Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2015

Elkészült

a statikai terv, hurrá!
Kiderült, hogy a ház kibírja, ha belakjuk a padlást is, nem fog összedőlni.  Megtudtuk, pontosan hová és hogy lehet a lépcsőnket beépíteni, hogyan kel átvágni a födémet.
"Az átalakítás a pince feletti födémet csak az új csigalépcső szakaszán érinti, itt a csigalépcső oszlopa alá fektetett UPE240 keresztmetszetű acélgerenda elhelyezése szükséges, a meglévő födémgerendákra merőlegesen, hogy az új lépcső terhei ne a pince feletti Horcsik födémet terheljék. A gerenda a padlóba rejtve készül, így a földszint használatát nem befolyásolja. A rétegrend olyan mértékben bontandó, hogy a gerenda elhelyezhető legyen és a szomszédos födémgerendákra feltámaszkodjon. A meglévő földszinti teherhordó falak az átalakítás során érintetlenek maradnak, a tervezett terhekre megfelelnek. Az átalakítás a földszint feletti födémet csak az új csigalépcső szakaszán érinti, itt az új áttörés az egyik gerendát átvágja. Emiatt az érintett szakaszon a meglévő válaszfallapok felett, a fö…

És még egy

Az előző két, pirosas, narancssárgás után épp ilyen hideg fényű, kékre, zöldre vágytam.
A terveink szerint még két teknősnek van helye. Kíváncsi vagyok, azok milyenek lesznek...

Egyszer láttam egy rózsaszín-lila Barbie teknőst. Na egy olyan még nagyon jól illene a csapatba.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban.



Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére ásni vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni.

És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda!


Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre.
Azért kíváncsiságból megpróbált a Párom a födém mélyebb rétegeibe is el…

Akkor hát

rajta, verjük szét a házat!
Mert a statikusnak szüksége van néhány információra a födémről. Leginkább arra, hogy milyen födém, mi van a plafonon a vakolat alatt, monolit beton vagy gerendák béléstesttel. A feltárás úgy történik, hogy fogjuk a vésőt és a kalapácsot, aztán elkezdjük leverni a plafont. 
Összeszedtük a szerszámokat és a bátorságot, megsaccoltuk, hogy kb. hol lesz a lépcső (ha már szétbarmoljuk a plafont, legalább ott csináljuk, ahol később még jobban szét lesz verve), és ...

Kinek van tippje, mit találtunk a plafonon?




Megtetszett

egy szék. Már megint. Igazából már évek óta tetszik, de mostanra kerekedett hozzá ideológia is, a gyereknek szüksége van rá. A hirdetésben szereplő szék épp olyan, mint ami nekem a gyereknek kell, jól néz ki, jó állapotban van, jó áron, jó helyen. Hívom az eladót, engedjen az árból és már megyünk is a székért. Az alku megszületett, úgy tűnik, sima ügy az egész. Érdekes fordulatot akkor vesz a dolog, amikor ahhoz a részhez érünk, hogy hová menjünk a székért. Általában próbálok keresni köztes megoldást, megbeszélem az eladóval, hogy hozza el a cuccot egy bevásárlóközpont parkolójába, ami mindkettőnknek útba esik. A rugalmasabb eladókkal ez könnyen megy, egyeztetünk helyszínt, időpontot, rendszámot, fél perc alatt meg is van az adásvétel. A mostani eladó, amint meghallja, honnan mennénk a székért (gondoltam, elmondom, mi hol vagyunk, ő elmondja, ő hol van, a kettő közt találkozunk), heves sajnálkozásba kezd. Hogy jaj-jaj, és onnan jönnétek, egész idáig, jaj, hát az nagggyon messze van, …

Tudták? Hát tudtááák?!

(Természetesen ezt is Besenyő Pista bácsi hangján kéretik olvasni.)

Az építkezés nagy dolog és komoly, de néhány napra felfüggesztjük, tavaszi szünetet tartunk. Most igazán fontos dolgokkal kell foglalkoznunk.  Vasárnapra fix programunk van. Tudtátok, hogy minden évben megrendezésre kerül a nemzetközi párnacsata nap? A városok főterein összegyűlnek az emberek játszani egy jót.





Én azért kisebb rendezvénnyel is beérem :-)



Én szóltam. én időben szóltam. Van kedvetek játszani?

Az építész

nem jött üres kézzel, sem egyedül. Hozott a kisasszonyoknak meglepetést, mindegyiknek lerajzolta a leendő szobáját kívülről. Ha alaposan megnézitek, látszanak a hófogók és a csigatartó konzol is.
A kiskirálylány szobája, itt még színes üvegtéglával, hátha mégsem vetjük el az ötletet :-)


Másodszülöttem szobája, a nagy körablakkal. Lesz valamilyen korlát előtte, az biztos, de még nem dőlt el, hogy milyen. Pontosabban eddig még nem is gondolkodtunk rajta.

Elsőszülöttem szobája a házikó ablakkal. Korlát ide is kell majd az alacsony parapet miatt.



Nekünk pedig hozott egy statikust. A statikusssal kapcsolatban nem voltak különösebb elvárásaink, amolyan kötelező körnek tekintettük. Jöjjön ide, nézze meg a házat, számolja ki, amit ki kell, derítse ki, hogy elbírják-e a falak és a födémek (pince is van) az építkezést, döntse el hová és hogy lehet beépíteni a lépcsőt, tervezze meg, írja le, ennyi. Amikor az építész felajánlotta, hogy keres nekünk való statikust, örömmel elfogadtuk, nem akartun…

Azért érhet még meglepetés

árajánlat ügyben bennünket. Volt róla szó, hogy jön majd a statikus, hogy szemrevételezze a házat, azt is leegyeztettük, hogy mikor, nem szerveztem akkorra más programot, de különösebben nem foglalkoztam vele. Napokkal a találkozó előtt kaptunk egy e-mailt tőle, hogy küldi az árajánlatát. Erre mondjuk nem számítottunk. Úgy képzeltük, majd idejön, megnézi, leméri (vagy mi kell egy statikusnak?) a házat, elmondja, mennyibe kerül a statikai terv, ő tervez, mi fizetünk.
Ehhez képest adott egy olyan színvonalú árajánlatot, amit a mester uraktól is várnánk. Pedig elintézhette volna annyival, hogy nagyjából 50.000-ért én olyan jó statikai tervet csinálok a házatokról, hogy az nagyon jó lesz, abban minden benne lesz, de tényleg.
Az elején rögtön leírja a lényeget, hogy miért fizetünk majd és mennyit:
 1. Műszaki tartalom, tervezési díj Statikus engedélyezési tervdokumentáció és statikai szakvélemény: Statikai műszaki leírás, szükséges számítások, közelítő anyag- és szerkezetvizsgálat, konzul…

Árajánlat 2.

Feribácsi is elküldte az árajánlatát. Az a helyzet, hogy ha csak szóba jön Feribácsi, én mosolygok. Nem tudok rá haragudni, nem megy, annyira vicces az egész. Formailag nagyon, rendkívül korrekt az árajánlata. Egy szépen, igényesen megfogalmazott kísérőlevél is tartozik hozzá - bölcsész lelkem mindig örül az ilyesminek. A levélben Feribácsi felhívja figyelmünket, hogy a fájl megnyitásához Excel szükséges (!!!), ad egy pár soros használati utasítást is a programhoz, és - olyan aranyos! - pontról pontra leírja, hová kell kattintanom, ha ki szeretném nyomtatni :-) Ezután udvariassági formulák következnek, igen, több is, de a jó ízlés határán belül, majd dátum, aláírás, ahogy azt kell.
Ha belemegyünk a részletekbe, máris nem olyan szép a világ. Igen, sajnos igazunk volt, ablak témában Feribácsit a személyes megbeszélésen elvesztettük. Figyelt ő arra, amit mi mondtunk, irkált is az alaprajzra, de nem állt össze neki, hogy merre hány és milyen ablak lesz beépítve. Az árajánlatból a Páromna…

Az árajánlat a lélek tükre

Azért csordogálnak szép lassan az árajánlatok is. Mit mondjak, egyik sem okozott meglepetést. Mindegyik épp olyan, mint amilyennek a készítőjét első találkozásra megismertük.  Nem is kérdés, hogy a kivitelezők nem szívesen készítenek árajánlatot. Mondhatjuk bátran, utálják a papírmunkát. Ereikben buzog a tettvágy, ők építkezni akarnak, nem fölösleges dolgokkal múlatni a drága időt. Mi megrendelőként már az alapján is alkothatunk egyfajta képet a potenciális mesteremberről, ahogy az árajánlathoz viszonyul. Minden munkának vannak nemszeretem részei, mégis meg kell csinálni azt is. A festés sem annyiból áll, hogy szép, színes festéket kenegetek egy ecsettel. Az előző réteg festéket is le kell szedni - ez mondjuk igazán nemszeretem rész -, csiszolni kell - ó, de mennyire utálom! -, aztán feltakarítani - az se jobb -, egyik sem a kedvencem, mégis megcsinálom, mert belátom a szükségességét. 

Az ács árajánlata pont olyan volt, mint a készítője. Ő nagyon elégedett volt az árajánlatával éppúg…