Ugrás a fő tartalomra

Feribácsi 2.

Jól mondták a gépészek, Feribácsi tényleg az a régimódi munkásember, akinél még becsülete van a munkának, és aki megadja a módját egy üzleti megbeszélésnek. Hozzánk pontosan érkezett, ünnepre kimosdva. Ünneplős kockás ing, kötött mellény, vasalt farmer, széldzseki, autóstáska, frissen borotvált illat. Komolyan mondom jó volt látni.
A komolyság itt mondjuk nagyjából véget is ért. 
Az már telefonban kiderült, hogy Feribácsinak nagy, zengő, öblös hangja van. Az a fajta, aki nem tud halkan beszélni. Most azt is megláttuk, miért. Feribácsi hatalmas. Magas, széles, kerek, akkora, mint másfél ember. Ha nem Magyarországon építene házakat, akkor a Vaskapunál lenne hajóskapitány egy több szerelvényből álló tolóhajó élén, és fél kézzel is könnyedén elkormányozná az egészet a legvadabb viharban is. Ehhez képest hozott magával még egy embert, egy kistestű, jelentéktelen, szürke kis figurát, akiről semmi nem derült ki, sem az, hogy milyen funkcióban van jelen a megbeszélésen, ki hívta, miért jött, hogy hívják, semmi. Velünk nem beszélt, többnyire csak még kisebbre összehúzva magát kucorgott a széken. Arra viszont felfigyeltünk, hogy ennek a kicsi szürke embernek van egy szuperereje (így hívják?). Nem beszél, hanem nyünnyögő hangokat ad ki. Feribácsinak meg az a szuperereje, hogy ezt érti.
Amikor eljutottunk odáig, hogy nézzük meg a padlást, a kis szürke aktív üzemmódra váltott, és mire észbe kaptunk, már fent is volt a födémen. Őt követte korát és testméretét meghazudtoló fürgeséggel Feribácsi. Aki felpattant, félig felmászott a létrára, és ... ott maradt. A teste felső harmada a padláson volt, az alsó kétharmada pedig a lenti részen. Ég és föld között ott áll a ... Feribácsi. Egy darabig vártunk, hogy majd csak továbbmegy, de nem, úgy gondolta, ez az elrendezés éppen megfelelő ahhoz, hogy beszélgetni tudjunk. Igazából mi sem bántuk, hogy így alakult, nekem ekkor már a vállam rázkódott a röhögéstől.
Hát még, amikor felismertük, hogy a kis, szürke humanoid lény valójában egy űrszonda, arra használja Feribácsi, hogy előreküldi a kis, sötét, nehezen megközelíthető helyekre, adatokat gyűjt, és azokat nyünnyögve közvetíti a gazdájának, anélkül, hogy a szája megmozdulna.
A kis szürke cirkált a padláson, ezt abból tudtuk, hogy mindig máshonnan jött a hang:
-Nyünyünyünyünyü.
- Nézd meg azt is. (Feribácsi válaszolt neki!)
-Nyünyünyünyünyü nyünyü nyünyünyü.
- Azt kérdezi, hol lesz a fal? (Feribácsi tolmácsolt nekünk)
- Nem lesz fal.
- Nyünyü nyünnyünyü nyü. (Ezek szerint azt érti, amit mi mondunk, de a beszédre nincs beprogramozva.)
- Valahol az egyenes födém és a ferde tető találkozásánál csak kell, hogy legyen egy függőleges fal. (Hohó, egy újabb gumicica!)
- Nem lesz.
- Nyü nyünyünyünyü nyünyünyü. (Egész vékony, panaszos hangon.)
Ezzel elvoltunk egy darabig, hol lesz a fal, nem lesz, kell, hogy legyen, nem lesz, én azon tűnődtem, az egész tetőtér összes kőműves- és ácsmunkájából tényleg csupán ez az egy kis falszakasz a kérdéses, mert akkor nagyon jól állunk, a Párom meg intett a szemével, hagyjuk rá, ha megnyugtatja, mondjuk, hogy lesz körben 30 centi függőleges fal.
És működött, még néhányszor elmagyarázta ugyan Feribácsi, hogy egy házban vannak függőleges falak (Szerintem egyébként nem feltétlenül. De mindenkit megnyugtatok, mi is azt tervezzük, lesznek a tetőtérben függőleges falak. Csak nem a tető és a födém találkozásánál.), de aztán megnyugodott.
- Nyünyünyünyünyünnyü nyü nyünnyünyünnyü. (Ez hozzánk beszél!!!)
- Azt mondja, nem fogják engedélyezni a terveket a belmagasság miatt. (Feribácsi tolmácsolt.)
- Ez a rész az építészre tartozik. (Most már csírájában folytunk el minden "nem fogják engedélyezni" típusú kezdeményezést.)
- Jó, hát akkor... (Megint megsértődött.)

A helyzet az, hogy Feribácsi tényleg szereti amit csinál, igényes, és nem mindegy neki, milyen munkát ad ki a keze közül. Ő egy szép házat szeretne és tudna nekünk építeni. Aminek a tetőtere felér egy emelettel, vannak szép, egyenes, téglalap alakú falai, doboz szobái, egy ajtó, egy ablak, alatta radiátor, középen csillár. A csigalépcsőt még csak-csak be tudta fogadni, bár hallottam, hogy a nyünnyögőssel beszélték (= a kis szürke nyünnyögött, Feribácsi meg a maga öblös hangján suttogott), hogy ha máshová raknánk, egy rendes lépcső is elférne. (Mi is tudjuk. Az építésznek több javaslata is volt ez ügyben, az egyikben még egy kis híd is szerepelt, mi mégis rögtön és egybehangzóan a csigalépcsőt választottuk.)
Amikor az ablakokra került a sor, Feribácsit sajnos elvesztettük. Már az is nehezen ment, hogy tetősíkos ÉS hagyományos, falba épített ablakok IS lesznek, de hogy a falba építettek közt ne legyen két egyforma, de még csak hasonló sem... Irkált ő, meg rajzolt az alaprajzra, de látszott, hogy rég összezavarodott, hogy körablak, meg félköríves, meg két ablak egymás alá... MINEK??? (Azt, ami a Feribácsi lelkében dúlt, úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy for what the f*cking hell??? De Feribácsi úriember volt, nem mondott semmit, csak duzzogott és sóhajtozott.) Az azért kiderült, hogy Feribácsi az íves ablakaink fölé boltívet akar rakni, tulajdon két kezével, egyesével, téglából. Nem mondom, hogy nem tetszik az ötlet, legyezgeti is a hiúságunkat rendesen, gyönyörű, épített boltíveink lennének, talán nem is kellene vakolattal eltakarni azt a részt... Az építésznek sincs kifogása az ötlet ellen, szerinte meg kell becsülni azt, aki a betonáthidalók korában veszi a fáradságot és boltívet épít, egyáltalán tud boltívet építeni.
Ilyen ember Feribácsi. Biztos, hogy jó munkát végezne. Kérdés, hogy akarunk-e hosszasan huzakodni vele minden egyes tégla miatt, hogy úgy legyen megépítve, ahogy mi szeretnénk, és nem úgy, ahogy a társadalmi elvárások, a hagyomány és a közízlés szerint kell.

Ui. Meséltem a kisasszonyoknak, mi volt Feribácsival, hogy neki meg az a rögeszméje, hogy el kell falazni azt a kis sarkot a tető és a födém találkozásánál. Elsőszülöttem hallgatta angyali arccal, szőkén, majd futballhuligánt meghazudtoló vehemenciával felhorkant:
- Ne má'! Há' nehogy má'! Hát akkor hová fogjuk berugdosni a szöszöket, ha feljössz ordítozni, hogy kosz van és takarítani kéne???!!!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe