Kézügyesség dolga

20 dkg juhtúrót. Aki látott már ilyet (mármint juhtúrót, nem engem, ahogy vásárolok), az tudja, hogy a juhtúró egy nem kifejezetten mutatós, amorf, képlékeny massza, kicsit szotyis, de mindezt elnézzük neki, mert finom. Viszont amit az eladó művelt, az készületlenül ért. A mérlegre tett egy papírt, azt a fajtát, amelyiknek az egyik oldalán egy vékony nylon van. Amibe a parizert is szokták adni, meg úgy általában a felvágottakat. Látom a jó szándékot, de azért ez a nylon inkább csak gesztusértékű, mert mire hazaérünk a felvágott így is, úgy is szétáztatja a papírt. Hát még a juhtúró! Mert az eladó belekanalazott ebbe a papírba egy maréknyi juhtúrót, becsomagolta, és átadta nekem. Rajta látszott, hogy semmi különöset nem talál ebben az eljárásban, gondolom mindig így szokták, de én vágyakozva gondoltam azokra a kis átlátszó műanyag dobozokra, amikre rápattintható a tetejük, és kulturáltan lehet bennük hazavinni az ennivalót. A pénztár után nem is mertem berakni a táskámba, kézben vit...

sok-sok évvel ezelőtt találkoztam először. Akkor költöztünk össze a Párommal, és igyekeztünk nekünk tetsző módon berendezni a rendelkezésünkre álló teret. Az az ötletem támadt, hogy valamit (díszt,  virágot?, már nem is emlékszem) a plafonról lelógatva kellene elhelyeznünk. A Páromnak is tetszett az ötlet, a kivitelezést is vállalta, nagyon jól indult a közös életünk :-) Bementem a lakóhelyünk szerint illetékes kis vasas boltba, és elmondtam, hogy egy olyan  tárgyra van szükségem, aminek az egyik vége csavaros, a másik pedig egy kampó. - ??? (Teljesen ledöbbent, értetlen tekintetet kaptam válaszul. Na jó, akkor máshogy próbálkozom.) - Olyan, mint egy szemescsavar, csak nem zárul be teljesen a végén a kör, hanem csak egy fél kör, mint egy kampó. (Aki nem tudja készségszinten, milyen a szemescsavar, az  itt  megtekintheti :-) - Kampó??? (De mint aki még a szót sem hallotta soha.) - Akkor horog. - Horog??? - Az a cucc, amire a csillárt szokás felakasztani. -...

nemcsak az én "hobbim". És akik olvassák ezeket a  bejegyzéseket , tudják, hogy kisbolt hiányában lehet játszani piacon, nagyboltban, benzinkúton is. Vagy gyógyszertárban. A következő történet ott esett meg, ráadásul nem is velem, én e-mailben kaptam. Próbáltam ma venni a gyógyszertárban három szórófejes üveget. (A gyerek orrába nem csepegtetni szoktam, hanem áttöltöm az orrcseppet, és így viccesnek találja az egész eljárást, ahogy spriccelek neki, és nem hadakozik ellene.) Mivel tudjuk, hogy kevés helyen lehet kapni, és a megszokott gyógyszertárban a férjem már nem tudott venni, ma reggel felhívtam egy közelit, hogy tartanak-e ilyet. Mondták, hogy igen. Hogy félreértés ne essék, megkérdeztem, hogy és van is raktáron, mert én ma akarok venni. Igen. És több is van? Mert én hármat akarok. Igen, igen. Lementem, és mikor előadtam, mit kérek, azt mondta az eladó, hogy nem tartanak ilyet. Mondtam, hogy pár perce beszéltem a kolléganőjével, aki megnyugtatott, hogy van (a kollégan...

Kritikát kaptam. Szerintem korrekt, ha nem csak a díjaknak, elismeréseknek, hanem a kritikáknak is önálló bejegyzést szentelünk. Főleg az olyan gondolatébresztő kritikának, mint amit  OviVarázs  blog írója hagyott, több részletben az egyik  bejegyzésemnél . "Nálunk VAN választási lehetősége a szülőknek!!! Lemondhatja az uzsonnát!!!:))) Esetleg erre még nem gondoltál a sok kritizálás helyett?" " Valóban a mi ovinkban "ehető" ételek vannak, vagy nem vagyunk válogatósak, de nem panaszkodunk. Engem csupán felháborít az ételek ekkora mértékű kritizálása amit ezen a blogon olvastam eddig. Mintha nem ételt tennének a gyermekek elé...van bizony sok kisgyermek akinek ezek az agyonra kritizált ételek bizony nagyon finomak. Mindenesetre az Isten óvjon az ilyen kekeckedős szülőktől minden intézményt!!!" "Az ételt SOHA nem nevezném szemétnek, de ezzel önmagad minősíted!!!  Akkor inkább tenné szóvá nemtetszését az oviban, és ne itt "mulattatná" a na...

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó, Icipici házikóban, icipici ágyikó. Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány, Icipici anyukával, túl az Óperencián. Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott, Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott. Amikor este lett, az icipici lányka félt, Icipici anyukája mondott egy mesét. Ezt énekeltem a kisasszonyoknak babakorukban elalvás előtt. Még mindig emlékeznek rá, és nemcsak a szövegére és a dallamára, hanem arra a hangulatra, a nyugalom, a békesség, a megbonthatatlan egység, a világmindenségbe vetett határtalan bizalom és hit, a könnyes boldogság és a végtelen fáradtság sajátos keverékére, ami egy babaszobában uralkodik.  Ha nagyon fáradtak, csüggedtek, reménytelennek és kilátástalannak látják az életüket, még most is azt kérik, hogy a lencsilányt énekeljem, mert akkor tudják, érzik és elhiszik, hogy minden jóra fordul. Egész délután ez járt a fejemben, míg próbáltam eldönteni, mit is kezdjek az isko...

Ma két uzsonnát is tudok mutatni. Az iskolás a szokásos zsömle alapú szendvicset kapta. Friss volt és illatos, guszta és a Párom szerint finom is. Az ovis uzsonna viszont meglepett. Azzal, hogy a meglepetés rész lemaradt. Eddig mindig két fél szelet kenyeret kaptak a gyerekek, összeborítva. Lehetett találgatni, hogy mi van a kenyerek közt. Most egy fél szelettel kevesebb kenyér jutott, így felkészülési idő nélkül kellett szembenéznem ezzel: Neeeem, nem a margarinos kenyér az igazán durva, azt olyan gyakran kapnak a menzán - szerdán tízóraira és uzsonnára  is  -, hogy már nem is igazán figyelek fel rá. Hanem az a förmedvény, ott a kenyéren, na az még az erősebb idegzetűeket is megviseli. Hogy mi lehet az? Lehet, hogy egy dinós - űrlényes filmből maradt kellék. Szerintem ha az űrlények kolbászt gyártanának a dinókból, az nézne így ki. A kép sajnos nem adja jól vissza a színét, a rozsdabarna és a narancssárga közti átmenet, de valahogy olyan bántóan élén...

Ha nagyon pozitivista hangulatban vagyok, azt mondom, fél lábbal már a nyári szünetben vagyunk. Ha szeretnék megmaradni a valóság talaján (legalább fél lábbal :-) , azt mondom, ezt a három hetet már fél lábon is kibírjuk. A kisasszonyokat is ezzel biztatom. Az iskolában a legtöbb tantárgyból a tananyag végére értek, az év végi dolgozatokból, felmérésekből már csak egy maradt, az utolsó hét amúgy is csak játék, sportnap, kirándulás és palacsintázás, az  oviban május 30-án zárják az évet (???), a többi meg már nem számít. A menzához is így állok. Ebben a három hétben jobb már úgysem lesz, ha pedig még romlana, már nem érdekel. Már az olyan arcátlan pimaszságokon sem dühítem fel magam, hogy az oviban pénteken 2-re (14.00 órára) hívtak egy dietetikust (hahó, munkaidő!!! - á, már ez sem érdekel, az oviban amúgy is elég nagyvonalúan kezelik a szülők munkaidejét), hogy tartson előadást a szülőknek (!!!) arról, hogyan kellene egészségesen táplálni a gyerekeiket. Ezt a szenzációs leh...

után is van élet. És számolnivaló. A nagyboltban. 6490-nek mennyi a fele? (A jó válasz 3245.) Akinek szüksége van még 8 pónira (a meglévő rengeteg mellé :-), az igyekezzen a nagyboltba, most jó vásárt csinál.

Tegnap délelőtt a Kossuthon megint elmebajnokság volt, a "ki tud nagyobbat mondani a menzareform kapcsán?" jegyében. Gyakorlatilag ugyanazon a csonton rágódtak, megint a jól ismert topikok kerültek elő. (Valószínűleg a szerkesztő is unja már, a téma illusztrálására használt hanganyagok ugyanis hónapok óta ismétlődnek, annyi fáradságot sem vesznek maguknak, hogy új hanganyagokat vegyenek fel.) 1/a  A gyerekek kizárólag hamburgert hajlandóak enni, hiába tudják, hogy egészségtelen. Erre mondom én azt, hogy a hamburger (a jó minőségű hozzávalókból készített házi változatra, és nem a   gyorséttermi, vagy a gyorsfagyasztott húspogácsából készült menzás változatra gondolok) nem egészségtelen. Friss zsömle, marhahús zsiradék nélkül, grillen sütve, sok-sok  friss zöldség, esetleg sajt, mi ebben az egészségtelen??? És lehet abba a hamburgerbe halból is pogácsát sütni (nem a  gyorsfagyasztott halrudak  pogácsa alakúra formázva), sőt zöldségből is (de tényleg zöldségből...

Gondoltátok volna, hogy Kassán micsoda gasztrokultúra virágzik?! Eddig én sem. A múltkor is, az a  kassai burgonyaleves . Erre itt egy újabb sohanemtalálnádki étel, megint Kassáról, a kassai raguleves. A pénteki ebéd az oviban. Reggel gyors kupaktanácsot tartottunk az ovi öltözőjében a kassai raguleves mibenlétéről, de mindenki tanácstalan volt, szülők, gyerekek, óvónénik egyaránt. Konkrétan még senki nem hallott a híres kassai ragulevesről. Izgalmassá akkor vált a dolog, amikor kiderült, hogy a Google-nek sincs igazán válasza a kérdésre. Ha a  képeknél  keresem, a tárkonyos ragulevest mutatja, ha a  szövegnél , akkor vagy mindenféle raguleveseket talál (kivéve a kassai változatot), vagy a már említett kassai burgonyalevest, jellemzően azt is főleg menzás menükben. Akkor hát mégis milyen a kassai raguleves??? Délután persze kifaggattam a kisasszonyt. - Milyen leves volt ebédre? - Mint tegnap. - ??? - Mondom, mint tegnap. Ugyanaz. - És tegna...

vagy gazdaságpszichológiából (létezik egyáltalán ilyen?) kellene szakdolgozatot írnom, biztos, hogy a szállító viselkedését választanám témául. (Eddigi tapasztalataimról olvashattok  itt  és  itt .) Most egy újabb  kis színessel gazdagodtam ebben a témában. Útifű maghéjat akartam venni. Én még sosem hallottam erről a termékről, de most hirtelen szükségem lett rá, így hát a legrosszabbra készülve nekivágtam a bioboltoknak. Azzal a kicsinyes előítélettel indultam el itthonról, hogy ha én nem hallottam még róla, akkor az nyilván valami nagyon különleges, majd megint hallgathatom, hogy nem is létezik olyan, hogy útifű maghéj. Esetleg vigyek helyette árvacsalánt vagy tönkölybúzát, vagy bármit, ami az eladónak épp az eszébe jut. De nem! Rögtön az első boltban tudták, miről beszélek, csak sajnos épp előttem vitték el az utolsó három dobozzal. De ne csüggedjek, mert vagy jövő kedden, vagy azután, vagy valamikor majd lesz.  Következő biobolt. Jaj, sajnos, épp 5 pe...

Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem tagnap a krémsajtok kapcsán. Tuskáltam a dobozban - valamiért ebből a márkából a különböző ízesítésűek egy dobozban ömlesztve vannak kirakva -, összeszedtem a két natúr krémsajtot, amire szükségem volt, de mintha nem ugyanakkorák lennének. Lehet, hogy valami újítás, és mostantól különböző kiszerelésben kapható. De nem, mind a kettő 100 gramm. Nincs olyan mérlegem, ami grammokat is mérne, de a nagyobb van közelebb a 10 dekához.

vasárnap a kora esti órákban sajátos hangulat uralkodik. Mindenki kicsit tompa, kicsit fásult, kicsit érdektelen, kicsit tétova. Mi is amolyan nem-is-tudom-mit-keresünk-mi-itt-ja-persze-kéne-valami-vacsira-és-a-holnapi-tízóraikhoz hangulatban tébláboltunk ott. Szerencsére az elég tisztán megvolt, hogy friss péksüteményt (zsömle, buci, kifli, kornspitz, stb.) venni kell.  Elslattyogtunk a nagybolt túlsó végébe, ahol hozzánk hasonló családok egy érdekes játékkal múlatták az idejüket. Üveges tekintettel csoszogtak körbe-körbe a rekeszek közt és biggyegettek. Nosza, mi is belevetettük magunkat a forgalomba, és rögtön ráéreztünk a játék ízére. Mi is körbejártunk, közben a szemünk a kínálatot pásztázta, néhány kör után már egy zacskót is vettünk, hogy ezzel is jelezzük az elszántságunkat, hogy tényleg szeretnénk péksütit vásárolni. Majd néhány körrel később, akár a többiek, visszaraktuk a zacskót és elkullogtunk. Azt nem lehet mondani, hogy nem volt választék, szinte minden rekeszben ...

Élelmiszerbiztonsági vizsgálat zajlik. A menzákon. Gondoltátok volna? Én is csak a rádióból értesültem róla. Az Élelmiszer-biztonsági Hivatal Vendéglátás és Étkeztetés  Felügyeleti Osztályának vezetője, Zoltai Anna számolt be róla mindazoknak, akik péntek délelőtt a Kossuthot hallgatták. Azt vizsgálják, hogy a gyerekek miért utasítják el ennyire a menzás ételeket. A kapott ételek jelentős részét nem eszik meg, sok maradék kerül ki az iskolai óvodai konyhákról, miközben a gyerekek éhesek maradnak. A riporter bravúros kérdéssel indított: - Arról van szó tehát, hogy hiába tartalmaz egy étel minden szükséges tápanyagot, ha nem elég ínycsiklandó, akkor azt a gyerekek  nem fogadják el? (Már megint a gyerekek, mindig azokkal van a baj. Mikor látjuk már be végre, hogy a gyerekek épp úgy táplálkoznak, mint a felnőttek? A felnőttek sem szívesen ennének "nem eléggé ínycsiklandó" ételt.) A vizsgálatból kiderült, hogy az a minimum feltétel, hogy az étel gusztusos legyen. (Piszok ...

Húsvét volt az oviban és az iskolában is. Túl nagy feneket nem kerítettek a dolognak (az oviban még csak-csak, de az energiák jelentős részét elvitte a nyílt nap és a leendő kiscsoportosok), de biztos, ami biztos, néhány csokinyulat azért csak belenyomtak a gyerekekbe, nehogy kimaradjanak az ünnepi hagyományból. Az iskolában mindössze annyi volt a húsvétolás, hogy reggel mindenkit egy csokinyúl várt a padján. Nem mondom, hogy emelkedettebb, méltóbb módja az ünneplésnek, amikor a kislányokat felsorakoztatják és a kisfiúk sorban végiglocsolják őket (én nagyon utáltam), de talán a csokinyúlhoz sem kellene annyira ragaszkodni. Pedig azt kaptak ebédre is. Gulyáslevest, piskótát csokiöntettel és csokinyulat. (Azért a magasan kvalifikált élelmezésvezetővel egyszer végigetetném ezeket az ebédeket.) Az oviban ugyanez volt az ebéd, és plusz csokinyúl is került, gondolom nem is kevés, mert haza is hozott belőle a kisasszony, az óvónéni azt mondta, azt már ne egyék meg az oviban, mert...

postára. Ha nem járnék, sok élménnyel lennék szegényebb. Legutóbb már majdnem azt hittem, megúszom kaland nélkül (kac-kac, kis naiv). A háromból két ablak volt nyitva (a harmadikat csak kialakították, de annyira elbarikádozza a sok reklámanyag, hogy esélytelen, hogy ott valaha is lesz ügyintézés), mind a kettőnél csak egy-egy ügyfél volt, nem is hittem a szerencsémnek. Az egyik sorban az az egy ügyfél sok csekket fizetett be, és a fizetéssel is volt valami kavar, kártyával fizetett, vagy pénzt vett fel, lényeg, hogy nem ment simán. Jó lesz nekem a másik sor is, ami nem is sor tulajdonképpen, hiszen csak egy házaspár van előttem, biztos gyorsan végeznek :-) Á, dehogy. Az előttem lévő házaspár úgy döntött ugyanis, hogy a biztosításkötésre a legalkalmasabb hely a posta. Mi más is lehetne. Én is nagyon szívesen találgatnám mások füle hallatára (mert hallottam én is, és a másik sorban álló hölgy is, plusz a két ügyintéző, plusz néhányan, akik épp befejezték a vásárlást a nagyboltban), m...

A menzareform  hozzánk még nem ért el, de egy új jelenségre felfigyeltem. Adjunk sosem hallott nevet a menzás ételeknek, és akkor nem lesz baj, ha sosem látott ételeket teszünk a gyerekek elé.  Az első nagy rácsodálkozás a  bundás mackó  volt.  Aztán szembesültem a  kassai burgonyaleves sel. Tegnap reggel pedig azt olvastam az ovis étlapon, hogy Dán karfiolleves. Néztem körbe tanácstalanul, hogy csak én nem tudom, hogy milyen is a dán karfiolleves, vagy ez (még) tényleg nem része az alapműveltségnek.  (Villámjáték! Ki tudja most kapásból, Google használata nélkül!, rávágni a jó választ, hogy milyen is a dán karfiolleves???) Az ovis öltözőben senki nem tudta, milyen a dán karfiolleves, egy arra járó óvónéni visszakérdezett, hogy jól hallotta-e, mit beszélek, majd csak annyit mondott, hogy na, most már igazán kíváncsi, milyen lesz a leves, a kisasszonyom barinője pedig bejelentette, hogy ő azt hiszi, nem szereti a dánot. Megbeszéltük, hogy a d...

a gyógyszertárba mentem. - 20 dkg kakaóvajat kérek. - Egy pillanat, kimérem, és hozom máris. Még mosolyogtunk is, olyan szépen indult. A végén azért arcomra fagyott a mosoly, ugyanis én álldogáltam, nézelődtem, mosolyogtam ott magamnak, de a hölgy csak nem jött elő. Végül 8 perc (NYOLC!!!) múlva jött vissza, annyi kellett neki, hogy kimérjen 20 dkg kakaóvajat. Ennyi idő alatt egy muffintésztát simán össze lehet(ne) dobni.  Mindegy, a lényeg, hogy kaptam, amire szükségem volt, meg sem aláztak, lekezelően sem bántak velem, ez máris jobb, mint az átlag. Az igazi meglepetés az volt, amikor a blokkal szembesültem. A 200g kakaóvaj 1340 Ft-ba kerül. Ez rendben is van, kerül, amibe kerül, én akartam. De a műanyag tégelyért, amibe belerakta, miért kell 63 Ft-ot fizetnem? Kértem én puccos műanyag tégelyt? Nem kértem. Nekem tökéletesen megfelelt volna a legolcsóbb tasak is. Vagy akkor a korábban kiürült tégelyt hadd használhassam újra. Miért kell minden alkalommal újra m...