Ugrás a fő tartalomra

Ablakok? Jaj, ne már!

Pedig de. Elsőszülöttem szobájába rég megvettük a kuckó ablakát, és ... elakadtunk. Nem találtuk a hozzá illő másikat, a nagy ablakot. Annyira nem, hogy egy napon elkezdtem gyanakodni, mi van, ha ez egy jel? Mi van, ha azért nem megy, mert nem ez a jó irány? Mi lenne, ha elölről kezdenénk, újragondolnánk az egészet, ha elengednénk a kuckót az ablakával együtt?
Elsőszülöttem megértő volt (= eléggé kétségbe volt esve, hogy már mindenkinek van ablaka, csak neki nincs), megállapodtunk, hogy lesz kuckó az ő szobájában is, csak nem ott, nem úgy, ahogy eddig terveztük. Nem vesszük figyelembe a már meglévő ablakot, ha találunk olyat, ami pont illik alá, örülünk, ha nem, az sem baj, legfeljebb eladjuk a félkörívest.
Megkérdeztem a kisasszonyt, ő milyen ablakot szeretne, milyet tudna elképzelni a szobájába - hiszen ez a legfontosabb szempont. Kiderült, a gyereknek nincsenek nagy elvárásai: különleges, egyedi, olyan, amilyen senki másnak nincs, csak neki. (Azért látszik, hogy neveljük ezt a gyereket :-) Ó, ez könnyű lesz, simán szerzek egy különleges, egyedi ablakot.
És tényleg, rögtön elsőre találtam egy ígéretest. Mindenkinek tetszik, jó nagy, sok fény jön be, be is tudunk pakolni rajta, bukó-nyíló, hőszigetelt, kétszárnyú, ami azért jó, mert kinyitva csak kicsit lóg be a térbe. (A mostani lányszobában van egy 150x150-es ablak. Nem tudom ki találta ezt jó ötletnek, ha kinyitjuk, majdnem a szoba felét elfoglalja.) És ideológiai szempontból is védhető, ennek házikó alakja van, olyan, amilyet az óvodások rajzolnak, három egyenes vonal meg két ferde, méltó párja lesz a babaház ablaknak. Nem is egy ablak egyébként, hanem rögtön kettő, egymás mellé téve adnak ki egy házikót.
Ezt annyira komolyan gondoltuk, hogy megkértük az építészt, ő szerkesszen róla metszetet.

"A piros vonalak a torokgerenda helyét jelzik, ez mehet kicsit feljebb vagy lejjebb, de azért nem 1 méterrel. Az ablakot is tologathatjátok, én most a megszokott magasságba tettem, de ezt csak a nagy átlag szereti oda tenni!
(Ez bók volt) " - ezzel a kísérőszöveggel kaptuk meg a metszetet. Jól ismer bennünket ez az építész, naná, hogy nem 85 centis parapettel fogjuk beépíteni, milyen hülyén néz már így ki, mintha felcsúszott volna... Valahol 50-60 centi magasan kezdődik majd az ablak (az ablak maga 170 cm magas), úgy jobb lesz ránézni is, nem kell majd nyújtózkodni a kilincshez, és elfér fölötte a csigatartó konzol is.
Már megérkeztek, itt vannak nálunk, van minek örülni.

Az ablak kérdés lezárult - végre! - én meg jó dolgomban szomorkodok, hogy akkor most mihez kezdjek, mit írjak be a keresőbe?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…