Ugrás a fő tartalomra

És ha csináltatnánk egy ilyen tapétát?

- nézett rám a Párom kérdőn, látva mennyit szenvedek a vízalatti tapéta felkutatásával. Nézett rám kérdőn komoly arccal, de a szája sarkában kis félmosoly bujkált, a szeme meg egyenesen nevetett.
Persze, csináltassunk tapétát, elég csak kinyitni egy lakberendezési magazint, hogy lássuk, egyedi tapétát csináltatni a világon a legnagyszerűbb, legegyszerűbb és nem is olyan drága ötlet. Már akkor is mennyit kacagtunk (ha-ha!) amikor 2 éve megpróbáltunk egyedi tapétát csináltatni.
Akkor ennyit akartam, sakura, cseresznyevirágzás, a hófehér hálónkba, hogy egy ilyen kép töltse be az ágy mögötti falat. 

Kép innen

Sok jó ötlettel találkoztunk már akkor is (amint túljutottunk a kötelező körökön, miszerint 1., LEHETETLEN megcsinálni, amit kitaláltam és 2., KICSI a kép, amit küldtem). Az egyik kedvencem az volt, hogy egy tőlünk 60 km-re lévő cég eljön megszemlélni a falat, ahová a tapéta kerül majd, mert azt nekik feltétlenül látniuk kell, mielőtt árajánlatot adnak, ez nekem kb. 25.000 forintomba fog kerülni (útiköltség + 2 ember napidíja, mert ketten nézik majd a falat és ez egy egész napot igénybe vesz), az árajánlat további 9000 forint (!!!), azt nem tudják még körülbelül sem megmondani, mennyi lesz a tapéta, mert az attól függ (???) és különben is tudhatnám, hogy ez az árajánlat lényege, majd ha 6-10 hét múlva elkészül a tapéta (mókusok festik, vagy miért tart ennyi ideig?), eljönnek felrakni, mert az ő tapétáik annyira különlegesek és egyediek, hogy csak ők rakhatják fel. Ez nekem természetesen további költségeket jelent, nem lehet így előre tudni, hogy mennyit (miért?), nyilván több, mint 25.000 forint, mert a munkadíjat és a szaktudást is meg kell fizetnem. 
Végül vettünk egy barkácsáruházi változatot, nem került 20.000-be, és amíg a kisasszonyok fürödtek egy este, a Párommal ketten felraktuk, és tökéletesen boldogok vagyunk vele azóta is.

De persze, fussunk neki még egyszer a tapétacsináltatásnak, jó móka lesz.

Most is számos cégtől kértem árajánlatot. Tudtam én, hogy extrém ötletnek számít a fürdőbe, zuhanyzóba tapétát tervezni (Magyarországon legalábbis), de arra nem számítottam, hogy ennyire leveri a biztosítékot.
Aki egyáltalán válaszra méltatott, az még bevezetőben letudta, hogy LEHETETLEN megvalósítani az ötletemet, és persze KICSI a kép, amit csatoltam, és az egész tárgyalás részt annak szánta, hogy felhívja a figyelmem arra, a zuhanyzóba nem való tapéta, oda csempét KELL rakni. Minden bizonnyal figyelmen kívül hagytam, hogy a zuhanyzóban víz is lesz (Pislogok bután, csodálkozva, hogy téééényleeeeeg?, víz a zuhanyzóban????? Én azt hittem, ott csak zuhany van.), és a szigeteléshez biztos nem értünk (Ok, az alap, hogy én megrendelőként semmihez nem értek. De ők nyomdaként, reklámgrafikai vállalkozásként még a vízszigeteléshez is?), és ha esetleg sikerülne őket meggyőznöm arról, hogy meg tudjuk oldani a szigetelést, nyilván nem mi, hanem szakember, akkor esetleg elgondolkodnának azon, hogy adnak-e árajánlatot.

Taktikát váltottam. Ha nem tudom, nem fáj. Nem árultam el, hogy vizes helyiségbe szeretném a tapétát rakni, csak egy tetszőleges, falakkal körülhatárolt térről volt szó, 4 fal, egy ablak, egy ajtó. Ráadásul találtam olyan reklámgrafikai cégeket, akik többek között a bevásárlóközpontokba a padlómatricákat is csinálják, és a honlapok szerint posztertapéta- és matricanyomtatás ügyben nem ismernek lehetetlent. Ez kell nekem! Így az a kérdés is megoldódik, hogy oldjuk meg, hogy a padlón a minta szerves folytatása legyen a falon lévőnek, éljen, éljen, megvan a megoldás, ez lesz a jó irány!
Á, dehogy. Kiderült, nem megfelelő a fal, amire a tapétát akarom rakni. Még nincs is fal, mondják meg, milyen fal a megfelelő, és olyat csinálunk. Az nem úgy van, ha még nem is létezik a fal, akkor ők ezzel nem tudnak foglalkozni. (Ha meg létezik, az a baj.)



Nem akarásnak nyögés a vége. De semmi baj. Van még ötletem.

Megjegyzések

  1. 10-ből 9 ember valahogy mindig a HOGYAN, MIÉRT NEM LEHET-tel indít, ha kérdezni mer az ember.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

A zuhanyzó történetét

az üvegmosdónál hagytam abba.
A mosdó megvolt, itthon volt, örültem neki, néha elővettem, megmutattam a többieknek is, akik eleinte velem gyönyörködtek, örültek, aztán már inkább csak rám hagyták. Ideje továbblépni. Kell valami, amire rátesszük a mosdót.  Kézenfekvő megoldás a mosdópult, vagy a fürdőszobaszekrény, elég nagy a választék, bemegy az ember bármelyik boltba, kiválasztja, megveszi, örül neki.  Ááááá, én dehogy így csináltam. Már miért vennénk mosdószekrényt, ha egy mosdót szeretnénk rátenni, és az se volna rossz, ha tárolhatnánk is benne ezt-azt? Úgy könnyű, olyat bárki tud. Én beírtam a keresőbe ugyan, hogy pult, de a bolti pultok közt keresgéltem. Egy régi, sok fiókos rőfös bolt pultjára vágytam. 
Vagy valami iparira, mint a nagyapám satupadja. Na, az még ennél is durvább:
Mondjuk nem ennyire gigantikusra, azt még nem tudom ugyan, hogy mennyi helyünk lesz, de inkább kisebb bútorokat igyekszem választani.
A pultok közt nem találtam nekem valót. Akkor próbáljuk máshogy. Kom…