Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

tél címkéjű bejegyzések megjelenítése

Az idén is

megrendezésre került nálunk a  marmaládé-nap.  Sok mesélnivaló nincs róla, azt a keveset meg elmondják a képek is helyettem. Rég nem fordult elő hasonló, de készítettem címkét is az üvegekre. Az nem valószínű, hogy nálunk fel lesznek címkézve az üvegek -  a természetes fogyás, ugye -, de legalább rajtam nem múlott. Ha tetszik innen  tudod letölteni.

Hóesés

egész nap! Hát vannak még csodák. (Ha cinikus lennék - ha! - azt írnám, hogy az igazi csoda az, hogy egy nap kitartó és kemény munkájával nem bírt annyi hó leesni, hogy egy hógolyónyi összejöjjön.) Szánkózásra hócsatára, hóemberépítésre ma sem került sor, de legalább nem mondhatjuk, hogy ezen a télen sem esett hó. És az is jó, hogy nem bíztuk a véletlenre (= időjárásra) a hóemberépítést, jelentem, készültünk. Még decemberben történt, ezeket kapták ajándékba a barátok, barátnők és a húzzukkiegymásnevét kapcsolatok. Nem sok kell hozzá, sem alapanyagból, sem időből, sem rákészülésből. Néhány fehér bögre, hurkapálca, fekete és narancssárga porcelánfesték (Narancssárgából kaptam filceset, még jobb :-) Hurkapálcát belemártottuk a fekete festékbe, és ilyen szép hóemberszemeket festettünk. Narancssárgával háromszöget rajzoltunk, kész a répaorr is.  Max. 3 perc és kész. Még a takarítás, elpakolás is gyorsan ment. Sütőben kiégettük a bögréket, még a mosogatógépet is...

Kaptunk

egy pulóvert. Gyapjú, összement persze, de annyira a Másodszülöttem színei, hátha tudunk kezdeni vele valamit. Örültünk, megköszöntük szépen.  Próbálta a kisasszony rendeltetésszerűen, pulóvernek hordani. Majdnem jó is volt rá, csak az ujja volt kicsit hosszú, de azt felhajtottuk. Úgy meg nem fért a kabát gumis mandzsettája alá. És amúgy is, túl durva volt, merev, sehogyan sem volt az jó. De annyira tetsziiiik!  Akkor kezdünk vele valamit. Látjátok a pulóverben a szoknyát? Mert az lesz belőle.   Először is kibontottam a pulóver ujját. Aztán levágtam a felső részét a nyakkivágás alatt egyenesre. A két "felső sarkán" látszik egy-egy kis ficak, a karöltő miatt. Az egyik lehetőség, hogy vízszintesen levágom egyenesre, de akkor nagyon mini lett volna. Maradt hát az a megoldás, hogy kifordítottam , és a két oldalán levarrtam azt a néhány centit, majd a fölösleget levágtam. A derékpánthoz a felső részét visszahajtottam, körbevarrtam, gumit fű...

Mi

Holle anyóra számíthattunk, ha már nagyon vártuk az igazi, szánkózós, hóemberépítős telet. A derék öregasszony szigorú volt, de igazságos, a lusta lányt persze megbüntette, a szorgost gazdagon megjutalmazta, és ha ágyazáskor felrázta a párnákat, csak úgy hullott a sok tollpihe, lent, a földi világban meg havazott... (Ha jól emlékszem, még oviban, az egyik dalban a Mikulás rázta a nagy szakállát, és abból hullott a hó, de ez már nagyon homályos emlék.) A kisasszonyok már egy másik világban élnek. Ők Marcotól várják a telet. Mert Marco egy igazi mágus, csodákat tud varázsolni pusztán a gondolata erejével, udvarias, mindig elegáns, jóképű (néha még annál is jobb), és annyira szereti azt a lányt... Ha valaki, hát Marco biztosan tud telet is varázsolni. Hisz' olvastuk.  "A fák lombtalanok és feketék, ágaik fölnyúlnak a tág, ragyogóan kék égbe. A talajt könnyű, vékony hóréteg borítja, amely szikrázóan ragyog a napsütésben. Csodaszép téli nap van, és sok kilométer...

Készülnek

a karácsonyi díszek nálunk is. A  tavalyi ajtódíszek  szabásmintáját átalakítottam egy kicsit. A karácsonyfa arany csengettyű díszeket kapott. Egy kevés szalag, és már a helyére is került, az ablak elé. Nagyon tetszik, ahogy átsüt rajta a fény.

Eddig bírtam

ellenállni a karácsonynak. Tudom, hogy november van, és még korai, de a városban már kirakták a karácsonyi díszkivilágítást, és minden reggel és délután azt találgatjuk a kisasszonyokkal, hogy vajon mikor fogják felkapcsolni ...  Szóval mi már várjuk a karácsonyt. Annyira, hogy már az adventnek is nagyon tudnánk örülni, ami, ugye, a karácsonyi készülődés ideje. Nagy várakozásunkban most az adventre készülődünk :-) Mivel lehet az adventre készülni? Hát persze, hogy adventi naptárral. Az adventi naptárak általában úgy működnek, hogy december 1-én hangulatos díszletben elrendezünk 24 meglepetést rejtő csomagocskát, abból minden nap kibontunk egyet (És felfaljuk. Vagy meglepődünk.), így tulajdonképpen karácsonyra el is fogy az egész naptár. Én most egy olyan naptárat találtam ki, ami napról napra alakul, és karácsonyra lesz kész. (Mint a  várakozástornyok .) Hobbiboltban lehet kapni a kicsinél is kisebb cserepeket. Vettem 24-et, nagyon kicsit és még annál is kisebbet....

Vásárban

jártunk. Nem piacon, ahol krumplit, almát, tojást, petrezselymet, medvehagymát szokás vásárolni, hanem vásárban, ahol kézműves szappanokat, mézkülönlegességeket, csipkés-fodros-textilbéléses kosarakat árulnak. Amíg én a sajtosnál időztem, Másodszülöttem a bonyolult nevű lekvárok standjánál kóstolgatott. Fehércsokis eper, csokis-mentás almalekvár és más effélék, szép sorban. A csokis-mogyorós almalekvárnál már majdnem vásárlás lett a dologból, de (szerencsére) előtte még rákérdeztünk az árakra. A kis üveg lekvár 600, a nagy 1350 Ft-ba került. A kis üveg annyira kicsi volt, hogy én parfümös üvegnek hívom az olyat, pontosan az eladó sem tudta megmondani, mennyi lekvár fér bele, de biztos, hogy egy deciliternél kevesebb. A nagy üvegek kb. másfél, max. 2 decisek lehettek. Hány üveg lekvárt ennénk meg négyen reggelire? És az mennyibe kerülne? Annyi pénzért csinálok én nektek... Vettem 2 kiló almát, összesen 400 Ft volt,              2 tábla étcsokit, ...

Az idei

húsvét télen kezdődött ... ... és tavasszal ért véget.