Holle anyóra számíthattunk, ha már nagyon vártuk az igazi, szánkózós, hóemberépítős telet. A derék öregasszony szigorú volt, de igazságos, a lusta lányt persze megbüntette, a szorgost gazdagon megjutalmazta, és ha ágyazáskor felrázta a párnákat, csak úgy hullott a sok tollpihe, lent, a földi világban meg havazott... (Ha jól emlékszem, még oviban, az egyik dalban a Mikulás rázta a nagy szakállát, és abból hullott a hó, de ez már nagyon homályos emlék.) A kisasszonyok már egy másik világban élnek. Ők Marcotól várják a telet. Mert Marco egy igazi mágus, csodákat tud varázsolni pusztán a gondolata erejével, udvarias, mindig elegáns, jóképű (néha még annál is jobb), és annyira szereti azt a lányt... Ha valaki, hát Marco biztosan tud telet is varázsolni. Hisz' olvastuk. "A fák lombtalanok és feketék, ágaik fölnyúlnak a tág, ragyogóan kék égbe. A talajt könnyű, vékony hóréteg borítja, amely szikrázóan ragyog a napsütésben. Csodaszép téli nap van, és sok kilométer...