Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2011

Azt, hogy milyen volt

a karácsonyunk, nem írom le. Magánügy, szerintem.
Azt, hogy milyen volt az adventünk, nem írom le. Néha annyira összecsúsztak a programok, és néha mi csúsztunk annyira szét, hogy néha úgy tűnt, összecsapnak felettünk a hullámok. November végén, amikor a Párommal ketten + három naptárral leültünk a programokat egyeztetni, azt mondtam, ha mindenki mindenüvé időben odaér, és ott lesz a ruhája is, az, ami kell, tisztán, vasalva, a haja is úgy lesz befonva, ahogy kell, és az összes járulékos apróság is a helyére kerül (szalag, hajgumi & Co), akkor én december 21-én, este 6-kor, amikor hazaérünk, pezsgőt bontok.
A pezsgőzés elmaradt, az egyik fellépésről egy kaláris maradt itthon, egy másik fellépésen pedig volt egy esetünk egy halvány rózsaszín balettos tornamezzel és egy napsárga alsóneművel, de legalább megtudtuk, hogy van egy színpadi mondás, miszerint ha szól a zene, nem látszik.
Volt program, fellépés, műsor bőven. Elsőszülöttemék iskolájában az a szokás, hogy a karácsonyi ünnepsé…

Nálunk

már elkészült egy koronás királyka! Íme:
És nálatok?
Emlékeztek még, mire megy ki a játék? Egy téli filcpiac csomagra. Amiben már biztos, hogy lesz egy banán és...

... két szelet citrom.

Karácsony!

Karácsonyi buli

volt nálunk bőven mostanában. Tegnap például olyan, ahová a lányok sütit, a fiúk üdítőt vittek. Tehát sütöttem sütit, karácsonyit.
Nálunk a karácsony fehér-arany színben pompázik. Így amikor megláttam ezt az ajándékkötözőt, nem hagytam ott a boltban.
Kb. 55 centis darabokat vágtam belőle, és bejelöltem 7-7-6-6-5-5-4-4-3-3-2-2 centinként.

Csak gyűltek, gyűltek a szalagok.

Egy gombostűvel a jelöléseknél átszúrtam a szalagokat, majd jobbra-balra hajtogatva felfűztem egy fogpiszkálóra. És hopp, máris karácsonyfák hevertek az asztalon.
Hogy pont is legyen az i-n, avagy csúcsdísz a karácsonyfán, és a fogpiszkálóval se szúrják meg egymást a gyerekek, arany gyöngyöt ragasztottam a fák tetejére.
Aztán sütöttem muffint. Gyerekméretű minimuffint. A tetejükre piros krémet kentem ( a Mikulás-bulik óta várt erre a napra a fagyasztóban).


Minden muffin tetejébe egy karácsonyfát szúrtam.


Ui: Látványos, ugye? Jó volna azt írni, hogy egyszerű és nagyszerű ötlet, de szerintem az időigényes a jó szó. Tény…

A legizgalmasabb madár

kétségtelenül a koronás királyka. Legalábbis amióta olvastuk a Bartos Erika Összest. Mert a nagyi érdi kertjében folyamatosan jön a madáretetőre a koronás királyka, hozzánk meg sosem. Pedig várjuk, nagyon, szívből, igazán. Addig is találgatunk. Hogy milyen is az a koronás királyka. Milyen színű a tolla? Hosszú-e a csőre? Vajon úszóhártyás-e a lába? (Egyikünk azt állítja, hogy az úszóhártyás lábú madarak nem szoktak a madáretetőre repülni, a többiek szerint a koronás királykától még az is kitelik.) Mit eszik? Avagy: Mivel eteti nagyi az érdi kertben a madarakat, hogy a koronás királyka ennyire szereti? A legeslegizgalmasabb persze a koronája. Tényleg aranyból van?
Én már persze beírtam a Google keresőjébe, tehát már tudom, hogy néz ki a koronás királyka, de a kisasszonyok játékát nem szeretném elrontani. Annyira várják, annyit találgatnak, már nagyon sok rajz készült a (vélelmezett) koronás királykáról...

A mostani játék ehhez a kismadárhoz kapcsolódik. Elő a fantáziával és a fényképez…

Ma összeraktam

egy Filcpiac csomagot egy meskás vásárlómnak.
Közben gondolatban már az ovis karácsonyi ünnepségre készülődtem. Jobb lett volna, ha nem így alakul, de egyre csak olyasmi jutott az eszembe, amit nem szeretek a karácsonyban. Például itt van ez a decemberi ajándékáradat. Már a hónap elején olyan érzésem van, hogy belefulladunk az ajándékokba. Teljesen váratlan helyeken, teljesen váratlan helyzetekben, teljesen váratlan emberektől érkezik ilyenkor az ajándék. Első ránézésre kedves gesztusnak tűnik, de így, a hónap közepén már elég nagy kupac gyűlt össze a konyhapulton olyan tárgyakból, amire semmi szükségünk nincs és olyan édességekből, amit soha nem fogunk megenni.
És akkor jön a január, amikor persze sikerül átesnünk a ló másik oldalára, és nincs semmi, csak a punnyadás. Mert decemberben mindenki vásárolt, nyüzsgött, adott és kapott annyit, mint egyébként három hónapig sem.
Úgy döntöttem hát, hogy CSAKAZÉRTSEM lesz nálam karácsonyi játék, sorsolás, ajándék, más egyebek.
Hogy mégis milyen…

Csak a kutyákra

jutott ma időm. A westi vásár lezárult, ideje elindítani a kutyusokat az gazdájukhoz. Ebben a csapatban hűtőmágnesek, kulcstartók és kitűzők vannak.
Bírom én ezeket a westiket. Mármint az igaziakat (is). A gyönyörű, hófehér szőrüket, a komoly pofijukat, a csillogó gombszemüket, azt, hogy olyan kis fürgék...
De ennyi apró, szögletes kutyus után elárulom, hogy az én kedvenceim a közepes, örökké (na jó, általában) csapzott szőrű, kerek fejű kutyák. 

Készülnek

a karácsonyi ajándékok nálunk is.
Egy kisfiúnak varrtam ezt a kis táskát, egyelőre azért, hogy autózáskor legyen hová tenni a plüsiket, kisautókat, képeskönyvet, és mindazt, amivel egy kisfiú jár.

Ráadásul névreszóló, észrevettétek a pici "B" betűt?
Ha eljön az ideje, majd a bicaj kormányára is fel lehet kötni.

Milyen kár,

hogy nincs cipzár a banánon!
Ha csak a felét akarom megenni,
bezárhatnám a maradékot.
Azt hiszem, cipzárat fogok szerelni
egy banánra,
mondjuk füzetkapoccsal,
és enne kezdem a buszon.
Lehúzom a zárat,
majszolok belõle,
és újra behúzom.
Klassz, mi?
Hogy bámulnak majd az ürgék!
Persze õk úgy tudják,
hogy nincs cipzár a banánon!
(Ingrid Sjöstrand)

Ezzel a verssel kezdődött az egész. Akartam banánt varrni a FILCPIACRA, és azon gondolkodtam, hogy milyen legyen. A Párom az egészet elintézte annyival, hogy milyen? hát cipzáras. És igaza volt, és tényleg, és lett cipzáras banán.



Már kapható! Ui: Itt elolvashatjátok az összes svéd gyermekverset.

Egyszer régen

olvastam Virágnál egy bejegyzést arról, hogy ők hogy ünneplik a születésnapokat. (Nem tudom belinkelni, mert nem találtam meg a blogján. Az is lehet, hogy még a régi blogon volt. Virág, ha tudsz, segíts!) Azóta is gyakran eszembe jut, hogy milyen sok, apró ötlet segít abban, hogy egy nap csak az ünnepeltről szóljon.
A kedvencem az volt, hogy felolvassák az ünnepeltnek a best of-jait, a legjobb be- és elszólásait.
Én is írom a kisasszonyok nagy mondásait a hűtőn lévő cetlire, amit aztán jobb pillanataimban beteszek a babanaplójukba, de éreztem, hogy lehetne ezt méltóbb módon is csinálni.
Aztán amikor egy ködös (majdnem)hajnalon itt rábukkantam erre,

már tudtam is, hogy lehet ezt méltóbb módon csinálni.
A madaras tematika tetszett, de szerettem volna "magyarítani". Néhány hete már megvolt az ötlet, de csak mostanra jutottam el a kivitelezésig.

Aki szeretne ilyen kis cetliket, letöltheti. A feketét itt, a pirosat pedig itt.

Már

sütöttem, főztem, csináltam ünnepet, megtanultam igazi balettos kontyot csinálni, fordítottam, tanítottam, ideje visszatérni a filcekhez.
Most a sárgát és a vaníliaszínűt választottam. Mi lesz belőle?