Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2016

A halloween

nálunk nem lesz sem fekete-narancssárga, sem ijesztő, az biztos. Gusztustalan meg aztán végképp nem. Elegáns lesz. Majd azt is kitaláljuk, hogyan.
Vettem polisztirol tököket, az volt a terv, hogy fekete damasztmintás szalvétával dekupázsoljuk őket. Csakhogy nem kaptam sehol megfelelő szalvétát. Az egyik boltban a tavaszi maradékok közt találta 2 szalvétát, ami sem fekete, sem damasztmintás nem volt, de legalább tetszett. A porcelán-szerű hímes tojásokra emlékeztetett. Jó, hát akkor csinálunk ilyet halloween-tökben.



A szárukra aranyfüst fólia került.









Valami

készül...


Vajon mi?

A flakon

történetének elmeséléséhez szavakra nincs is szükség.










Itt van

az ősz, az utolsó nagy kertészkedések, ültetések ideje. Szombaton a ragyogó napsütésben elültettünk rengeteg virághagymát - tavasszal majd a fehér összes árnyalatában pompázik a kertünk. Már csak egy fa hiányzik, azt is tudjuk milyen, a hivatalos neve japán csüngőakác (Sophora japonica Pendula), de mi csak elefántfának hívjuk, mert távolról úgy néz ki, mint egy  ormányát lógató elefánt.

Vagy egy csapat, ormányát lógató elefánt.
Nosza, irány a kertészet.

1. kertészet

- Jó napot kívánok, miben segíthetek? - Jó napot kívánok, egy japán csüngőakác fát szeretnék venni. - Az milyen lehet? Egy pillanat, megnézem a neten. (Pár pillanat múlva vissza is jött, továbbra sem tűnt úgy, mint aki tudja, milyen fáról van szó.) - Hááát, jöjjön, megnézzük van-e. Szóljon, ha megtalálta. Végigjártuk a kertészetnek azt a részét, ahol a díszfák voltak, de nem találtunk.
2. kertészet
- Jó napot kívánok, tudna segíteni? - Természetesen. - Japán csüngőakácot szeretnék. - Már mutatom is. Az eladó korát meghazu…

Vendégségben

voltunk, megkínáltak bennünket madárlátta kólával. Elkértem a kiürült flakont - épp ilyet kerestem, ennek az alsó részén nincsenek függőleges bordák, sem másféle mintázat.

Már csak az a kérdés, hogy ebből mi lesz?

A helyzet

az, hogy nálunk a többség már hetek óta halloween hangulatban van. Ellenálltunk neki, amíg lehetett / bírtunk, de október 1-én megsütöttem az idei első sütőtökös tortát és azóta szabad a vásár...
legutóbb mutatott hozzávalókból persze, hogy koszorú készült.  A koszorúalapot kettévágtam, így szebben a falhoz simul majd. 

Biztos, ami biztos, a koszorúalapot (na jó, csak a domború felét) feketére festettem.


Rákötöttem a fonalat, és elkezdtem körbetekergetni vele az alapot.

És íme:

Maga a koszorú tulajdonképpen elkészült, de lehet ezt még ragozni egy kicsit.

Most került sor a dekorgumira és a zseníliadrótra:

Ragasztópisztollyal felragasztottam:


A bajszát megcsinosítottam:

Most van kész. Már csak azt kell kitalálni, hol lesz a helye.







Még ha

mostanában nem is írtam bejegyzést ilyen címkével, de létezik ezen a blogon egy Ebből mi lesz? rovat is.
Akkor most újra.
Ebből mi lesz?
Van ötleted?

Eddig

kevés szó esett róla, de a kiskirálylány szobáját is alakítgatjuk. Ami első ránézésre könnyebségnek tűnik, az egyben nehezítő körülmény is; a szoba lakója ugyanis egyelőre nem mondja el, hogy mik az elképzelései. Az biztos, hogy a macskákat szereti, az élénk színeket pedig nem. Marad hát a fehér alap, egy kis arannyal, feketével kiegészítve, felbukkan majd egy-két cicus is, minden más pedig a nem fáj kategória, ha úgy adódik, keresünk neki más helyet. Amikor a nagytesók kiköltöztek a lányszobából, leszedték a falakról a képeiket, posztereiket, rajzaikat. Hetekig nézegettem a fehér falakat, hogy mit kellene velük kezdeni. A festést rögtön kizártam, gyakorlatilag állandósult az átmeneti állapot a házban, valami mindig épp szét van verve, ki van pakolva, vagy csak vár, hogy legyen helye, biztos, hogy még egy szobát nem pakolok ki, hogy lehessen festeni egy jót. Végül azt találtam ki, hogy a falakat képekkel kellene dekorálni! Előfordulhat, hogy másnak is eszébe jutott már ez? Kifigyelte…

Ott hagytam

abba, hogy a szekrény belseje kapott egy alap lila színt.


Mondhatnánk, hogy ez így rendben is van, dőlhetnénk hátra elégedetten, megtettük, amit kellett, a szekrény többé már nem unalmas, nem átlagos, még egy ilyen nem jön velünk szembe...  Ó, dehogy! Ha ráléptünk egy útra (elindultunk a lejtőn), járjuk is végig.
A szekrényajtók belső oldalát is lefestettem. Így most van egy viszonylag nagy, sík, egyszínű felület (rögtön kettő), ami mindig szem előtt van, valahányszor kinyitja a kisasszony az ajtót. Olyan ez, mint az a bizonyos puska, ami ha felkerül a színpadra, el is kell sülnie. Ha látszik, nézzen ki jól. Vagy ha nem is jól, de legalább valahogy.  (Az igazság az, hogy a szekrényajtók belső oldala MINDIG szem előtt van, ugyanis a kisasszonyra nem jellemző, hogy az energiáját olyasmire pazarolná, mint a szekrényajtók bezárása.) 
Írtam már, hogy Másodszülöttem szobájában nyomokban megjelenik majd a Gatsby-film képi világa. A kristályok, az arany szín, a rengeteg minta, a fényes felület…