráakadtam erre a csapra:


Megláttam és megszerettem. Mert soha, még csak hasonlót sem láttam, és annyira durván néz ki, hogy szinte már szép is, és épp jó lesz a nagyonzöld wc ülőkével, és rögtön megvan a válasz a kiegészítő színnel kapcsolatos k…

Kuckó 3.

Természetesen lesz kuckó Elsőszülöttem szobájában is. Neki kuckós kuckó való, ahová vissza lehet vonulni, meg lehet bújni a nagyvilág elől. Egy olvasókuckó.  Akkor viszont ablak is kell, hogy amíg csak lehet, nyáron egész sokáig, természetes fénynél tudjon olvasni, mégiscsak az a legjobb. Az ő szobájában is lesz egy kiemelt fal (homlokzat), egy háromszög alakú egyenes falfelület. Mi lenne, ha úgy csinálnánk, hogy fel, a háromszög csúcsába raknánk egy viszonylag kis ablakot, ott lenne a kuckó, a torokgerenda úgyis majdnem abban a magasságban van (egyébként meg amúgy is szét kell szedni a tetőt, majd megkérjük az ácsot, hogy épp abba a magasságba rakjon két gerendát), hogy azon lehetne a kuckó alja, és alatta folytatódhatna a szoba a rendes ablakokkal. Körülbelül így:
Mindenkinek tetszett az ötlet, Elsőszülöttem nagyon örült, az építész is áldását adta, nincs semmiféle előírás arra vonatkozóan, hogy csak egyféle ablakot tehetünk a házra. Akkor hát legyen így. Csak az ablakokat kell jól…

Kuckó 2.

Ott hagytam abba, hogy van még időnk kitalálni, hogy rendezzük be a Kiskirálylány szobáját. A nagytesók birodalmát viszont már most "szerkezetkészre" kell kialakítani. A függönyökkel, polcokkal, lámpákkal szórakozhatunk majd, amíg jólesik, de a gerendákat, parapetfalakat most kell(ene) a végleges helyükre beépíteni.
És még mindig emlékszünk a kezdeti elhatározásunkra, hogy nem építünk be a kötelezően szükségesnél több drága dolgot a házba.
Másodszülöttemnek van egy enyhe klausztrofóbiája. Nem súlyos, általában olyankor jön elő, ha minden nagyon rendben van, és épp nincs semmi más, amivel megkavarhatná azt, amit mi békés nyugalomnak élünk meg, ő pedig állóvíznek. De a klasszikus értelemben vett, kicsit bunker jellegű kuckó azért nem az ő világa. Még akkor sem, ha kárpitozott a fal. Az ő szobájában lesz a körablak. Mi lenne, ha az egyben kuckóként is funkcionálna? Az ablakot egészen ki, a fal külső síkjába kellene beépíteni, így nem lenne külső ablakpárkány, cserébe a belső e…

Kuckó 1.

Az építész ötlete volt az egész. Csak úgy, meglepiből készített néhány rajzot, hogy hogyan lehetne berendezni a szobákat. (Ilyen az, ha valaki szereti a munkáját.) Az egyik szobában volt egy kárpitozott falú kuckó, mert szerinte Másodszülöttem örülne, ha lenne a szobájában egy kárpitozott falú kuckó. Naná, hogy örülne. (Miért, van olyan, aki nem?) Annyira örülne, hogy el se mondtuk a kisasszonynak. Még a falaknak sem volt meg a végleges helye a terveken, nem vonzott a lehetőség, hogy egész a megvalósításig naponta kapjuk a számonkérést, hogy mikor lesz már kész az ő kárpitozott falú kuckója. De ez a kuckó ötlet megragadt a fejünkben, ez jó, tetszik, legyen kuckó. Sőt, kuckó kell. Lehet anélkül boldog, teljes gyermekkora valakinek? Dehogy! Hogy mi is felnőttünk kuckó nélkül? Meg is látszik rajtunk :-)
A Kiskirálylány szobájának a berendezésével még nem foglalkozunk, ő majd csak évek múlva foglalja el az emeleti birodalmát, egyelőre marad itt lent, a közelünkben, mindenkinek így a jobb…

Jelentkezzen

az, aki az előző bejegyzés olvasása közben kárörvendően felröhögött kajánul elmosolyodott, mondván, nyáron meg majd  meg fognak rohadni sülni a tetőtérben a sok ablaktól. :-)))))))))))))) Már nekünk is eszünkbe jutott. És válaszom is van a problémára.

1. Én nem. A kisasszonyok lesznek a tetőtérben, majd tűrik ők a hőséget :-)

Mintha nem ilyen anyákról írnák az anyáknapi verseket, ugye? Na, csak mert kétségbeesetten teperek, hogy az idei adagom is meglegyen az anyáknapi versből, van másik ötletem is a tetőtéri kánikula kezelésére.

2. Árnyékolás. Jelen esetben hővédő roló. A lényege, hogy az ablak külső oldalára kell felszerelni, így az üvegfelület kevésbé melegszik fel. Állítólag 5-6 fokot számít.


Persze lakva ismeri meg az ember, de azért bizakodóak vagyunk. A 8 tetősíkos ablakból 5-re már megvan a roló - annyi volt egyben az eladónak.

A beépített tetőtérben

az egyik legjobb dolog a tetősíkos ablak. Minden extra nélkül, egy téglalap alakú lyuk a tetőn, ablakkal befedve.


Biztos, hogy nekünk is lesz, nem is egy.  Csak néhány éjszakát kellett eltöltenem a neten, hogy megtaláljam  a mi tetősíkos ablakainkat. Használtak, bontottak, de a mieink! És nagyok, nagyon nagyok, és ki vannak fizetve, és már itt vannak nálunk - a bicikliknek egyre kevesebb hely jut - várják, hogy a végleges helyükre kerülhessenek.

Annyira megszerettük ezeket az ablakokat (és az eladó is annyira kompromisszumkész volt), hogy rögtön többet vettünk, mint a terveken szerepelt. Kettővel. Szerencsére szép nagy ez a tető, elfér rajta néhány ablak. Csak amikor kiörültük magunkat, akkor hívtuk az építészt, hogy létezik olyan, hogy túl sok ablak? Megnyugtatott, hogy annyi ablakot vehetünk, amennyit szeretnénk (= Játszhatunk nyugodtan, éljeeeeen!), nincs olyan kategória, hogy túl sok ablak. Ő amúgy is gyakran megkapja, hogy nagyon sok ablakot használ, tervezzen kevesebbet, mert az…

Csigák minden mennyiségben 2.

A csigalépcső szép és jó, és tökéletesen alkalmas arra, hogy a földszintről feljussunk az emeletre. Nagyobb bútorokat például viszont gyakorlatilag lehetetlen feljuttatni rajta.   Ezért hát kell egy csiga. Mint Hollandiában. A tető alatt, a homlokzatból áll ki egy rúd (tudja valaki, hogy hívják???), azon egy csiga, így fel tudják húzni a cuccokat az emeletre, az ablakon pedig beveszik. (Jut eszembe, kell egy nagy ablak :-)

Nem rossz, nem rossz, de nem az igazi. A funkció rendben van, de a dizájn ... Nekem ezek egy darab sínre hasonlítanak. És az a kampó... Olyan csigatartó rudat kellene kitalálni, ami nem egy akasztófára emlékeztet. Különös tekintettel arra, hogy egy lányszoba ablaka előtt lesz.
Lehetne mondjuk egy sárkány, mint a vízköpők a csatornák végén, és a szájában tarthatná a csigát. De ki fogja ezt nekünk megcsinálni?  Kell egy jó lakatos.


Nemcsak az építkezésből áll a világ ...

Nagyon figyelünk arra, hogy az építkezés a lehető legkevésbé telepedjen rá az életünkre. A hétvégéket például úgy szervezzük, hogy az egyik nap anyagbeszerzünk, építésszel egyeztetünk, de a másik nap csak a miénk, azt csinálunk, ami jólesik.
Így mentünk moziba is néhány hete. Megnéztük a legsötétebb Peruból érkezett mackó történetét.


És már a moziból kifelé jövet tudtam, mi lesz a program a suliszünetes napon. Megrendezzük a mi marmeládé-napunkat!

A kiskirálylány alvásideje véges, ezért én a folyamat gyorsítása érdekében leturmixoltam a gyümölcsöt.


Így mondjuk nem lett olyan gyönyörű, áttetsző, zselés színe, de senki se bánta.


Több üveggel is készült, de a fényképezésre már csak ez a kettő maradt. A természetes fogyás, ugye. Vagy beköltözött hozzánk Paddington.


Szív alakúra sütött császárzsömlére kenve a marmeládét, tökéletes ünnepi reggelink volt Valentin-napon.

Csigák, minden mennyiségben

Éljen, éljen, éljeeeeen, lesz egy csigalépcsőnk! A tervek még nagyon távol álltak a végleges formájuktól, de mi már biztosak voltunk benne, hogy csigalépcsőnk lesz.  Tervezgettünk, álmodoztunk, hogy milyen legyen. Legjobban a csúszdás tetszett.

A végén azért győzedelmeskedett a józan ész, csúszda nélkül csak kevesebb helyet foglal el egy csigalépcső, mint csúszdával, és különben is, ki fogja ezt nekünk megcsinálni, na és az ára... Azt mondjuk el sem tudtuk képzelni, de nekünk biztos nagyon drága.
Azért nem csüggedtünk, a csigalépcső már önmagában is szenzációs. Szerzünk egy csigalépcsőt!  Két irányban indultunk el csigalépcsőt keresni, a) csináltatunk egyet (vagy legalábbis kérünk néhány árajánlatot) és b) veszünk egyet bontottan. a) Számos cégnek írtam, hogy árajánlatot kérjek, egyik sem válaszolt. Legalább nem kell azon huzakodnunk, hogy vegyünk vagy csináltassunk :-)))))))) b) Nézegettük a netes hirdetéseket, vagy csúnya volt, vagy kicsi, vagy nagy, vagy drága, vagy...... Végül me…

Ő eladni akar, én meg venni

Azzal az elhatározással vágtunk bele ebbe az építkezésbe, hogy amit lehet, használtan veszünk meg. Mostanára úgy érzem, ennek a szemléletnek két pozitív hozadéka is van. Az egyik a költséghatékonyság. Kétségtelen, hogy így sokkal olcsóbban lehet vásárolni. A másik, hogy az így beszerzett tárgyakhoz egy-egy történet is kapcsolódik, a "hogyan jutottunk hozzá" kalandja. És azok micsoda sztorik, amikor a végén nem is lesz miénk a kiszemelt áru! Mert a tapasztalataim alapján azt mondom, a bejegyzés (és egyben az új rovat címe :-) inkább így hangzik: Ő eladni akar? Mert én vennék ...


Sok-sok-sok órányi hirdetés nézegetéssel eltöltött idő után elkezdtem tipizálni a hirdetőket, hirdetéseket. Van a "magamért szeress" típus. Rövid, általában 3-4 szavas hirdetés, amiből gyakorlatilag semmi nem derül ki. Meseszép szék. Kb. ennyi a hirdetés szövege. Hogy is mondta Hofi? Ebből az olvasó megtudja, ami rá tartozik - semmit. De ő eladni akar. Ennek az altípusa a "jó bornak ne…

A zöld ötven árnyalata

Még csak alakultak a tervek, de mi az építésszel már teljesen belelovaltuk magunkat és egymást a műfűbe. Hogy az milyen nagyszerű dolog, és mennyi helyen fel tudnánk használni, képeket küldözgettünk és ötleteket adtunk egymásnak, 



Elég sok ilyen képet végignéztem, és teljesen tudtam azonosulni a gondolattal, hogy nekünk műfű kell. (És csak nagyon halkan hallottam a fejemben dédike szavait, miszerint "műizé, műmicsoda, műf*sz".) De hová? Be a házba, igen, bentre, naná, majd kintre, ott van igazi is! Rakjunk mondjuk műfüvet ... aaaaaa..... hát mittudoménhová, de valahová kell.  Aaaaaa ...... wc-be! Ott úgyse nagyon látszik :-/ (?????????) Mégis, ez az ötlet mindenkinek nagyon tetszett, hogy milyen jól fog kinézni, MINDEN hófehér lesz, és a padlón a zöld műfű! Amúgy is igyekszünk (akkor még igyekeztünk) szem előtt tartani azt az elvet, hogy egy helyiségbe egy hangsúlyos elem elég. 
Azóta én átgondoltam, hogy ahol fiúk vannak, ott takarítás szempontjából a wc padlóján nem a legs…

A rajzok!

Mit rajzok, tervek! Szépek, színesek, érthetőek, épp nekünk valók. Rögtön három változat is készült.

Az első rendben volt. Nagyon. De tényleg. Rögtön megtetszett, annyira, hogy mi teljesen belezuhantunk, kérdezgettünk, tervezgettünk, hogy melyik szoba kié lehetne, és azt nézd, egy csigalépcső!, és de jó, körablak!, milyet szeretnénk, hogy nyíljon?, és ide kellene egy ilyen lámpa, de akkor ne ott legyen a villanykapcsoló. Mi boldogan folytattuk volna ezt estig is akár, de az építész szólt, hogy ő azért megmutatná a többit is.
Na jó, legyen, biztos sokat dolgozott vele, meg azért nekünk is jobb, ha tudunk választani, lássuk a második változatot. Az is rendben volt, tetszett is, de hogy mennyire, azt meg nem tudnám mondani. Nem szép dolog, de bevallom, annyira bele voltunk zuhanva az első változatba, hogy a másodikra nem nagyon figyeltünk, azóta sem vettük elő egyszer sem :-(((

És a harmadik. Na az csodaszép volt. Csak ámultunk, meg bámultunk (erre azért már jobban figyeltünk, kihevertük…