Ugrás a fő tartalomra

Csak az a kérdés

mekkora nem mindegy. Meg hogy leről fel, vagy felről le. (Besenyő Pista bácsi után szabadon)


Az van, hogy az én emberem viszonylag magas. Ezért ő viszonylag könnyen ráparázott arra, hogy a tetőtérben viszonylag kicsi lesz a belmagasság, és ő ott nem fog elférni. Én mondjuk viszonylag alacsony vagyok, ezért engem ez a kérdés teljesen hidegen hagyott, sőt, még olyasmivel is érveltem, hogy a Páromnak olyan gyakran azért nem kell majd felmászkálni a kisasszonyok birodalmába.
A kis belmagasságot ne úgy képzeljétek el, hogy négykézláb, vagy kétrét görnyedve lehet majd közlekedni, de elismerem, egész más a térérzet, ha függőleges falak vannak körülöttünk, mint amikor a tető ferdén elvágja a teret.



Így hát a Páromat épp jó lélektani pillanatban találta meg az építésznek (aki szintén viszonylag magas) az az ötlete, hogy a tető alatt körbe emeljük meg a falat 50 centivel, ami ugyan nem sok, belmagasság, térérzet szempontjából viszont határozottan érezhető. Mint az a plusz költség, amivel az ötlet kivitelezése jár (nem az az egy sor tégla, hanem a tető teljes lebontása, a födémre körbe koszorú kialakítása és a tető újraépítése + az a számos légköbméter, amit az elkövetkező években nekünk kell fűtenünk).


Emiatt nálunk viszonylag hangos és viszonylag csendes időszakok követték egymást. Végül abban maradtunk, hogy kérünk árajánlatot a potenciális kivitelezőktől mind a két változatra, és az alapján döntünk majd. Pénz beszél.

Középutas megoldásnak javasolta az építész, hogy a tető szögét emeljük meg egy kicsit, ilyen esetben néhány fok is sokat számít, kívülről észre sem lehet venni, de bent értékes centimétereket nyerünk. 
Megfontolandó gondolat, meg is fontoltuk, de el is vetettük. Ha vállaljuk azt a plusz költséget, amivel a tető lebontása és újjáépítése jár, akkor már érdemesebbnek tűnik a térdfalat is megépíteni.



Szerintetek melyik megoldást választjuk majd?

Megjegyzések

  1. Én a térdfalasat választanám. A kisasszonyok egyszer csak megnőnek, ki tudja, lehet még majd nagyon magasak is lesznek. (tudom miről beszélek, családunk nőtagjai mind 180 felettiek), magas udvarlókkal esetleg... :)
    A fűtés költségét pedig szigeteléssel még optimalizálni is lehet. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…