Ugrás a fő tartalomra

Csiribí, gyere!

Még egyszer beírni a frissen megvásárolt tárgyat a keresőbe elemi hiba. Mert biztos, hogy olyankor talál az ember szebbet, jobbat, olcsóbbat. Naná, hogy sokszor elkövettem már ezt a hibát. Legutóbb a csigalépcsőnk kapcsán. 
Csak még egyszeeer hadd, kíváncsiságból önigazolásból, hogy lám, milyen jó boltot csináltunk, beírtam, naná, hogy rögtön találtam szebbet, jobbat.
És ez még nem volt elég! Néhány nap alatt túltettem magam a csalódottságon, és újra csak beírtam a keresőbe, hogy csigalépcső. Ilyen nincs! A még szebbnél, még jobbnál is van még annál is szebb, még annál is jobb! A mi, eddig gyönyörűnek látott csigalépcsőnk egyszerre sem szépnek, sem jónak nem tűnt. Napokig igen komolyan azon gondolkodtunk a Párommal, hogy veszünk még egy csigalépcsőt, a már meglévőt pedig eladjuk.
Végül azért győzedelmeskedett a józan ész. Amikor megvettük a lépcsőt, alaposan átgondoltuk, megfontoltuk, szépnek, jónak, épp nekünk valónak találtuk. Ha akkor megfelelt. most is, sőt, még jó néhány évig épp megfelelő lesz, punktum.
De már nem tudtam szépnek látni. És nemcsak azért, mert a mostani állapotában, fokok nélkül, az udvaron elfektetve csupán egy darab vasnak tűnik, a hirdetésben szereplőket pedig még beépítve, teljes pompájukban fényképezték. Ez nem egy gyönyörű, faragott, esztergált fa lépcső, és nem is egy ipari jellegű, mégis kecses vas szerkezet, ez egy jellegtelen semleges lépcső. (Amikor megvettük, épp a semlegessége volt az egyik nyomós érv mellette, de hol van már a tavalyi hó.)
Ok, a lépcső tehát marad, kicsi is, savanyú is, de a miénk, elkezdtem hát azon gondolkodni, hogy legyen beépítve. Biztos van, aki azt mondja, ezen nem nekem kellene törni a fejem, gondolkodjon majd a lakatos meg a kőműves, hogy fogják beépíteni, de én szeretem felkészülten várni a mesterembereket.
Teljesen laikusként elképzeltem, hogy építenek be egy csigalépcsőt. (Érdekes megfigyelés. Csigalépcsőt mindenki látott már, ment is fel/le rajta, de azt senki nem tudja megmondani, hogy van rögzítve. Mindenki odáig jut, hogy lent VALAHOGY oda van csavarozva az aljzathoz. Igen, és épp a HOGY a kérdés. De hogy fent mi van, ott hogy van rögzítve, vagy hová, azt senki nem tudja. Gondolom egy vassal oda van hegesztve. Hová, mihez, milyen vassal? És az hogy néz ki? És a korlát hol és hogy ér véget? És milyen alakú lyukat kell vágni a födémbe?) Adott egy nagy vas oszlop, amiből körben lógnak ki a lépcsőfokok. A fokokkal rögzítés szempontjából nem kell foglalkozni, az oszlopot kell rögzíteni, VALAHOGY a padlóhoz kell csavarozni. De az oszlopon nincs semmiféle hely a csavarnak, ezért kell egy plusz kötőelem, amit az oszlophoz is és a padlóhoz is rögzítünk, így lesz az oszlop a padlóhoz rögzítve. Tulajdonképpen egy L-vasra van szükség, jó nagyra.

Kép innen

Na jó, nyilván nem egyre, hanem mondjuk 4-re vagy 6-ra, hogy körben rögzíteni lehessen a lépcsőt a padlóhoz. Mint ahogy a fák törzse csatlakozik a földhöz. Vagy még inkább 5-re, hogy ne legyen annyira szimmetrikus.

Orman manzarası, büyük ağaç
Kép innen

Kép innen

És innentől kezdve sínre került az ügy, önjáróvá vált a dolog, az alapötlet megvolt, a többi jött magától. Mert ha lent úgy rögzítjük, mint ahogy egy fa kapaszkodik a gyökereivel a földbe, egyértelmű, hogy ezt kell továbbvinni, a csigalépcső rúdjára tekintsünk úgy, mint egy fára, aminek a törzse már meg is van, a gyökér részét kitaláltam, már csak az ágai hiányoznak. Annyi az egész, hogy fent nem szép szabályosan, egy vassal kell rögzíteni a lépcsőt, hanem több helyen, összevissza, ahogy a faágak nőnek, a födémhez, a tetőhöz, majd meglátjuk, ahogy adja magát. 
Na most, bizonyos kor fölött férfiember szívének az egyik legkedvesebb téma (az EGYIK, de nem az egyetlen) a biztonság. Azzal, hogy valamit több helyen szeretnénk rögzíteni egyszerűen nem lehet mellélőni. Én még ennyi büszkén, elégedetten mosolygó férfiarcot nem láttam, mint amióta elkezdtem híresztelni az ötletemet, hogy több helyen rögzítsük a lépcsőt. Lám-lám, mégsem teljesen ostoba jószág az asszonynép, sokáig kellet rá várni, sok hülyeségét végig kellett hallgatni, az igaz, de most végre okosat szólt. Never underestimate blond women. Még az sem baj, hogy fát akarok csinálni a csigalépcsőből. Még azért is csak egy elnéző mosolyt kapok, a buksisimogatós fajtából, nem baj, hadd játszódjék, hát csináljon fát a lépcsőből (addig sem csinál / talál ki más hülyeséget), ha neki ez örömöt jelent, de a lényeg, hogy a lépcső jól meg lesz fogatva, jó sok vassal, több helyen, keményen, férfiasan, rendesen. És még veszekedés sem kellett hozzá!
Azért a dizájn része nehéz lesz. Hogy ne úgy nézzen ki, mint egy szürreális műalkotás, egy összevissza vaskáosz, hanem egy fára hasonlítson. Nehéz lesz, de nem lehetetlen. Hiszen Csiribí is épített Pankának csigalépcsőt a tölgyfa köré. Nálunk a lépcső megvan, a tölgyfát kellene megépíteni. Vasból.

Panka és Csiribí
Kép innen

Üldögélek itt magamnak, és küldöm a morze jeleket a nagyvilágba. TI-TI-TÁ, TI-TI! Csiribí, gyere!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…