Pedig de. Elsőszülöttem szobájába rég megvettük a kuckó ablakát, és ... elakadtunk. Nem találtuk a hozzá illő másikat, a nagy ablakot. Annyira nem, hogy egy napon elkezdtem gyanakodni, mi van, ha ez egy jel? Mi van, ha azért nem megy, mert nem ez a jó irány? Mi lenne, ha elölről kezdenénk, újragondolnánk az egészet, ha elengednénk a kuckót az ablakával együtt?
Elsőszülöttem megértő volt (= eléggé kétségbe volt esve, hogy már mindenkinek van ablaka, csak neki nincs), megállapodtunk, hogy lesz kuckó az ő szobájában is, csak nem ott, nem úgy, ahogy eddig terveztük. Nem vesszük figyelembe a már meglévő ablakot, ha találunk olyat, ami pont illik alá, örülünk, ha nem, az sem baj, legfeljebb eladjuk a félkörívest.
Megkérdeztem a kisasszonyt, ő milyen ablakot szeretne, milyet tudna elképzelni a szobájába - hiszen ez a legfontosabb szempont. Kiderült, a gyereknek nincsenek nagy elvárásai: különleges, egyedi, olyan, amilyen senki másnak nincs, csak neki. (Azért látszik, hogy neveljük ezt a gyereket :-) Ó, ez könnyű lesz, simán szerzek egy különleges, egyedi ablakot.
És tényleg, rögtön elsőre találtam egy ígéretest. Mindenkinek tetszik, jó nagy, sok fény jön be, be is tudunk pakolni rajta, bukó-nyíló, hőszigetelt, kétszárnyú, ami azért jó, mert kinyitva csak kicsit lóg be a térbe. (A mostani lányszobában van egy 150x150-es ablak. Nem tudom ki találta ezt jó ötletnek, ha kinyitjuk, majdnem a szoba felét elfoglalja.) És ideológiai szempontból is védhető, ennek házikó alakja van, olyan, amilyet az óvodások rajzolnak, három egyenes vonal meg két ferde, méltó párja lesz a babaház ablaknak. Nem is egy ablak egyébként, hanem rögtön kettő, egymás mellé téve adnak ki egy házikót.
Ezt annyira komolyan gondoltuk, hogy megkértük az építészt, ő szerkesszen róla metszetet.
Már megérkeztek, itt vannak nálunk, van minek örülni.
Az ablak kérdés lezárult - végre! - én meg jó dolgomban szomorkodok, hogy akkor most mihez kezdjek, mit írjak be a keresőbe?
Megkérdeztem a kisasszonyt, ő milyen ablakot szeretne, milyet tudna elképzelni a szobájába - hiszen ez a legfontosabb szempont. Kiderült, a gyereknek nincsenek nagy elvárásai: különleges, egyedi, olyan, amilyen senki másnak nincs, csak neki. (Azért látszik, hogy neveljük ezt a gyereket :-) Ó, ez könnyű lesz, simán szerzek egy különleges, egyedi ablakot.
És tényleg, rögtön elsőre találtam egy ígéretest. Mindenkinek tetszik, jó nagy, sok fény jön be, be is tudunk pakolni rajta, bukó-nyíló, hőszigetelt, kétszárnyú, ami azért jó, mert kinyitva csak kicsit lóg be a térbe. (A mostani lányszobában van egy 150x150-es ablak. Nem tudom ki találta ezt jó ötletnek, ha kinyitjuk, majdnem a szoba felét elfoglalja.) És ideológiai szempontból is védhető, ennek házikó alakja van, olyan, amilyet az óvodások rajzolnak, három egyenes vonal meg két ferde, méltó párja lesz a babaház ablaknak. Nem is egy ablak egyébként, hanem rögtön kettő, egymás mellé téve adnak ki egy házikót.
Ezt annyira komolyan gondoltuk, hogy megkértük az építészt, ő szerkesszen róla metszetet.
 |
| "A piros vonalak a torokgerenda helyét jelzik, ez mehet kicsit feljebb vagy lejjebb, de azért nem 1 méterrel. Az ablakot is tologathatjátok, én most a megszokott magasságba tettem, de ezt csak a nagy átlag szereti oda tenni!
(Ez bók volt) " - ezzel a kísérőszöveggel kaptuk meg a metszetet. Jól ismer bennünket ez az építész, naná, hogy nem 85 centis parapettel fogjuk beépíteni, milyen hülyén néz már így ki, mintha felcsúszott volna... Valahol 50-60 centi magasan kezdődik majd az ablak (az ablak maga 170 cm magas), úgy jobb lesz ránézni is, nem kell majd nyújtózkodni a kilincshez, és elfér fölötte a csigatartó konzol is.
|
Az ablak kérdés lezárult - végre! - én meg jó dolgomban szomorkodok, hogy akkor most mihez kezdjek, mit írjak be a keresőbe?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése