Kézügyesség dolga

abba, hogy a szekrény belseje kapott egy alap lila színt. Mondhatnánk, hogy ez így rendben is van, dőlhetnénk hátra elégedetten, megtettük, amit kellett, a szekrény többé már nem unalmas, nem átlagos, még egy ilyen nem jön velünk szembe...  Ó, dehogy! Ha ráléptünk egy útra (elindultunk a lejtőn), járjuk is végig. A szekrényajtók belső oldalát is lefestettem. Így most van egy viszonylag nagy, sík, egyszínű felület (rögtön kettő), ami mindig szem előtt van, valahányszor kinyitja a kisasszony az ajtót. Olyan ez, mint az a bizonyos puska, ami ha felkerül a színpadra, el is kell sülnie. Ha látszik, nézzen ki jól. Vagy ha nem is jól, de legalább valahogy.  (Az igazság az, hogy a szekrényajtók belső oldala MINDIG szem előtt van, ugyanis a kisasszonyra nem jellemző, hogy az energiáját olyasmire pazarolná, mint a szekrényajtók bezárása.)  Írtam már,  hogy Másodszülöttem szobájában nyomokban megjelenik majd a Gatsby-film képi világa. A kristályok, az arany...

már majdnem rendben van. Méretre vágva áll a helyén. Csak annyi kell, hogy nézzen is ki valahogy. Valahogy úgy, hogy ne lógjon ki ebből a szobából. Maradt még a  tapétából , kézenfekvőnek tűnt abból kiindulni. Ezúttal nem a szekrény tapétázása mellett döntöttem, hanem a tapéta színeire kevertettem festéket. A szekrények belsejét, pláne a fiókos szekrények belsejét (ahová a fiókokat toljuk), a fiókok hátoldalát és alját meg aztán végképp nem szokás lefesteni, mondván az úgysem látszik. Dehogynem. Én ezekkel a részekkel kezdtem a festést. Ez még csak az alapozó Folyt. köv.

- :-/ (Biggyegetés, szájhúzgálás, vállvonogatás:) - Mondj már valamit, hogy hogy tetszik, vagy mit gondolsz a kész tükörről... - Hááát, hogy ez ilyen? - Igen. Ez ilyen.  - :-/ - Mégis mire számítottál? Elmondtam, hogy kör alakú tükör, a kerete olyan, mint a napsugarak, arany színű..., képeket is néztünk róla együtt... Azt mondtad tetszik, jó lesz, csináljuk. Akkor most mi a bajod? - Hogy ez így arany lesz? - ***! Te fújtad le arannyal! Igen, így lesz, ezek a tükrök ilyenek, kör alakú, arany színű kerettel. - És ez mindenkinek jó? Úgy értem, ezzel mindenki megelégszik? - (???!!!) IGEN. (Itt már a részemről átfordult kíváncsiságba. Hogy mit tud még kitalálni ez a gyerek, mi az, amivel elégedetlen, és főleg, hogy mivel tudná enyhíteni a nyomorát. Elszámoltam hát néhányszor tízig, és angyali mosollyal az arcomon folytattam.) Maradt még két tükör (az eladó hármat árult egyben, ráadásul annyiért adta a hármat, hogy egy tükörért sem lett volna drága), mi az ötleted...

évek óta ott van a pincében. Most eljött az ideje, hogy elővegyük. Azt hiszem, erre mondjuk, hogy fellelt állapotban : Már nem tudom, mit csináltak, hogy játszottak annak idején bájos leánykáim ezzel a babakocsival, de leamortizálták elég rendesen. Hetekig szórakoztam a fatapasszal és a csiszolópapírral. De legalább közben előkerült a tolókarja is. És maradt még a szürke lazúrból (olvashatsz róla  itt  és  itt ).  Ilyen lett: És megvarrtam a tetejére az árnyékolót, meg az ágyneműt. Van hozzá baba is persze, de az a fényképezéskor számomra nem volt elérhető. Neked hogy tetszik?

jöjjön a szépészet, a luxus... jöjjön egy festő! És (egy gyors, 3 fordulós casting után) jött. A gletteléssel kezdte, a földszinten a fürdőszoba  még szétvésve állt, a tetőtérben a gipszkarton illesztései eldolgozatlanul, ideje volt végére járni a dolognak. Amíg száradt a glett (a lenti fürdőszoba esetén inkább vakolat), Zsiga föstő belekezdett a tapétázásba is. Ízelítőnek, kedvcsinálónak a folytatáshoz mutatok egy képet:

tojásfestést terveztünk az idén. Afféle instant változatot, lehetőség szerint festék nélkül megvalósíthatót. Különösebb baj nincs a festékkel sem, csak a kipakolással, amivel jár. Ecsetek, ecsetmosó tálka, amiben folyton cserélgetni kell a vizet, a száradó tojások, amiket persze több rétegben át kell festeni... Ááááá, tovább tart elő- és elpakolni, mint a kedvünk a festéshez. A tojásokat még csak-csak kifújnánk, de lássuk be, nagyon bosszantó, hogy 2x, 3x kell átfesteni egy tojást, csak hogy szép, egyenletes alapszíne (fehér) legyen. És a legbosszantóbb, amikor ez már megvan, a tojás meg véletlenül kicsúszik a kezünkből, odakoccan valamihez, és eltörik.  Épp ezért most műanyag tojásokat vettem, fehéreket és átlátszókat. Lakkfilc, alkoholos filc meg készségszinten van itthon. Az legalább nem jár kipakolással, nincs száradási idő, és bármikor félbe lehet hagyni. Így lett a minimalista húsvétunk art decos. A legbonyolultabb minta is egyszerű lesz, amint felosztjuk kis részekr...

meg, itt az új ágyad! Épp elfért a csomagtartóban, pedig nem is lapraszerelt Ez bizony hat raklap. Az történt, amire azért lehetett számítani, hogy a Milyen ágyat szeretnél? kérdésre Elsőszülöttem azt válaszolta, hogy raklap-ágyat.  Legyen hát. És lett.  A Párom hazahozta a raklapokat, lecsiszolta mindet, én elmentem festéket venni, a kisasszony pedig (számos nyűglődéssel, duzzogással és önsajnálattal töltött óra elteltével és némi anyai segítséggel) lefestette mindet (többé-kevésbé) fehérre.  Én persze jöttem a jobbnál jobb ötleteimmel, összecsavarozzuk a raklapokat, szerelünk alájuk görgőt, egy puha, kárpitozott felhő alakú fejvéget nem szeretnél? Vagy mögé egy szekrényt végig a fal tövében? Vagy ha kicsit előrébb húznánk az ágyat, hogy pont az ablakok alá kerüljön? Vagy egyszerűen így hagyjuk. Rárakunk egy matracot, és ágy. (Olyan puritán ez a gyerek.) Azért is jó választás a raklap-ágy, mert a szoba kis belmagasságú részébe került....