Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2015

Az ablakainkat

senki nem hagyja szó nélkül. Első ránézésre semmi különös, csak két kis ablak. De hogy azt hogy sikerült kitalálni, hogy azon a nagy tetőn ennyire félrecsúszva legyenek az ablakok, ráadásul egy csomóban???  A másik oldalról az is látszik, hogy azzal a kettővel szemben van még kettő. (Egy ablak nem ablak, mindegyiket párban raktuk  rakattuk fel.) Kívülről lehet hogy hülyén néz ki  szokatlan, de belülről már érthetőbb ez az elhelyezés. A tető alacsonyabb részén egymással szemben van a két-két ablak (még ha a képen nem is nagyon látszik. És igenigenigen! Csak sikerült megvalósítanunk a négyes ablakot. (Pedig  megkaptuk , nem is egyszer, hogy az nekünk úgysem sikerülhet, mert LEHETETLEN.) Amikor előadtuk, mit szeretnénk, az ácsunk is rákérdezett a sorolókeretre. A korábbi tapasztalatokból okulva a választ igyekeztünk elmismásolni.  -Mert ha még nem vettetek keretet, nem muszáj. Rendelni kell, meg elég drága is... Ha ragaszkodtok a kerethez, hajtogatunk nekte

Tűnhet úgy

a  castingos bejegyzések  alapján, hogy nem könnyű nálunk kivitelezőnek lenni. Ha nem is könnyű, de semmi esetre sem nehéz. Például hagyjuk a mestereket nyugodtan dolgozni, az építési területet nagy ívben elkerüljük, nem lábatlankodunk, nem nyúlunk a cuccaikhoz, nem kérdezősködünk, nem pofázunk bele a munkájukba, és nem változtatgatjuk az elképzeléseinket. Ha kérdés merül fel, azonnal válaszolunk, ha dönteni kell, azonnal döntünk, ha a mestereknek van ötlete, javaslata, mindig meghallgatjuk és figyelembe vesszük, és az esetek 98%-ban a lehető legegyszerűbb megoldást választjuk. És egyáltalán, hagyjuk őket szabadon dolgozni.  Azt figyeltük meg, hogy eleinte inkább zavarban vannak ettől a nagy szabadságtól, mintha ahhoz lennének szokva, hogy a megrendelők szorosabb kontroll alatt tartják a munkafolyamatokat. Aztán egy-két nap alatt beleszoknak ebbe is, belelazulnak, és megszeretik az önállóságot. A hófogók már ebben a szellemben kerültek fel a tetőre. Elmondtuk az elején, hogy csak

Szösszenetek az emberi természetről

Egy korábbi árajánlatban az szerepelt, hogy 40 kiló szeg szükséges a mi tetőnkre. Még csak megsaccolni sem tudtam, hogy mennyi szeg kell, de ez a 40 kiló borzasztóan soknak tűnt. Elképzeltem, mekkora kupac lehet 40 kiló szeg... Na jó, azt sem tudtam elképzelni, de amikor már beépítették az összes szükséges anyagot, megkérdeztem az itt dolgozó ácsot, mennyi szeget használtak el. -Gyere, megnézzük az üres dobozokat. Megnéztük, megszámoltuk, hát kiderült, hogy 18 kiló szeg is elég volt erre a tetőre. Írtam már  az ácsról, aki egy réteg lazúrral kente volna le a lambériát a tető alá.  Az árajánlatban 16 liter festékkel számolt. Persze ezt sem tudtuk megsaccolni sem, hogy mennyi festék kell, de arra jó volt, hogy én festettem, hogy kiderüljön, 5 liter két rétegben is kényelmesen elég volt. Többször felmerült a cserepek bedepózása is (itt írtam is róla) , hogy le kell szedni a tetőről az összes cserepet, hogy a fóliát alá tudják teríteni, új lécezéssel légrést kialakítani. Mi te

A kora reggeli

sétából hazaérve megálltunk egy kicsit a kertben, szemlélődtünk, néztük a házat, jól megnéztük... Hja, a mi tetőnk ilyen már nem lesz soha többé... Másodszülöttem leendő szobája, valamint a fürdőszoba és a közlekedő egy része Elsőszülöttem leendő szobája, középen a bontandó kémény Mi még sóhajtoztunk volna egy darabig, de megérkeztek az ácsok, és szinte fel sem ocsúdtunk, már bontották is a tetőt. Akkora lendülettel dolgoztak, hogy  rögtön szétkapták az előtetőt is. Lebontották a lyukas, rozsdás hullámlemezt és leszedték a gerendákat. A lemez ment a konténerbe, a gerendákat gondosan félrerakták, majd visszarakják őket, de akkor már vízszintesbe. (Bizony, találtunk egy embert, aki szerint nem jön el a világvége, ha a mi előtetőnk gerendái vízszintesek lesznek. És hajlandó is átrakni őket.) A bejárat előtti rész, tető nélkül A kémény már félig elbontva A tető alján már az új, szürke léc Fent van a fólia és az új cserépléc Mint a képeken is látszik,

És elkezdődött

nálunk a festettünk éjjel, festettünk nappal korszak. Festettünk a kertben, festettünk a padláson, és festettünk bent a házban is. Nem kevés fát kellett lefesteni, 3 rétegben, száradási időkkel... És hogy még nehezebb legyen, még tovább tartson, közben folyamatosan esett az eső.  De legalább ez a szürke még mindig mindnyájunknak tetszik :-)

Egyszer csak

megcsörrent a telefon, hívott az ács ácsunk, hogy volt vásárolni, megvett mindent, ami kell. Annyira váratlanul érkezett a szombat délelőttünkbe ez a bejelentés, hogy csak néztünk egymásra a Párommal, hogy mit is kellene erre mondanunk. Aztán csak leesett, hogy a fatelepen shoppingolt az ács, megvette a tetőnkhöz a szükséges faanyagot. (Megvan a faanyag a tetőnkhöz! Hurrá!) És hogy amit kell, már le is gyalulta. (Már le is van gyalulva!) Mikor leszünk otthon, mert áthozná... (Hozza a fát! Hurrá!) Az ács-casting során egyedül ez az ember volt, akivel a tetőnkön elvégzendő ácsmunkák részleteibe is belementünk. (Az összes többi megelégedett az "a-tetőt-jól-meg-kell-erősíteni-a-tetőt-jól-megerősítjük-és-akkor-a-tető-jól-meg-lesz-erősítve" mantrával.) Így jutottunk el a lambéria (ragalja, stablon, ki hogy ismeri) kérdéséig. Hogy milyet szeretnénk? Mint a mostani, csak ne legyen korhadt. Jó, akkor olyan lesz. (Olyan lesz a tető alján a lambéria, amilyet szeretnénk!