Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2015

Madarat tolláról,

embert barátjáról. Munkásembert munkájáról, vagy még inkább munka közben lehet megismerni. Én legalábbis erre jutottam az elmúlt hónapok során.  A kartonozók pl. az elején olyan szimpatikusak voltak, hogy nem győztünk ámuldozni. Rögtön azzal kezdték, hogy szóltak, idejönnek, mire hozzák a tüzépről az anyagokat, segítenek lepakolni a kocsiról, és itt elpakolják úgy, amilyen sorrendben majd szükségük lesz rá, de nekünk se legyen útban. Amikor belekezdtek, a munkájuk is teljesen rendben volt, dolgoztak pontosan, szépen, egy higgadt, korrekt, udvarias távolságtartással. Aztán ahogy teltek a napok, a két öregúrról kiderült, hogy meglehetősen nyűgösek és nyafogósak. És ahogy közeledett a vége, úgy haladtak egyre lassabban a munkával. Mintha az lett volna a stratégia, hogy meghúzzák magukat nálunk karácsonyig, melegben vannak, nyugiban, csak jobb itt, mint otthon részt venni a karácsonyi készülődésben, ahol az asszonynép kitalál mindenfélét, amitől nem lehet nyugta a férfiembernek. Úgy váll…

A tél

(már ha ezeket a ködborította heteket lehet annak nevezni) azért mégis inkább a madáretetés időszaka. Etetjük is a madárkákat szorgalmasan az idén is, van is hozzá néhány jól bevált kókuszdió etetőnk, de  persze most is az történt, mint már annyiszor, "ami van az nem elég, mást akar a feleség"...  Vettem igazi, rendes madáretetőt. Madáretetőnek gyártották, annak is használjuk, a madarak is szeretik, még csak át sem kell festeni. Lehet örülni. 

Nem, nem lehet. Mert hogy néz már ki annak a szép madáretetőnek a tetején az a sárga csiszolópapír?

Ez így nem maradhat, valamit kezdeni kell vele. A kézenfekvő megoldás a bádoglemez volt. (Itt és itt is írtam már arról, hogy mennyire tetszik ez az anyag.) Barkácsáruházban megvettem a kapható legvékonyabbat, az az előnye megvolt, hogy konyhai mindentvágó ollóval lehetett vágni, de nem mondom, hogy könnyű volt vele dolgozni. Először úgy tűnt, könnyű meghajlítani. Igen, középen ketté. De a sarkoknál, a néhány milliméteres kis széleket ne…

Azért ez már

ha nem is ígéretes, de mindenesetre biztató.




A madárodú

zöldes seszínű volt, amikor hozzánk került. Nincs baj azzal a színnel sem, csak ide nem illik. Át kell festeni. (Egyébként felütötte a fejét nálunk egy irányzat, miszerint csak egyszer ebben a nyomorult életben vegyünk már valamit úgy, hogyne kelljen teljesen átalakítani, hanem csak megvesszük, hazahozzuk, és úgy használjuk, arra, amire eredetileg szánták, legalább próbából, hátha nem olyan rossz dolog az.) A színválasztás nem is volt kérdés. Adta volna magát a szürke lazúr, még maradt egy kicsi, de az nem nézne jól ki a szürkés bádog tetejével az ugyanolyan szürke oszlopon.  Akkor marad a fehér :-))))








Hűha!!!

Felpörögtek az események. De még mennyire! Csak pislogunk, és kapkodjuk a fejünket, és igyekszünk tartani a lépést, annyira beindult itt az építkezés.

Tudtuk persze, hogy az ácsok után a következő lépés a belső szigetelés lesz, a cserép alatti fóliától befelé, a gipszkartonnal bezárólag. Az is megvolt, hogy milyen anyaggal szeretnénk szigetelni, a nagy kérdést megint a ki jelentette. A választ keresve gyors egymásutánban három jelentkezőt is elfogyasztottunk a castingon.
Az egyikből sehogyan sem tudtunk pontos árat kicsikarni, a szóban először elhangzott összeget (na jó, az összeg túlzás, egy körülbelüli -tól -ig érték a pontos kifejezés) és a hozzáállást is nagyon szimpatikusnak találtuk. Ahogy próbáltuk pontosítani, összegszerűvé tenni, hogy mennyit kell majd fizetnünk, az ár egyre emelkedett, viszont semmivel sem lett pontosabb (nem ez az első eset, hogy mire írásba kerül, észrevehetően drágább lesz, mint amennyi szóban volt), ennek megfelelően az úriember egyre kevésbé tűnt szimp…

Angolul

tanul a gyerek. Nem is rosszul, nem is keveset. Szüksége lett szótárra. Húzódott egy ideje ez a szótár ügy, már ki is néztem, hogy melyiket vesszük meg, át is gondoltuk, aludtunk is rá, meghánytuk-vetettük a dolgot, sokszor, az a vád biztosan nem érhet, hogy elkapkodtuk. Mondogattam is, hogy majd, ha könyvesboltban járok, és majd, ha legközelebb rendelek...  Aztán egy délután úgy alakult, hogy felpattantam, na, akkor MOST megyek és veszek angol szótárat.
Kis könyvesbolt, szótárak a pénztárak mögött a  felső polcon (= az eladótól kell kérni). Benájlonozva. Még jó, hogy már korábban kinéztem, milyet szeretnék. - Jó napot kívánok. Egy angol-magyar és egy magyar-angol középszótárat kérek. Itt tartok egy kis szünetet, hogy egy pillanatra végiggondolhasd, milyen kép ugrik be elsőre az egy angol-magyar és egy magyar-angol középszótár hallatán. Nem vagyunk egyformák, az eladó levette a kis szótárat a polcról. - Nem arra gondoltam, hanem a középszótárra. A kicsit visszarakta, levette helyette…

A virágboltba

az adventi koszorú hozzávalóiért mentünk. Megvettük azokat is persze, és még egy odút is. Igen, egy odút, madárodút, hogy tavasszal legyen hová költözniük a madárkáknak. Hogy soha nem jutott volna eszedbe virágboltban keresni madárodút? Hidd el, nekem sem. Én az állatfelszereléseket árusító boltokban, kis mezőgazdasági boltokban, kertészetekben, barkácsáruházakban keresgéltem hetek óta, és persze az interneten, madaras honlapokon sok-sok órán át. Mindhiába. Vagy nem tetszett, vagy drága volt, vagy a szállítási költség lett volna több, mint maga az odú. És erre most tessék, itt az igazi, a tökéletes, épp, amilyet elképzeltem, olcsóbban, mint számítottam rá és teljesen ingyen házhoz is szállítom. Egy életem, egy halálom, én ebből rögtön hármat veszek. Na jó, beértem eggyel is, mert csak annyi volt, de az eladó megígérte, hogy jövő hétre hoz nekem még kettőt, majd nézzek be. Ha hallottad már eladótól a "majd nézz be jövő héten / valamikor" frázist, akkor talán már azt is tapas…

Papírvárosok

És ez most nem könyvajánló. Hanem az adventi naptárunk.


Valami olyat kellett kitalálnom, ami nem fáj. Könnyen, gyorsan megvan, nem igényel nagy kipakolást, sem sok hozzávalót.  Kerestem letölthető papír ház sablonokat, kinyomtattam 24-et, egy madzagra felcsipeszeltem a lapokat.


Az volt a terv, hogy minden nap kivágunk, összeragasztunk egy házikót. De a kezdeti lelkesedésnek köszönhetően már 4 elkészült. (Valójában 6, de kettőn még szárad a ragasztó.)

Este, elemes mécsesekkel kivilágítva így néz ki az épülő adventi papírvárosunk.


Az ablakainkat

senki nem hagyja szó nélkül.
Első ránézésre semmi különös, csak két kis ablak.


De hogy azt hogy sikerült kitalálni, hogy azon a nagy tetőn ennyire félrecsúszva legyenek az ablakok, ráadásul egy csomóban??? 

A másik oldalról az is látszik, hogy azzal a kettővel szemben van még kettő. (Egy ablak nem ablak, mindegyiket párban raktuk rakattuk fel.)

Kívülről lehet hogy hülyén néz ki szokatlan, de belülről már érthetőbb ez az elhelyezés. A tető alacsonyabb részén egymással szemben van a két-két ablak (még ha a képen nem is nagyon látszik.

És igenigenigen! Csak sikerült megvalósítanunk a négyes ablakot. (Pedig megkaptuk, nem is egyszer, hogy az nekünk úgysem sikerülhet, mert LEHETETLEN.) Amikor előadtuk, mit szeretnénk, az ácsunk is rákérdezett a sorolókeretre. A korábbi tapasztalatokból okulva a választ igyekeztünk elmismásolni.  -Mert ha még nem vettetek keretet, nem muszáj. Rendelni kell, meg elég drága is... Ha ragaszkodtok a kerethez, hajtogatunk nektek egyet lemezből, de be lehet rakni…

Tűnhet úgy

castingos bejegyzések alapján, hogy nem könnyű nálunk kivitelezőnek lenni.
Ha nem is könnyű, de semmi esetre sem nehéz. Például hagyjuk a mestereket nyugodtan dolgozni, az építési területet nagy ívben elkerüljük, nem lábatlankodunk, nem nyúlunk a cuccaikhoz, nem kérdezősködünk, nem pofázunk bele a munkájukba, és nem változtatgatjuk az elképzeléseinket. Ha kérdés merül fel, azonnal válaszolunk, ha dönteni kell, azonnal döntünk, ha a mestereknek van ötlete, javaslata, mindig meghallgatjuk és figyelembe vesszük, és az esetek 98%-ban a lehető legegyszerűbb megoldást választjuk. És egyáltalán, hagyjuk őket szabadon dolgozni.  Azt figyeltük meg, hogy eleinte inkább zavarban vannak ettől a nagy szabadságtól, mintha ahhoz lennének szokva, hogy a megrendelők szorosabb kontroll alatt tartják a munkafolyamatokat. Aztán egy-két nap alatt beleszoknak ebbe is, belelazulnak, és megszeretik az önállóságot. A hófogók már ebben a szellemben kerültek fel a tetőre. Elmondtuk az elején, hogy csak néhán…

Szösszenetek az emberi természetről

Egy korábbi árajánlatban az szerepelt, hogy 40 kiló szeg szükséges a mi tetőnkre. Még csak megsaccolni sem tudtam, hogy mennyi szeg kell, de ez a 40 kiló borzasztóan soknak tűnt. Elképzeltem, mekkora kupac lehet 40 kiló szeg... Na jó, azt sem tudtam elképzelni, de amikor már beépítették az összes szükséges anyagot, megkérdeztem az itt dolgozó ácsot, mennyi szeget használtak el. -Gyere, megnézzük az üres dobozokat. Megnéztük, megszámoltuk, hát kiderült, hogy 18 kiló szeg is elég volt erre a tetőre.

Írtam már az ácsról, aki egy réteg lazúrral kente volna le a lambériát a tető alá.  Az árajánlatban 16 liter festékkel számolt. Persze ezt sem tudtuk megsaccolni sem, hogy mennyi festék kell, de arra jó volt, hogy én festettem, hogy kiderüljön, 5 liter két rétegben is kényelmesen elég volt.

Többször felmerült a cserepek bedepózása is (itt írtam is róla), hogy le kell szedni a tetőről az összes cserepet, hogy a fóliát alá tudják teríteni, új lécezéssel légrést kialakítani. Mi teljesen laikus é…