Kézügyesség dolga

az instant dekorációkban hiszek. Amik könnyen, gyorsan, egyszerűen megvalósíthatóak, nem kerülnek sokba, és akár más alkalmakkor is felhasználhatóak.  Az idei adventi naptár - asztaldíszünk mindezeknek a szempontoknak megfelel. Az előzménye annyi, hogy tavaly vettem a legolcsóbb ikeás gyertyatartóból 25-öt (5-ös csomagban voltak). Az volt a terv, hogy adventkor minden nap újabb gyertyát gyújtunk, így karácsonykor majd 24 kis mécses sorakozik az asztal közepén. Mit mondjak, 10. körül már mindenkinek elege volt a gyertyák pakolászásából, valahányszor alaposabban le kellett törölni az asztalt (naponta többször). De lagalább kiderült, hogy az ötlet csak akkor működőképes, ha a gyertyákat valamilyen alkalmatosságra tesszük, hogy egyben tudjuk mozgatni az egész sereget. Mondjuk ... egy arany színű tálca? Tükörfényes arany. Milyen jól néz majd ki, ahogy visszaveri a gyertyák fényét! Annyit módosítottam a tavalyi ötleten, hogy az idén csak 12 mécsestartóba kerül gyertya, a más...

aki karácsony előtt néhány nappal / héttel előszedi a díszeket, és átnézi, hogy mennyi tört el, van-e rajtuk akasztó, miket kell pótolni.  Én mindig elolvasom ezt az ötletet a magazinokban, de ... ... de nálunk ez úgy zajlik, hogy amikor a fa díszítésére kerül a sor, felhozzuk a díszeket a pincéből, villámtempóban és viszonylag csendben "feldobáljuk" a díszeket (a fa díszítése szorosan összefügg az aktuális kisgyerek alvásidejével), a nagyon törött díszeket fekete szemetesszákba gyűjtjük és a kukába is úgy tesszük bele, hogy kerüljön rá egy adag hétköznapi szemét is (az Angyal nem végez félmunkát), a repedt, lepattogzott festékű, akasztó nélküli, rondának tűnő, stb. díszeket pedig sebtében visszarakjuk a dobozba.  És akkor ott vannak még azok a díszek is, amikről menet közben lepattan és elrepül a ház egy ismeretlen szegletébe az a kis fém izé, aminél fogva fel kell őket akasztani. Persze hogy elrakjuk azokat is, hiszen ha rátalálunk a kis fém izére, és lemegyünk a pin...

van az egész. Elolvastam én, aztán elolvasta Elsőszülöttem, és azóta másra sem vágyunk, mint Starbucksba menni, havat lapátolni és karácsonyi fényfüzérekkel díszíteni gyakorlatilag bármit. Kép innen Olyan karácsonyi hangulat van nálunk, hogy még! Egyelőre tartom magam, a karácsonyi díszek továbbra is a pincében vannak bedobozolva, de azért már valami elindult. 3D-s karton betűk. Azóta rájöttem, többet kellet volna vennem belőle. Néhány  Sok réteg fehér festékkel később: Mi is kellhet még? Arany dekortapasz. És kész. Mehet is a pincébe a karácsonyi dobozokba :-)

Olyan ez, mint amikor ülni, állni, járni, beszélni stb. kezd a gyerek. Mindenki átesik rajta. Elsőszülöttem most lépett abba a korba, amikor neveket húznak. (Azok kedvéért, akiknek nincs gyerekük, vagy ők maguk nem voltak gyerekek, elmondom, hogy ez a névhúzás a magyar közoktatásban általánosan elterjedt szokás. Egy sapkába mindenki bedobja egy kis cetlire felírva a nevét. Mindenki húz egy cetlit, akinek a neve van a cetlin, annak kell ajándékot adnia. Eleinte persze a gyerekek is élvezik. Később már csak a tanárnénik. A szülők az első perctől fogva utálják. ) Szóval Elsőszülöttem hazajött néptánc próbáról ragyogó arccal, hogy megvolt a húzás, és mindenkinek kézzel készült ajándékot kell adnia, mondjuk egy pendelyt vagy egy keszkenőt, ha pedig fiút húzott, akkor egy faragott táncos botot, vagy bokrétát, ilyesmit. Én visszakézből felröhögtem, de kiderült, a gyerek nem viccelt. Sőt, teljesen komolyan elszánta magát, hogy simán hímez egy keszkenőt. Amikor elmondtam neki, hogy azt legi...

Így szólt az én Párom egy napos szeptemberi délutánon. (Épp mint az Üvegtigrisben, miszerint Rossz helyen van az a kocsi, Lali. A film végére a szereplők eljutottak a mindent megoldó felismerésig, Toljuk át, Lali! ) - Akkor mássz fel, és vágj le néhányat. - Mi mást mondhattam volna? Főleg, hogy végig azon igyekeztem, hogy ne nagyon  röhögjek, annyira bevette magát a fejembe ez az Üvegtigris jelenet. És én már szeptemberben tudtam, hogy decemberben szükségem lesz néhány nagy ágra :-) Mert persze végignézzük, végigizguljuk, ahogy a városban kirakják a díszkivilágítást, természetesen ott didergünk a főtéren, amikor felkapcsolják a karácsonyi fényeket, az is esemény, amikor felállítják a főtéren a nagy karácsonyfát, és ahányszor csak arra járunk, megnézzük a kis karácsonyfákat is, amit az óvodások, iskolások díszítettek. De a legszebb, a felülmúlhatatlan karácsonyi kivilágítás mégiscsak az Andrássy úton látható. El is megyünk minden évben megnézni, és csak sétálnunk, és ...

a karácsonyi díszek nálunk is. A  tavalyi ajtódíszek  szabásmintáját átalakítottam egy kicsit. A karácsonyfa arany csengettyű díszeket kapott. Egy kevés szalag, és már a helyére is került, az ablak elé. Nagyon tetszik, ahogy átsüt rajta a fény.

ellenállni a karácsonynak. Tudom, hogy november van, és még korai, de a városban már kirakták a karácsonyi díszkivilágítást, és minden reggel és délután azt találgatjuk a kisasszonyokkal, hogy vajon mikor fogják felkapcsolni ...  Szóval mi már várjuk a karácsonyt. Annyira, hogy már az adventnek is nagyon tudnánk örülni, ami, ugye, a karácsonyi készülődés ideje. Nagy várakozásunkban most az adventre készülődünk :-) Mivel lehet az adventre készülni? Hát persze, hogy adventi naptárral. Az adventi naptárak általában úgy működnek, hogy december 1-én hangulatos díszletben elrendezünk 24 meglepetést rejtő csomagocskát, abból minden nap kibontunk egyet (És felfaljuk. Vagy meglepődünk.), így tulajdonképpen karácsonyra el is fogy az egész naptár. Én most egy olyan naptárat találtam ki, ami napról napra alakul, és karácsonyra lesz kész. (Mint a  várakozástornyok .) Hobbiboltban lehet kapni a kicsinél is kisebb cserepeket. Vettem 24-et, nagyon kicsit és még annál is kisebbet....

húsvéti csemege készült ma nálunk. Egy tál aszalt gyümölcsöt (aszalt szilvát, sárgabarackot, datolyát és vörösáfonyát) ledaráltam. A masszából tojásokat gömbölyítettünk. A tojásokat csokiba forgattuk. Tulajdonképpen kész is.  Azért a csomagolással még elbíbelődtem kicsit, bár egyesek szerint arra a kis időre fölösleges. Zsírpapírba bugyoláltam a csokis gyümölcstojásokat. Mondjuk így már nem is hasonlítottak tojásra. Végül rafiával átkötöttem őket. Ezzel tényleg minden tojásformájukat elveszítették, és apró kis csomagocskákra kezdtek hasonlítani. Nem baj, majd megtartom ezt az ötletet karácsonyra vagy postás témájú zsúrokra :-)