Ugrás a fő tartalomra

És ha csináltatnánk egy ilyen tapétát?

- nézett rám a Párom kérdőn, látva mennyit szenvedek a vízalatti tapéta felkutatásával. Nézett rám kérdőn komoly arccal, de a szája sarkában kis félmosoly bujkált, a szeme meg egyenesen nevetett.
Persze, csináltassunk tapétát, elég csak kinyitni egy lakberendezési magazint, hogy lássuk, egyedi tapétát csináltatni a világon a legnagyszerűbb, legegyszerűbb és nem is olyan drága ötlet. Már akkor is mennyit kacagtunk (ha-ha!) amikor 2 éve megpróbáltunk egyedi tapétát csináltatni.
Akkor ennyit akartam, sakura, cseresznyevirágzás, a hófehér hálónkba, hogy egy ilyen kép töltse be az ágy mögötti falat. 

Kép innen

Sok jó ötlettel találkoztunk már akkor is (amint túljutottunk a kötelező körökön, miszerint 1., LEHETETLEN megcsinálni, amit kitaláltam és 2., KICSI a kép, amit küldtem). Az egyik kedvencem az volt, hogy egy tőlünk 60 km-re lévő cég eljön megszemlélni a falat, ahová a tapéta kerül majd, mert azt nekik feltétlenül látniuk kell, mielőtt árajánlatot adnak, ez nekem kb. 25.000 forintomba fog kerülni (útiköltség + 2 ember napidíja, mert ketten nézik majd a falat és ez egy egész napot igénybe vesz), az árajánlat további 9000 forint (!!!), azt nem tudják még körülbelül sem megmondani, mennyi lesz a tapéta, mert az attól függ (???) és különben is tudhatnám, hogy ez az árajánlat lényege, majd ha 6-10 hét múlva elkészül a tapéta (mókusok festik, vagy miért tart ennyi ideig?), eljönnek felrakni, mert az ő tapétáik annyira különlegesek és egyediek, hogy csak ők rakhatják fel. Ez nekem természetesen további költségeket jelent, nem lehet így előre tudni, hogy mennyit (miért?), nyilván több, mint 25.000 forint, mert a munkadíjat és a szaktudást is meg kell fizetnem. 
Végül vettünk egy barkácsáruházi változatot, nem került 20.000-be, és amíg a kisasszonyok fürödtek egy este, a Párommal ketten felraktuk, és tökéletesen boldogok vagyunk vele azóta is.

De persze, fussunk neki még egyszer a tapétacsináltatásnak, jó móka lesz.

Most is számos cégtől kértem árajánlatot. Tudtam én, hogy extrém ötletnek számít a fürdőbe, zuhanyzóba tapétát tervezni (Magyarországon legalábbis), de arra nem számítottam, hogy ennyire leveri a biztosítékot.
Aki egyáltalán válaszra méltatott, az még bevezetőben letudta, hogy LEHETETLEN megvalósítani az ötletemet, és persze KICSI a kép, amit csatoltam, és az egész tárgyalás részt annak szánta, hogy felhívja a figyelmem arra, a zuhanyzóba nem való tapéta, oda csempét KELL rakni. Minden bizonnyal figyelmen kívül hagytam, hogy a zuhanyzóban víz is lesz (Pislogok bután, csodálkozva, hogy téééényleeeeeg?, víz a zuhanyzóban????? Én azt hittem, ott csak zuhany van.), és a szigeteléshez biztos nem értünk (Ok, az alap, hogy én megrendelőként semmihez nem értek. De ők nyomdaként, reklámgrafikai vállalkozásként még a vízszigeteléshez is?), és ha esetleg sikerülne őket meggyőznöm arról, hogy meg tudjuk oldani a szigetelést, nyilván nem mi, hanem szakember, akkor esetleg elgondolkodnának azon, hogy adnak-e árajánlatot.

Taktikát váltottam. Ha nem tudom, nem fáj. Nem árultam el, hogy vizes helyiségbe szeretném a tapétát rakni, csak egy tetszőleges, falakkal körülhatárolt térről volt szó, 4 fal, egy ablak, egy ajtó. Ráadásul találtam olyan reklámgrafikai cégeket, akik többek között a bevásárlóközpontokba a padlómatricákat is csinálják, és a honlapok szerint posztertapéta- és matricanyomtatás ügyben nem ismernek lehetetlent. Ez kell nekem! Így az a kérdés is megoldódik, hogy oldjuk meg, hogy a padlón a minta szerves folytatása legyen a falon lévőnek, éljen, éljen, megvan a megoldás, ez lesz a jó irány!
Á, dehogy. Kiderült, nem megfelelő a fal, amire a tapétát akarom rakni. Még nincs is fal, mondják meg, milyen fal a megfelelő, és olyat csinálunk. Az nem úgy van, ha még nem is létezik a fal, akkor ők ezzel nem tudnak foglalkozni. (Ha meg létezik, az a baj.)



Nem akarásnak nyögés a vége. De semmi baj. Van még ötletem.

Megjegyzések

  1. 10-ből 9 ember valahogy mindig a HOGYAN, MIÉRT NEM LEHET-tel indít, ha kérdezni mer az ember.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…