Kézügyesség dolga

jó mulatság, nem is kérdés. Jó mulatság, csak problémás. Mert vagy nem fúj a szél, vagy nagyon fúj, és még az eső is esik. Vagy nem esik az eső, de az elmúlt négy napban esett szünet nélkül, és teljesen fel van ázva a rét. Vagy minden stimmel, de a nagy sárkányt a kisgyerek elengedi  kikapja a szél a kisgyerek kezéből, és magával viszi. Vaaaagy kibogozhatatlanul összegubancolódik a sárkány kantárja. És van még néhány változat. Mégis. A sárkányeregetés jó mulatság. Annyira, hogy jár a kicsiknek is. Kettévágtam egy narancsleves flakont.  Körbe lyukakat fúrtam a flakon aljára. Érdemes vékony fúróheggyel előfúrni, különben feltekeri és / vagy berepeszti a hegy a műanyagot. És már nem is kell más, mint szalagokat kötni a lyukakba. Kezdődhet a móka, a szaladgálva lobogtatás :-) Ráadásul még gesztenyét is lehet bele gyűjtögetni.

aki karácsony előtt néhány nappal / héttel előszedi a díszeket, és átnézi, hogy mennyi tört el, van-e rajtuk akasztó, miket kell pótolni.  Én mindig elolvasom ezt az ötletet a magazinokban, de ... ... de nálunk ez úgy zajlik, hogy amikor a fa díszítésére kerül a sor, felhozzuk a díszeket a pincéből, villámtempóban és viszonylag csendben "feldobáljuk" a díszeket (a fa díszítése szorosan összefügg az aktuális kisgyerek alvásidejével), a nagyon törött díszeket fekete szemetesszákba gyűjtjük és a kukába is úgy tesszük bele, hogy kerüljön rá egy adag hétköznapi szemét is (az Angyal nem végez félmunkát), a repedt, lepattogzott festékű, akasztó nélküli, rondának tűnő, stb. díszeket pedig sebtében visszarakjuk a dobozba.  És akkor ott vannak még azok a díszek is, amikről menet közben lepattan és elrepül a ház egy ismeretlen szegletébe az a kis fém izé, aminél fogva fel kell őket akasztani. Persze hogy elrakjuk azokat is, hiszen ha rátalálunk a kis fém izére, és lemegyünk a pin...

történetének elmeséléséhez szavakra nincs is szükség. (Két flakont szereztem ;-)

a faliújság dizájnolásába, hogy abba se hagytuk. Mert azért csak ott a kérdés, hogy mivel tűzködje ki az szegény gyerek a képeket és más egyebeket az új faliújságjára. Azért is olyan jó hely ez a világ, mert ha van kérdés, lesz rá válasz is. Gyere, csinálj magadnak tűket a faliújsághoz. Lapos fejű rajzszögek és a tavaly elszáradt orgonabokor ága felszeletelve És persze megint csak a sokat próbált és jól bevált építési ragasztó Kitalálod, mi lesz Elsőszülöttem szobájának a témája?

tehát felragasztva várják, hogy beteljesedjen a sorsuk: Így meg nagyon fehér a felső része? Igen, szerintem is. És ez így rendben is van :-) Mert a maradék arany öntapadósból még kisebb zászlócskákat vágtam. Minden nap egy önként jelentkező felragaszt egyet, lakkfilccel kontúrozza, beleírja az esedékes betűt, krétafilccel beírja a keretbe, hogy hány nap van még hátra ... ... hiszen már mindjárt itt a VAKÁCIÓ! Ui: Ez a kettős visszaszámlálás, miszerint írjuk a vakáció! betűit minden iskolás napon, de számoljuk a naptári napokat is, nagyon jó ötletnek bizonyult, hiszen rengeteg, teljesen meddő vitára ad lehetőséget arról, hogy van-e értelme egyáltalán az egésznek, jó-e így csinálni, a mai nap beleszámít-e, ki ítélheti ezt meg, stb,stb :-)))) Ui 2: Ez a várakozós, visszaszámlálós képkeret újrahasznosítható, hiszen a krétafilc lemosható, a zászlócskák leszedhetőek, mindig az épp aktuális várva várt eseményhez igazítható az egész.

(és sokszor) látott arany képkeret (szerepelt már itt  és  itt  is) most fehér. Persze nem ez a lényeg, hanem ami belekerül.  Papírboltban lehet kapni vastag átlátszó fóliát. Írásvetítő fóliaként vagy előlapként (amit spirálozáshoz használnak) érdemes keresni. Számos kreatív ötlet megvalósításánál jól jön. Képkeretekben pl. tökéletesen helyettesíti az üveget. Én most fehér lakkfilccel rajzoltam rá. Így néz ki, ha barna csomagolópapír a háttér. Szerintem így se rossz :-) De az igazi mégis a tükörfényes arannyal lesz. Ez az a szín, amit nagyon nehéz beszerezni, legyen szó akár festékről, akár kartonról, és ha sikerül, akkor is csak a baj van vele, mert könnyen kopik, és minden ujjlenyomat, gyűrődés meglátszik rajta. De ha ilyen jelentéktelen kis apróságok nem szegik kedvünket, olyan érdekes és szép felületeket lehet összehozni, hogy azt fényképezővel nem is lehet jól visszaadni (nekem legalábbis nem sikerült). Öntapadós fóliából kaptam most ilye...

egy pulóvert. Gyapjú, összement persze, de annyira a Másodszülöttem színei, hátha tudunk kezdeni vele valamit. Örültünk, megköszöntük szépen.  Próbálta a kisasszony rendeltetésszerűen, pulóvernek hordani. Majdnem jó is volt rá, csak az ujja volt kicsit hosszú, de azt felhajtottuk. Úgy meg nem fért a kabát gumis mandzsettája alá. És amúgy is, túl durva volt, merev, sehogyan sem volt az jó. De annyira tetsziiiik!  Akkor kezdünk vele valamit. Látjátok a pulóverben a szoknyát? Mert az lesz belőle.   Először is kibontottam a pulóver ujját. Aztán levágtam a felső részét a nyakkivágás alatt egyenesre. A két "felső sarkán" látszik egy-egy kis ficak, a karöltő miatt. Az egyik lehetőség, hogy vízszintesen levágom egyenesre, de akkor nagyon mini lett volna. Maradt hát az a megoldás, hogy kifordítottam , és a két oldalán levarrtam azt a néhány centit, majd a fölösleget levágtam. A derékpánthoz a felső részét visszahajtottam, körbevarrtam, gumit fű...