Ugrás a fő tartalomra

Feribácsi 1.

Feribácsit a gépészek ajánlották. Hogy több építkezésen dolgoztak együtt, normális, megbízhatónak tűnő kőműves, az a régi vágású fajta.  (Még az is lehet egyébként, hogy Feribácsit a teknős lámpákért kaptam "cserébe". Tényleg bírom a villanyász humorát.)
Az egész nagyon jól indult, a Páromnak volt egy hangulatos kis gégegyulladása, gyakorlatilag nem volt hangja, én hívtam hát fel Feribácsit. Természetesen érdekli a munka, minden munka érdekli. Ezen kívül még az érdekelte nagyon, nagyjából napra pontosan, hogy mikor akarunk kezdeni. A tervek véglegesítésénél tartunk, azokat majd engedélyeztetni is kell, és most kérjük be az árajánlatokat, nem tudom pontosan megmondani, mikor kezdünk. De mégis, nagyjából május 4.??? Ezzel elvoltunk egy darabig, szerintem közben a naptárat nézegette, végül ráhagytam, legyen május, beszéljünk inkább aktuálisabb témákról. Nagy vonalakban ismertettem a helyzetet, mire kérünk árajánlatot, igen, tudom, hogy pontosat csak a végleges tervek után ...
Eddigi tapasztalataim szerint minden kivitelező jelöltnek van egy (vagy több) gumicicája, azon nagyon szeret rágódni, és csak nehezen tudja elengedni, már ha egyáltalán. Feribácsinak két ilyen is volt, az egyik a mikor kéne kezdeni, a másik az árazatlan költségvetés.
Az árazatlan költségvetés igen hasznos holmi. Valaki, aki ért is hozzá (általában az építész) összeírja tételesen, méterre, darabra pontosan, hogy mire lesz szükség az építkezésnél. Ezt aztán szét lehet dobni a kivitelezők közt, mindenki írja mellé az árait. Szerintem ez akkor tud igazán jól működni, ha az ár az egyetlen döntő szempont a kivitelező kiválasztásában. Természetesen az ár nálunk is igen fontos szempont, de nem az egyetlen. (A Generális például ingyen sem építhetné a házunkat.)
Feribácsi mindenképp arra próbált rávenni, hogy küldjek neki árazatlan költségvetést. Csűrte, csavarta, magyarázta a lényegét és az értelmét (én kedvesen mondogattam közben, hogy tudom mi az árazatlan költségvetés, értem hogy működik, mindhiába), sorolta az előnyeit (tényleg sok van), de csak ellenálltam. Ekkor úgy döntött, egy példával világítja meg asszonyi elmém homályát. Azért volna fontos, hogy készüljön árazatlan költségvetés, mert ha például egy ács nem jól számolja ki, hogy mekkora a tető, ha kisebbet számol, akkor nyilván az árajánlat is olcsóbb lesz. Megkapja a munkát, mert ő adta a legjobb árat, és menet közben kiderül, hogy nem is akkora a tető, nem jön ki abból a pénzből, akkor úgyis nekünk kell ráfizetni.
(Na, csak hogy tisztázzuk.
1. Ha egy ács nem tudja kiszámolni, mekkora a tető, az elég nagy gáz, és felveti a kérdést, megépíteni hogy fogja. Ha kicsit számol, azért. Ha meg nagyot, azért. Természetesen nem cm2-ekről beszélünk, de az ostobaságnak és az arcátlanságnak is van határa. Nem reklámozzuk, de ez az egyik tesztkérdés a castingon. Mi tudjuk, mekkora a tető, kíváncsiak vagyunk, kinek mit sikerül kiszámolnia. 
2. Mi biztos, hogy nem fogunk ráfizetni egy fillért sem a kialkudott árra. Ezért lesz az árajánlat a szerződés melléklete. Ha valaki kevesebbért vállalja el a munkát, mint amennyiért neki megéri, az az ő baja.)
Érveltem Feribácsinak, hogy mi mindenképp meg szeretnénk hagyni egyfajta alkotói szabadságot a kivitelezőknek. Egész biztos, hogy az építkezésben is több megoldási lehetőség van egy adott helyzetre. Szeretnénk, ha a kivitelezők dönthetnék el legjobb tudásuk szerint, hogy melyiket alkalmazzák, a menet közben felmerülő váratlan helyzetekről nem is beszélve. Azt tervezzük, éppúgy meghallgatjuk majd a kivitelezők javaslatait a gyakorlati megvalósítással kapcsolatban, mint az építészét. Akinek voltak előremutató javaslatai, már a casting első körében is meghallgattuk, figyelembe vettük, annak megfelelően gondolkodunk tovább.
Feribácsi egyszer csak megsértődött, látja már, hogy nekem hiába beszél (???), küldjem azt az alaprajzot, abból hátha kiderül valami.
Fél óra múlva hívott is Feribácsi. Hogy ő megnézte ezt az alaprajzot, mi csináltuk?
Nem! (Neeeeem! Neeeeem! Komolyan, kezdem magam hülyén érezni, hogy csak mi vagyunk ebben az országban, akik nem tudunk egy alaprajzot megszerkeszteni???? Honnan kellene azt nekünk tudni?)
Hát, na mindegy. (Feribácsi elég sértődékeny. Amivel több gond is van. Az egyik, hogy szerintem kizárólag a nevetséges kategóriába sorolható, ha 60+os férfiak nyakra-főre megsértődnek. A másik, hogy erről nekem egy hülye asszociáció ugrott be, ezért innentől leginkább azon igyekeztem, hogy ne pukkanjon ki belőlem a röhögés. ) Szóval látom itt ezen az alaprajzon, hogy akkor ez úgy lesz, hogy a tetőt levesszük, új koszorút teszünk alá, építünk egy térdfalat, arra megy vissza a tető, új cserép megy rá?
Feribácsi alaprajzból jósol. (Nagyon nehéz lesz ezt nevetés nélkül végigcsinálni.) Hogy, de hogy tudta az alaprajzból kiolvasni, hogy térdfalat kell építeni? Még nem is látta, milyen magas a mostani tető, mekkora a dőlésszöge, de az alaprajzból, csípőből megmondja a frankót. Nem kell térdfalat építeni.
Hja, nekem mindegy. (Már megint ez a lebegtetett, sóhajtozós, sértődékeny hangsúly. Az a fajta, hogy azt mondom, nekem mindegy, de egyértelmű, hogy hülyeséget csináltok.) Azért egy árazatlan költségvetést csak jó volna ha csinálnának.

Végül sikerült úgy irányítanom a beszélgetést, hogy megállapodtunk, eljön, megtekinti személyesen az építendő tetőteret.
A furcsa részletektől eltekintve (Ami nagyrészt az én hülye asszociációmnak köszönhető, tudom. Azóta ráadásul teljesen bevésődött az agyamba, így ha csak szóba jön Feribácsi, én már vigyorgok. Ráadásul sikerült a Páromra is átragasztani az ötletet, így már ő is azon igyekszik megfeszített arcizmokkal, hogy ne nevesse el magát Feribácsi egyetlen hangsúlyától vagy szófordulatától. Nagyon megy nekünk ez a komoly megrendelő szerep :-) Feribácsi nem egy negatív kisugárzású figura. Akár még ígéretes is lehet.

Folyt. köv.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…