Kézügyesség dolga

liba feje van. A westikkel kezdődött persze az egész. Varrtam három újabb kitűzőt. Már postára is adtam őket, hogy az új évet a gazdáikkal kezdhessék. A pöttyös nyakörvesből kettő készült, az egyik meglepetés lesz.  Gyűrűalapot varrtam rá. Nem én fogom hordani, de muszáj volt felpróbálnom. Mondjuk kicsinek nem kicsi, de biztos mások is szeretik a nagy gyűrűket. Vagy a westiket. A sok westi után írta Viki, hogy van neki egy barátnője, aki meg a tacskókat szereti. És hogy tudnék-e tacsi kitűzőt varrni. Persze, hogy tudnék. Főleg, hogy képet is kaptam, egy fekete tacsi sziluett. Örültem, már ez is nagy segítség, nagyon nehéz minden támpont nélkül csak úgy, bele a világba varrni, eltalálni valakinek az ízlését. Ráadásul itt még támpont is volt, piros filc tacskó, fekete varrással, fekete gyöngy szemekkel. Ezt nevezem én tisztességes megrendelésnek, mindenkinek ilyet kívánok. Amikor elkezdtem (volna) varrni, kiderült, hogy a kapott képen olyan kicsi a tacskó, hogy azt nem tudo...

Még  tavaly kezdődött. Megjelent az új Tilda könyv, amiben sok érdekes ötlet van, például egy csiga is. Nagyon tetszett az a csigaház. De járok én a neten, látom, hogy már mindenki megvarrta. Hát én nem fogom. Legalábbis nem úgy. Én csigababát varrtam, egy csigafiút, Bogyót. Egy nagy rongybabát, hátán csigaházzal. Közben kiderült, hogy az oviban mesemondó verseny lesz, és az is, hogy Elsőszülöttem fejből tudja a Bogyó és Babóca mesékből a Barátságot. De nem csak tudja, hanem el is tudja mesélni. És, ami nekem külön öröm, nem mesemondóversenyesen tudja elmesélni, hanem rendesen, természetesen, érthetően, látszik, hogy szereti ezt a mesét. És annyira jó volt hallgatni, ahogy mesélt, és annyira boldog, büszke anyuka voltam, hogy megígértem Neki, hogy a versenyre megvarrom a katicakislányt is. Már az ovis faliújságon is megjelent a verseny időpontja, ideje volt hát nekilátnom a babának. Előszedtem a szabásmintákat, az anyagokat, a cérnákat, a varrógépet, elszaladtam szalagért,...