Ugrás a fő tartalomra

Csak az a kérdés

mekkora nem mindegy. Meg hogy leről fel, vagy felről le. (Besenyő Pista bácsi után szabadon)


Az van, hogy az én emberem viszonylag magas. Ezért ő viszonylag könnyen ráparázott arra, hogy a tetőtérben viszonylag kicsi lesz a belmagasság, és ő ott nem fog elférni. Én mondjuk viszonylag alacsony vagyok, ezért engem ez a kérdés teljesen hidegen hagyott, sőt, még olyasmivel is érveltem, hogy a Páromnak olyan gyakran azért nem kell majd felmászkálni a kisasszonyok birodalmába.
A kis belmagasságot ne úgy képzeljétek el, hogy négykézláb, vagy kétrét görnyedve lehet majd közlekedni, de elismerem, egész más a térérzet, ha függőleges falak vannak körülöttünk, mint amikor a tető ferdén elvágja a teret.



Így hát a Páromat épp jó lélektani pillanatban találta meg az építésznek (aki szintén viszonylag magas) az az ötlete, hogy a tető alatt körbe emeljük meg a falat 50 centivel, ami ugyan nem sok, belmagasság, térérzet szempontjából viszont határozottan érezhető. Mint az a plusz költség, amivel az ötlet kivitelezése jár (nem az az egy sor tégla, hanem a tető teljes lebontása, a födémre körbe koszorú kialakítása és a tető újraépítése + az a számos légköbméter, amit az elkövetkező években nekünk kell fűtenünk).


Emiatt nálunk viszonylag hangos és viszonylag csendes időszakok követték egymást. Végül abban maradtunk, hogy kérünk árajánlatot a potenciális kivitelezőktől mind a két változatra, és az alapján döntünk majd. Pénz beszél.

Középutas megoldásnak javasolta az építész, hogy a tető szögét emeljük meg egy kicsit, ilyen esetben néhány fok is sokat számít, kívülről észre sem lehet venni, de bent értékes centimétereket nyerünk. 
Megfontolandó gondolat, meg is fontoltuk, de el is vetettük. Ha vállaljuk azt a plusz költséget, amivel a tető lebontása és újjáépítése jár, akkor már érdemesebbnek tűnik a térdfalat is megépíteni.



Szerintetek melyik megoldást választjuk majd?

Megjegyzések

  1. Én a térdfalasat választanám. A kisasszonyok egyszer csak megnőnek, ki tudja, lehet még majd nagyon magasak is lesznek. (tudom miről beszélek, családunk nőtagjai mind 180 felettiek), magas udvarlókkal esetleg... :)
    A fűtés költségét pedig szigeteléssel még optimalizálni is lehet. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe