Kézügyesség dolga

megrendezésre került nálunk a  marmaládé-nap.  Sok mesélnivaló nincs róla, azt a keveset meg elmondják a képek is helyettem. Rég nem fordult elő hasonló, de készítettem címkét is az üvegekre. Az nem valószínű, hogy nálunk fel lesznek címkézve az üvegek -  a természetes fogyás, ugye -, de legalább rajtam nem múlott. Ha tetszik innen  tudod letölteni.

Én már tényleg be akartam fejezni ezt a pipacs ügyet. Varrtam pipacsokat, mutattam is már nektek. Lett belőlük gyűrű. Igen, hatalmas (kb. 6cm az átmérője), de én szeretem a hatalmas gyűrűket. Persze a mértéktartóbbaknak készült kisebb is, annak kb. 3 cm az átmérője. És azoknak, akiknek túl apró a kezük a gyűrűhöz (sehol nem kaptam gyerekméretű gyűrűalapot), szalagos változatot csináltam, hogy a copfjukba köthessék. Vagy hordhassák karkötőnek. (Na ezeket nem sikerült lefényképeznem.) De lehet belőle függönyelkötő. Sőt, akár szalvétagyűrű is. Vagy papucs orrán pamutbojt. :) És varrtam táskát is a pipacsokhoz. És persze a lekvár. Hogy milyen az íze? Meglepő. Meglepő, hogy van íze a pipacsnak. Engem már az is készületlenül ért, hogy illata van (igen, ismerem a parfümöt, nagyon is jól :), de sokáig azt hittem, hogy ott a pipacs csak marketingfogás), a réten hiába szimatolom, nem érzek semmit, de amikor itthon szedem le a nagy halom virágszirmot, lehet érezni, milyen erős,...

A filmre emlékeztek még? Én már csak alig, úgy emlékszem, kb. annyiról szólt, hogy amikor szezon van , menni kell a Balatonra. (Kapható dvd-n? Jó volna újra megnézni.) A magam módján én is felismertem - a filmtől függetlenül - a szezon hatalmát. A cseresznye döbbentett rá. Hogy amikor szezon van, akkor enni kell. Mondjuk naponta legalább egy tállal. Mert néhány hét alatt kell megenni az egész évi adagot. Ezért most bodzázunk. Az első adag szörp már üvegekben, a másodikat ma kevertem be. Az idén először csináltam címkéket is. Rögtön két változatot is. Persze nem sikerült dönteni, hogy melyik tetszik jobban, ezért felváltva raktam az üvegekre. Ha szeretnétek ilyen címkéket, letölthetitek innen.  És innen. A felragasztásra találtam egy egyszerű és nagyszerű módszert. Kis tálkába tejet öntök, belemártom a címke hátoldalát, nem kell, hogy átázzon a papírt, csak mindenütt érje a tej, rásimítom az üvegre, papírtörlővel letörlöm a lecsorgó tejet, és kész is. Tökéletesen rásimul az...