Kézügyesség dolga

az, hogy nálunk a többség már hetek óta halloween hangulatban van. Ellenálltunk neki, amíg lehetett / bírtunk, de október 1-én megsütöttem az idei első sütőtökös tortát és azóta szabad a vásár... A  legutóbb mutatott  hozzávalókból persze, hogy koszorú készült.  A koszorúalapot kettévágtam, így szebben a falhoz simul majd.  Biztos, ami biztos, a koszorúalapot (na jó, csak a domború felét) feketére festettem. Rákötöttem a fonalat, és elkezdtem körbetekergetni vele az alapot. És íme: Maga a koszorú tulajdonképpen elkészült, de lehet ezt még ragozni egy kicsit. Most került sor a dekorgumira és a zseníliadrótra: Ragasztópisztollyal felragasztottam: A bajszát megcsinosítottam: Most van kész. Már csak azt kell kitalálni, hol lesz a helye.

vettem művirágot. A nagyboltban 19 (tizenkilenc!!!) Ft volt egy szál műanyag aranyeső. Ennyi pénzért nem akartam otthagyni, belemarkoltam, vettem egy csokornyit. Aztán még egy csokornyit, aztán még néhány szálat... Végül összesen 22 szál aranyesőt (tudom, hogy hivatalosan arany vessző , de nekem aranyeső marad) hordtam haza, levittem a pincébe, hogy majd kitalálom, mihez kezdek velük. És ennyi ködös, borús, szürke nap után elkezdtem vágyni a sárgára, a zöldre, a tavaszra. Elővettem még egy régi, patyolatos vállfát, és addig ügyeskedtem, míg (nagyjából) kör alakú lett. Akár egy koszorúalap. És egy vékony dróttal elkezdtem rátekergetni a virágszálakat az alapra.  Amikor egyszer körbeértem, így nézett ki. Bőven volt  még aranyeső, még egy rétegben körbevirágoztam hát az alapot. Egy élénkzöld masni, és kész is. Kihirdettem a tavaszt. Csakazértis. Néhány virág lepotyogott közben. Azokból varrtam egy gyűrűt magamnak. Ha ...

dühösködés mostanában nem is kevés. Azért igyekszem a karácsonyi hangulatot is építgetni magamban. Múlt héten például felhoztam a pincéből azt a nagy kosár tobozt, amit még tavasszal cipeltem haza.     Nagy könnyelműen azt mondtam a kisasszonyoknak, hogy mindent feldíszítünk tobozzal, amit csak szeretnének. Huh, ... legyen elég annyi, hogy még az ásványvizes flakonra is kötöttünk tobozt. De még így is van bőven, ezért ma nekiláttam tobozkoszorút csinálni. Tobozkoszorút csinálni nagyon jó mulatság. Nem kell hozzá más, mint toboz, vékony drót, és 5-10 perc szabadidő.     A tobozokat szépen egy irányba rendeztem, és a dróttal körbetekergettem.     Amikor elég hosszú lett a tobozgirland, a drót két végét összetekertem.     Ez a fajta virágkötöző drót elég vékony - ezért lehet pl. ollóval vágni -, tehát különösebb tartása nincs. Egy nagy tobozkoszorút biztos nem tart meg szép kör alakúnak. Az én koszorúm viszonyla...

több helyen kifejtettem már, mit gondolok az iskolai, óvodai kézműveskedésről. Most nem is lovalom bele magam, rögtön azzal kezdem, amivel végződni szokott a mese, hogy tanulságokat, következtetéseket fogalmazok meg. Legyen elég annyi, hogy ha rajtam múlik, nem buzdítom a kisasszonyokat arra, hogy papírból vágjanak ki valamit (bármit) és azt ragasszák fel valahová (bárhová). Vagy össze. Természetesen hajlandó vagyok kivételt tenni. Például a csiszolópapírok miatt. Felfedeztétek már, milyen szép, őszi színekben kaphatóak? És a felületük is nagyon érdekes. És csillognak a napfényben. (Ráadásul a scrapbook papírnál mondjuk sokkal olcsóbbak. Ahol a legkisebb is számít 53 Ft volt darabja, egy barkácsáruházban 125 Ft.) Vettem még hungarocell koszorúalapot is. Ez valójában egyet fizet kettőt kap termék, mert ha kettévágom, akkor is tökéletesen használható az eredeti funkció szerint. Ráadásul így kevesebb díszítés is elég rá. A smirglikből babérleveleket vágtam. (Kép nem...

az oviban, iskolában az egyik legnépszerűbb téma az ősz. Verseket tanulnak (A cinege cipőjét természetesen, mint minden évben), énekelnek, terméseket gyűjtenek gyűjtünk, és azt beviszik, faleveleket rajzolnak, megfigyelik az évszak színeit, stb. Gondolom nagyjából ez megy mindenhol, minden évben. Így hát, amikor hívtam a kisasszonyokat, hogy rajzoljunk faleveleket, nem számítottam nagy lelkesedésre. Elsőszülöttem nagy rutinosan már tudta, mi következik (azért a közoktatásban eltöltött évek hagytak ám nyomot a gyereken), behozott néhány falevelet, elővette a zsírkrétákat, hogy majd átsatírozzuk egy papírra a levél mintáját, oszt jó' van, kipipálhatjuk. Amikor elmondtam, hogy sem átsatírozásról, sem körberajzolásról nincs szó, csak néztek csodálkozva. Másodszülöttem bepróbálkozott, hogy esetleg felragasztjuk egy lapra a leveleket? Nem. Akkor??? Mi fogunk faleveleket rajzolni. ???????????? Hogy ők nem is tudnak olyan falevelet rajzolni. Akkor ne olyat rajzoljatok. ...

Akik nem a menzás élményeim miatt olvassák a blogomat, azoktól még egy kis kitartást kérek, ez lesz az utolsó előtti bejegyzés ebben a témában a szezonban :) Köszönöm Bergamottnak és Kiddynek, hogy elárulták, mi is az a bombi szelet. Íme: Elolvastam - el szoktam -a csomagoláson az összetevőket. Íme: Kakaós  bevonómasszába mártott, vegyes gyümölcsös lekvárral töltött aprósütemény Kakaós bevonat 28% (növényi zsír, cukor, sovány kakaópor 17%, étkezési savópor, emulgeálószerek: E442, E476, aroma: vanilin), búzaliszt, invert cukorszirup, vegyes gyümölcslekvár 27 % (cukor, gyümölcspüré: alma 43%, eper 4%, málna 4%, bodza), étkezési sav: citromsav, zselésítő anyag: pektin, színezék: E163, rozsliszt, glükóz szirup, térfogatnövelőszer: ammónium-hidrogén-karbonát, színezék E150a, növényi olaj, cukrozott narancshéj, mézeskalács fűszerek, búzarost, margarin, tartósítószer E202, aroma: méz. A termék nyomokban tojást, szóját, mogyorót és diót tartalmazhat. Ez még az ebé...

az a szokás, hogy kitesszük a kerti hulladékot a ház elé, és hetente elszállítja az önkormányzat. Ilyenkor, tavasszal főleg levágott ágakat, gallyakat, elszáradt bokrokat tesznek ki az emberek. A többiek kiteszik, én meg nézegetem, nézegetem néhány napig a kupacokat amikor arra járok, aztán végül csak nem bírok magammal, és ezt-azt hazahozok, újrahasznosítok. Így tettem szert egy szép, nagy bokor leánderre. Persze most még nem túl fotogén, de már elkezdtem locsolni, és biztos vagyok benne, hogy néhány hét múlva gyönyörű, zöld lesz. Extra meglepetésként az előző gazdái kövirózsákat is ültettek a tövére, aminek külön örültem, mert mostanában sok-sok kövirózsára van szükségem. (Egyszer majd azt is elárulom, mit kezdek vele.) Egy másik kupacon gyönyörű, fényes, bordó ágakat találtam. Igen, a vörös som az, aminek ilyen gyönyörű vesszői vannak. Nem lehet nem koszorút csinálni belőle. Elő hát a szerszámokkal. Ha beérjük egy átlagos, koszorúnak tűnő koszorúval, és nem ragaszkodun...