Csak az a kérdés

mekkora nem mindegy. Meg hogy leről fel, vagy felről le. (Besenyő Pista bácsi után szabadon)

Az van, hogy az én emberem viszonylag magas. Ezért ő viszonylag könnyen ráparázott arra, hogy a tetőtérben viszonylag kicsi lesz a belmagasság, és ő ott nem fog elférni. Én mondjuk viszonylag alacsony vagyok, ezért engem ez a kérdés teljesen hidegen hagyott, sőt, még olyasmivel is érveltem, hogy a Páromnak olyan gyakran azért nem kell majd felmászkálni a kisasszonyok birodalmába.

A kis belmagasságot ne úgy képzeljétek el, hogy négykézláb, vagy kétrét görnyedve lehet majd közlekedni, de elismerem, egész más a térérzet, ha függőleges falak vannak körülöttünk, mint amikor a tető ferdén elvágja a teret.

Így hát a Páromat épp jó lélektani pillanatban találta meg az építésznek (aki szintén viszonylag magas) az az ötlete, hogy a tető alatt körbe emeljük meg a falat 50 centivel, ami ugyan nem sok, belmagasság, térérzet szempontjából viszont határozottan érezhető. Mint az a plusz költség, amivel az ötlet kivitelezése jár (nem az az egy sor tégla, hanem a tető teljes lebontása, a födémre körbe koszorú kialakítása és a tető újraépítése + az a számos légköbméter, amit az elkövetkező években nekünk kell fűtenünk).

Emiatt nálunk viszonylag hangos és viszonylag csendes időszakok követték egymást. Végül abban maradtunk, hogy kérünk árajánlatot a potenciális kivitelezőktől mind a két változatra, és az alapján döntünk majd. Pénz beszél.

Középutas megoldásnak javasolta az építész, hogy a tető szögét emeljük meg egy kicsit, ilyen esetben néhány fok is sokat számít, kívülről észre sem lehet venni, de bent értékes centimétereket nyerünk. 

Megfontolandó gondolat, meg is fontoltuk, de el is vetettük. Ha vállaljuk azt a plusz költséget, amivel a tető lebontása és újjáépítése jár, akkor már érdemesebbnek tűnik a térdfalat is megépíteni.

Szerintetek melyik megoldást választjuk majd?