Ugrás a fő tartalomra

Az íróasztal-kérdés

a kényesebbek közé tartozott, amióta csak felmerült. Nálunk a konyhában van a nagy élet, ott zajlanak az események. Amikor Elsőszülöttem iskolába készült, anyuka-üzemmódba kapcsoltam (általában akkor nyújtom a legrosszabb formámat egyébként), gyere, veszünk neked íróasztalt, kialakítunk, berendezünk egy tanulósarkot (Nem ezt lehet hallani mindenhonnan, hogy ezt így KELL csinálni?), beszéljük meg, milyet szeretnél.
A kisasszony amíg tehette, meg sem hallotta, mit beszélek. De én csak hajtottam a magamét, gyereveszünknekedíróasztaltmilyetszeretnél, gyereveszünknekedíróasztaltmilyetszeretnél, ő meg nem mondott semmit. Ezzel el is voltunk az iskola előtti nyáron végig. Augusztus végén aztán nem bírtam tovább, megírták a magazinok is, tehát tény, a gyereknek íróasztal kell, na most már aztán gyere ide, mondd meg, milyen asztalt szeretnél, de hirtelen. Hogy neki nem kell asztal. (Hö. Erről nem volt szó. Ezt nem írták a magazinok, ezt nem mondta a rádióban a pszichológus meg a tanítónéni. Mint ahogy azt sem, hogy hahó, anyukák, ugyan kérdezzétek már meg a gyerektől, mit szeretne, mert a végén még elmondja.) 
Mi az, hogy nem kell asztal? Az lesz a tanulósarok központi eleme, fő ékessége, asztal nélkül az egész nem ér semmit. 
Neki tanulósarok sem kell. Ó, drága leányom, zsenge korod szolgál mentségedre, hát nem tudod, mit beszélsz. Neked kell egy szép, kellemes, nyugodt kis sarok, ami csak a tiéd, és úgy alakítjuk ki, ahogy te szeretnéd, hogy legyen helyük a tanszereidnek.
Azokat majd a polcokon tartja.
De kell neked asztal is, hogy ott írd meg a leckéd.
Eddig azt mondtuk, arra való a napközi.
De biztos lesz olyan, hogy marad itthonra is tanulnivaló.
-És akkor majd elküldtök magatoktól??? - Mindezt nagy, komoly, könnyben úszó szemekkel.
Csak most esett le, ez a gyerek azt képzeli, azért akarok neki tanulósarkot, hogy őt oda "száműzzük"! Dehogy küldünk el magunktól, maradj itt nyugodtan, neked lenne jobb, ha félrevonulhatnál, és csendben, nyugalomban írhatnád a leckéd.
Hogy azt ő tudja, neki mi a jobb, és őt egyáltalán nem zavarja, ahogy mi élünk.
Jó, akkor egyelőre próbáljuk meg tanulósarok, íróasztal nélkül, de szólj, ha mégis úgy érzed, szabvány kisiskoláshoz méltón szükséged van tanulósarokra, tudod, gyereveszünknekedíróasztaltmilyetszeretnél.
Azóta sem hozta föl egyikünk sem az íróasztal kérdést. Én azért nem, mert nagyon beleégett a lelkembe az a kétségbeesett tekintet, a kisasszony pedig minden bizonnyal azért nem, mert tényleg nincs szüksége tanulósarokra.
Másodszülöttem ebbe nőtt bele, ezt látta, ő úgy tudja, a lecke a konyhaasztalnál készül, úgy, hogy közben  különböző intenzitással zajlik az élet. Ő is csak nézett értetlenül, amikor neki vetettem fel a tanulósarok ötletét.
Évek óta működik ez a rendszer, mindenkinek jó így, semmi okunk változtatni rajta. 

De most, kihasználva a saját szoba lehetősége miatti eufóriát, újra feldobtam a témát, mi lenne, ha ...?
Hümmögés, vállrángatás, tulajdonképpen miért is ne? Nézzünk szét, hátha találunk egy szép íróasztalt.

A lába:

 A két oldalán egy-egy felhajtható asztallap:



Az eladó végig azt hangsúlyozta, milyen masszív az asztal. Tényleg az. Ezért nem értem, miért kellett beletekerni néhány csavart teljesen váratlan helyekre.


Az írólapja gyönyörű, puha, sötétzöld, arany bordűrös, bőr. Volt valamikor. Sajnos igaz volt a hirdetés, tényleg cserélni kell. Ötleteink vannak a megoldásra, de azért fáj a szívünk érte.



Ha minden jól megy, ősszel már egész máshogy fog kinézni.






Megjegyzések

  1. Az én íróasztalom is nagyban hasonlít a tiétekre!!Apró fiókok, bőr felület...gyönyörű. 10 éve vettük az Ecserin.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon töröm a fejem amiatt a bőr írólap miatt én is. Annyira kellemes a tapintása, nagyon nem szeretném veszni hagyni.

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Köszönöm. Nem (csak) az én ízlésem dicséri :-)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…