Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2012

Mivel etetnektéged? 24.

Tegnap korábban értem oda az iskolába, még épp sikerült elkapnom az uzsit.
Mmmmm, már megint az a nagyon finom, illatos, ropogós héjú korpás zsömle! Két baj van vele, az egyik, hogy Elsőszülöttem is szereti, a másik, hogy a kisasszony szemlátomást éhes, nagyon, így nekem esélyem sincs rá.

És hogy mi van benne? 3 (3! 3!!! azaz három!, de tényleg, h.á.r.o.m.!!! szelet szalámi), alatta némi margarin. A másik felén kence mondjuk nincs, és a paprika is inkább csak hangulati elem, de mit számít mindez, amikor 3 szelet szalámi volt benne! Ilyen még sosem fordult elő, de még csak hasonló sem.


Biztosan finom is volt, mert nagyon gyorsan elfogyott.

Nálunk a fű

a fűnyírás másnapján ilyen:


Négyen osztozunk rajta (2 felnőtt és 2 gyerek) egy kutyával és alkalmanként x számú vakonddal. Használjuk, amire úgy általában szokás. Járunk rajta, ugrálunk, fogócskázunk, futkározunk, heverészünk.
Nálunk a réten a fű ilyen:

A képen nem látszik, de most jó magas, kb. derékig ér. Nagyon jó bunkereset tudnak benne a kisasszonyok játszani. Leülnek, lehasalnak a fűbe, és nem látszanak ki belőle. Hamarosan majd jön egy traktor és lekaszálja. A város lakói közül néhányan használjuk, sárkányt eregetünk, kutyát sétáltatunk, virágot szedünk, hóembert építünk. 
És ez egy új játék kezdete. Ha van kedvetek, fényképezzétek le, nálatok, vagy amerre jártok, milyen a fű. Az a szép zöld gyep. Írjatok róla néhány szót, kik, hányan használják és azt is, hogy mire. Ha elkülditek e-mailben a képeket, én feltöltöm ehhez bejegyzéshez. Nyeremény ügyben nem ígérhetek semmit, talán lesz, talán nem. Mindegy is, a játékban nem is a nyeremény a lényeg, hanem a játék maga. Csattanó a…

Divatpiacon jártam,

Káptalantótiban.
Tanulságos volt, több szempontból is. Ide most csak azt írom le, amiből kiderül, hogy szürreális és abszurd élményekért nem is kell kisboltba mennem.

1.
Szerintem egy rendesebb piacon lehet virágot kapni. Nénikék, bácsikák, hajnalban leszedik a kertjükben amiből épp sok van, 5-10 szálával csokorba kötik, vödörbe rakják, a bicikli kormányán elhozzák a piacra, vizet engednek rá, úgy árulják. Másik változat, hogy hajnalban kiássák a kis hajtásokat, újságpapírba, zacskóba, használt szatyrokba csomagolják, és így árulják a már gyökeres virágokat.
Na, ezen a piacon ilyennel nem találkoztam. Egy helyen árultak csak virágot, kertészetekből, nagyáruházakból ismert egyen műanyag cserepekben, egyen rekeszekből. Nem baj, harangvirág volt, én meg régóta szeretnék már egy tövet a kertbe, odaléptem hát a két árus közül ahhoz, amelyik épp szabad.
- Ez milyen virág? (Kedves, jó játékom ez. Úgy nyitok, hogy megkérdezem az árustól, mi is az, amit árul. Azon túl, hogy egy remek teszt, …

Aki már unja

a piros-fehér-pöttyös kombinációt, annak rossz hírem van. Mert én még nem unom, sőt, újabb és újabb ötleteim vannak.

Most például gyermeknapi dekoráció készül belőle.



Oktatási reform

ide, kötelező tantervi minimum oda, vannak dolgok a magyar iskolákban, amik semmit nem változtak az elmúlt 30 évben. Pl. a piros-kék ceruzák. Nem is tudom, hányat vettem az idén.


Teljesen megtapadtak a gondolataim ennél a piros-kék színpárnál, ezért ilyen anyagokat vettem.
És mit csináltam belőle? Megmutatom.












Bizony, egy újabb girland. Nagyon megszerettem a girlandokat, most már értem, miért olyan népszerűek az angolszász országokban. És fel nem foghatom, nálunk miért nem. Én most már szinte minden eseményre csinálok girlandot.
És mi lenne igazi esemény, ha nem az, amikor kitör a nyári szünet? Ezt majd Elsőszülöttem viszi az iskolába.

A zászlókat nem varrtam fel a szalagra, hanem kis bújtatókat varrtam a hátoldalára, hogy minden nap egy újabb betűt lehessen felfűzni. Még csengőket is varrtam rá, hogy még nagyobb legyen a felhajtás. Nem tudom hol találnak majd helyet a girlandnak, de elképzelem, micsoda csilingelés lesz, ha olyan helyre kerül, ahol a gyerekek is elérik.

Az új játék

a gyermeknaphoz kapcsolódik. Aki szeretné megnyerni, akár gyermeknapi ajándéknak is, ezt a babát

írjon egy kommentet a bejegyzéshez 2012. május 23. szerda este 8-ig. A kommentben írjátok le, nálatok milyen gyermeknapi szokások, hagyományok vannak, ti hogyan ünnepeltek?

Utóirat május 19-én: Azt hiszem, nem fogalmaztam pontosan. KONKRÉT gyermeknapi szokásokat, hagyományokat várok. Azt írjátok le, hogy PONTOSAN hová mentek, mit csináltok, milyen ajándékokat adtok, meglepetéseket készítetek, és azt is, hogy MIÉRT.

Kedvcsinálónak elárulok néhány részletet a mi gyermeknapunkról. Mi általában itthon ünneplünk, nem szeretnénk tömegrendezvényen elkölteni egy minimálbért. Ajándékok nincsenek. De mindig igyekszünk valamivel a kisasszonyok kedvébe járni. Tavaly az egyik programpont a gyertyafényes esti fürdés volt.
Az idén nehezen indult az ötletelés, de mostanra annyira belejöttünk, hogy ha így folytatjuk, lesz A és B változat is. Az már biztos, hogy a gyermeknap az idén nálunk szombaton kezdőd…

A Mesternőtől

én félek. Igyekszem is minimalizálni a kapcsolatot kettőnk közt, elkísérem a kisasszonyt, átöltözik, megcsinálom a kontyát, és a balett-terem küszöbén én már búcsúzok is.
Minden igyekezetem ellenére a Mesternő néha azért megtalál. Legutóbb is, Másodszülöttem már bent volt a teremben, én is ott tartottam, hogy jó napot kívánok (valójában viszontlátásra hangsúllyal), amikor a Mesternő kirontott a teremből és nekem szegezte a mutató ujját:
-Te. Csinálsz nekem egy varázspálcát.
Ha lett volna hozzá bátorságom, felröhögök, de inkább csak ijedten pislogtam. Jó, hát ezek szerint csinálok a Mesternőnek egy varázspálcát. Lehet, hogy kicsit értetlenül néztem ki a fejemből, mert még odavetette:
- Mert én nem leszek fent a színpadon.
Nagyon mulatságos volt elképzelni, ahogy a Mesternő maga köré varázsol egy színpadot, de röhögni továbbra sem mertem.
 A folyosón suttogva egyeztettem a többi szülővel - senki nem mer hangoskodni a balett-terem környékén - és Másodszülöttemet is kifaggattam, nagyjábó…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Néhány hete

a fotel még így nézett ki:
És most?

Na, milyen lett???




Szürreális

és abszurd élményekért persze nem kell feltétlenül kisboltba menni. Tegnap a Tescoban történt meg velem egy eset.
Szeretek a diák pénztárosokhoz menni, ha csak lehet, őket választom. Tegnap is ez történt, beálltam az egyik lányhoz a pénztárnál.
(Én úgy tudom, hogy pénztárban csak 18. életévüket betöltött, felnőttek dolgozhatnak. Szerintem többnyire főiskolásokkal, egyetemistákkal találkozok a kasszáknál.)
Felpakolok a futószalagra, odaér a pénztáros lányhoz ez:


Tudom, nem túl fotogén zöldség, de hogy legalább a méretét el tudjátok képzelni, melléraktam egy hónapos retket is, hogy legyen mihez viszonyítani.


Szóval odaér a lányhoz a nagy zöld valami, ő pedig kérdőn rámnéz:
- Ez a zeller?
Hm, ezek szerint sem a zellert, sem a kelkáposztát nem ismeri fel.

Még télen történt, a saját szememmel láttam, a saját fülemmel hallotam, amikor megérkezett a diákpénztárosok új csapata a Tescoba, és a zöldségosztályon tanították őket, hogy melyik a fekete retek és melyik a cékla.

Mivel etetnek téged? 23.

A mai nap a meglepetések napja. És a sosem késő újat tanulni napja is.
Oviban reggel elolvastam a napi menüt, az uzsonna rovatban ez állt:
Kukoricás, lenmagos paplanAlma Azt már Másodszülöttem is tudta, hogy svindli van a dologban, szóvá is tette: - De mi sosem szoktunk almát kapni uzsonnára. Persze, hogy nem. Azt tízóraira kapjátok majd meg. De ez a paplan egész nap foglalkoztatott, hogy mi lehet. A meghatározhatatlan péksütemények nevezéktana (papucs, párna, batyu, táska) egy újabb elemmel bővült. És lesz lepedő is? Vagy dunna? Esetleg hálózsák? Délben a kisasszony bepróbálkozott, hogy ne is hozzuk el az uzsonnát, "úgyis olyan száraz, hogy nem lehet megenni". Persze hazahoztuk, még szép. Olyan kíváncsi voltam a paplanra, hogy még. Így, becsomagolva, akár gyerekpizza is lehetne.
 De nem.
Úgy tűnik, ilyen a kukoricás, lenmagos paplan. A kukoricás gondolom arra utal, hogy kukoricalisztből készült, kukoricaszemeket ugyanis nem láttam benne. Lenmagot nyomokban tartalmazott, d…

Na jól van,

TI akartátok. Pontosabban Bergamott. És nekem is tetszik az ötlet. Így hát új rovatot indítok, a kisboltokról.
Ismerem persze én is az összes klisét, hogy a kisboltokban az eladók segítőkészek, és szakmailag felkészültek és udvariasak, és ha ott vásárol az ember, akkor nem egy személytelen fogyasztói eseményt él át, hanem igazi emberi találkozásban és élményben lesz része, ráadásul nem igénytelen gagyikkal dobálja tele a kosarát, csak azért, mert akciós, hanem valódi minőséget, sőt, értéket kap a pénzéért, stb, stb, tudnám még folytatni elég hosszan.

Csakhogy.

Én valahogy a fentieket a lehető legritkábban tapasztalom. Az esetek 5%-ban találkozok olyan kisbolttal,    
- ahová mondjuk téli kabátban is beférek (babakocsiról ne is beszéljünk),
- ahol az eladó ha nem is kifejezetten kedves, vagy udvarias, de sikerül magára erőltetnie egy köznapi kommunikációs stílust,
- ahol épp akkor kapható az a termék, amiért bementem.

A maradék 95%-ban szürreális és abszurd kaland minden egyes kisbo…

A fotel ügye

halad.
Régi festék leégetve, lecsiszolva. Karfák kifatapaszolva, lecsiszolva. Karfák, lábak alapozóval és fedővestékkel lekenve. Két rétegben.


És a nehéz részek is könnyen mentek. A leendő kárpitot egyetlen ikeázás alatt sikerült kiválasztanunk. Én javasoltam bátrabb megoldást is (ha úgyis a teraszon lesz a fotel, miért ne lehetne piros alapon fehér pöttyös vízlepergetős anyaggal áthúzni???), de a családtagjaim erre még nem értek meg.
A kárpitos boltba is elég volt csupán 2x elmennem, és már sikerült is vennem ezüst színű kárpitos szeget, olyat, ami szálakban van, így nem kell majd egyesével szórakozni vele. A szegek árában benne volt egy előzetes értesítés nélküli szóbeli vizsga is (már megint a kis boltok!):
- Ezüst színű kárpitosszöget szeretnék vásárolni.
- Sötét a fal?
- ????????? (Tessék? Mi van? Hogy jön ez ide? Mi köze hozzá?)
- Általában a réz színűt keresik. Akkor szokták az ezüstöt vinni, ha sötét a fal.
- Nem, nálunk nem sötét a fal. Fehér. (A teraszon is. De azt nem mert…