Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2013

Last minute

húsvéti csemege készült ma nálunk.
Egy tál aszalt gyümölcsöt (aszalt szilvát, sárgabarackot, datolyát és vörösáfonyát) ledaráltam.


A masszából tojásokat gömbölyítettünk.

A tojásokat csokiba forgattuk. Tulajdonképpen kész is.

 Azért a csomagolással még elbíbelődtem kicsit, bár egyesek szerint arra a kis időre fölösleges. Zsírpapírba bugyoláltam a csokis gyümölcstojásokat. Mondjuk így már nem is hasonlítottak tojásra.

Végül rafiával átkötöttem őket. Ezzel tényleg minden tojásformájukat elveszítették, és apró kis csomagocskákra kezdtek hasonlítani.

Nem baj, majd megtartom ezt az ötletet karácsonyra vagy postás témájú zsúrokra :-)


Lehet, hogy szánkón

jön idén a húsvéti nyuszi. A bundája mindenképp fehér a sok hótól. Meg azért, mert fehér lepedővászon volt itthon. (Arról, hogy miért ragaszkodom annyira a lepedőkhöz, olvashattok itt és itt.)
Fázisfotók nem készültek, épp ezért részletes leírás sem, de aki kicsit is tud / szeret varrni, az nyugodtan utánam csinálhatja. És akkor beszéljenek a képek.




Nem volt időm sokat bíbelődni vele, textilfestékkel (akrilfestékkel) pancsolni, egyszerűen egy vékony alkoholos filccel rajzoltam meg az arcvonásait. Mosást, vasalást bírja, és még könnyebb is vele dolgozni.


Készült egy másik nyuszi is:




Este, ágybabújáskor majd ez a nyuszipárna várja a kisasszonyokat.


Mivel etetnek téged? 26.15

Húsvét volt az oviban és az iskolában is. Túl nagy feneket nem kerítettek a dolognak (az oviban még csak-csak, de az energiák jelentős részét elvitte a nyílt nap és a leendő kiscsoportosok), de biztos, ami biztos, néhány csokinyulat azért csak belenyomtak a gyerekekbe, nehogy kimaradjanak az ünnepi hagyományból.

Az iskolában mindössze annyi volt a húsvétolás, hogy reggel mindenkit egy csokinyúl várt a padján. Nem mondom, hogy emelkedettebb, méltóbb módja az ünneplésnek, amikor a kislányokat felsorakoztatják és a kisfiúk sorban végiglocsolják őket (én nagyon utáltam), de talán a csokinyúlhoz sem kellene annyira ragaszkodni. Pedig azt kaptak ebédre is. Gulyáslevest, piskótát csokiöntettel és csokinyulat. (Azért a magasan kvalifikált élelmezésvezetővel egyszer végigetetném ezeket az ebédeket.) Az oviban ugyanez volt az ebéd, és plusz csokinyúl is került, gondolom nem is kevés, mert haza is hozott belőle a kisasszony, az óvónéni azt mondta, azt már ne egyék meg az oviban, mert ott annyi …

Annyi pénzért

csinálok én nektek...
Nem is tudom, hányszor hallottam ezt a mondatot gyerekkoromban. Strandon palacsintát akartam? Annyi pénzért csinálok én nektek... Rendelt pizzát akartam? Annyi pénzért csinálok én nektek ... Az idők során ráadásul még ki is egészült, annyi pénzért csinálok én nektek, még jobbat is. Aztán kiderült, hogy a Pároméknál is használatban volt ez a mondat. Gondolom, sok otthonban használják azóta is. Mostanában egyre gyakrabban fogalmazódik meg bennem is - lehet, hogy öregszem? -, bár egyelőre még tartom magam, és hangosan nem mondom ki. Legalábbis nem úgy, hogy a kisasszonyok is hallják, a Párommal meg jókat kuncogunk titokban.
Legutóbb egy lakberendezési boltban jutott eszembe. Ahol bájos dekorációs tárgyak kaphatóak. Mindig az az érzésem, hogy ezekből egyet nem is érdemes venni, mert csak így, csoportokban elrendezve mutatnak igazán jól. Nem szoktam ilyen boltokban vásárolni, mert már egy darab árát is elég húzósnak találom, hat-nyolc darab pedig tényleg túlzásnak tűn…

Az a keksz,

amit tavaly húsvétkor a réten ettünk, az nagyon jó volt.
És már az idei adag is elkészült. Sőt, el is fogyott.


Sárgarépás - kesudiós keksz
100 g kesudió (persze bármilyen csonthéjas jó) 130 g sárgarépa 300 g finomliszt 150 g vaj 100 g cukor (nekünk 30 g is elég volt) 1 tojássárgája őrölt fahéj és szegfőszeg, reszelt citrom- vagy narancshéj
A hozzávalókból tésztát kell gyúrni, azt kinyújtani, kekszformára vágni és megsütni. Én dupla adagot  szoktam csinálni, még így is nagyon gyorsan elfogy. Eredetileg a kekszek egyik oldalát csokival kellene bekenni, és két kekszet lekvárral összeragasztani, de mi idáig nem szoktunk eljutni. Talán ha 4 adag tésztát gyúrnék ...

A korhelyleves

tipikus téli ételnek számít. Én is télen hallottam először az aszalt szilvás korhelylevesről, azóta dédelgetem magamban a gondolatot, hogy elkészítem az én változatomat. Szerencsére ez a tavasz épp kedvez a téli ételeknek. Összekapartam a világ legfinomabb savanyú káposztájának (a kisasszonyok taposták) a maradékát a hordó aljáról, kevés olajon megdinszteltem.  Kevés lisztet szórtam rá, tejfölt kevertem bele, vízzel felengedtem. Amikor felfőtt, két részre szedtem, az egyik maradt a húsmentes változat, a másikba füstölt húsos csontot raktam és egy darab sonkát is belekockáztam. A leves tulajdonképpen el is készült. Az aszalt szilvából készült a levesbetét. Egy szikkadt kornspitzet darabokra tépkedtem és az aszalt szilvával együtt tejbe áztattam. Amikor megpuhult, kinyomkodtam a levét, aprítógépben egy tojással összekevertem. (Ha lett volna itthon, egy csokor petrezselyemzöldet is raktam volna bele.) Apró gombócokat formáztam belőle és lobogva forró vízben kifőztem. A gombócok egy rész…

Én járok

postára. Ha nem járnék, sok élménnyel lennék szegényebb.
Legutóbb már majdnem azt hittem, megúszom kaland nélkül (kac-kac, kis naiv). A háromból két ablak volt nyitva (a harmadikat csak kialakították, de annyira elbarikádozza a sok reklámanyag, hogy esélytelen, hogy ott valaha is lesz ügyintézés), mind a kettőnél csak egy-egy ügyfél volt, nem is hittem a szerencsémnek. Az egyik sorban az az egy ügyfél sok csekket fizetett be, és a fizetéssel is volt valami kavar, kártyával fizetett, vagy pénzt vett fel, lényeg, hogy nem ment simán. Jó lesz nekem a másik sor is, ami nem is sor tulajdonképpen, hiszen csak egy házaspár van előttem, biztos gyorsan végeznek :-) Á, dehogy. Az előttem lévő házaspár úgy döntött ugyanis, hogy a biztosításkötésre a legalkalmasabb hely a posta. Mi más is lehetne. Én is nagyon szívesen találgatnám mások füle hallatára (mert hallottam én is, és a másik sorban álló hölgy is, plusz a két ügyintéző, plusz néhányan, akik épp befejezték a vásárlást a nagyboltban), menn…

Behódoltam

a trendnek. Én is tudok ám puccos nevet adni átlagos ételeknek!
Főztem sunset on the beach levest. Vagy tequila sunrise levest. Vagy Before sunrise (Mielőtt felkel a nap), esetleg Before sunset  (Mielőtt lemegy a nap) levest - mozikedvelőknek :-)
Mindössze annyi történt, hogy múlt héten a nagyboltban akciós volt az édesburgonya, és sikerült is egy kisebb készletet felhalmoznom. Elég kézenfekvő megoldás volt krémlevest főzni belőle. 

A forró leves közepébe hideg paradicsomlevet kanalaztam. (Jé, fehér színű levesből ugyanezzel a módszerrel a japán zászló jön ki. Nippon leves, hm?)


Egy kanál nyelével a paradicsompötty közepéből sugarakat húztam.

 Fogpiszkálóval cifráztam még rajta egy kicsit.


Ekkor már magával ragadott a játékszenvedély.



És igen, finom volt. Már el is fogyott.

A környezet háziból

én sem akartam kimaradni.
Azzal jött haza a kisasszony az iskolából, hogy egy tojásételt kell készíteniük. Kicsit kételkedtem (Biztos? De tényleg? A tojás nagyon könnyen romlik, tényleg összehordtok annyi tojást a terembe???), de elmagyarázta a gyerek, hogy nem úgy mennek ám a dolgok, ahogy én elképzelem. Otthon mindenki elkészíti, megeszi, az iskolában pedig elmeséli, hogy volt.  - Na jó. És te mit szeretnél készíteni? - Töltött tojást. Segítesz? - :-))) Naná! (= Semmi pénzért ki nem maradnék belőle.) Játszunk, varázsolunk? És játszottunk, varázsoltunk.
Tojásokat megfőztük, meghámoztuk.

Sárgarépát, céklát meghámoztuk, gyümölcscentrifugán ledaráltuk.


A tojásokat pár percre bemártottuk a zöldséglébe. Sajnos a sárgarépa csalódás volt. Alig valamicskét színezte be a tojásokat. Mire észbe kaptam a kisasszony átrakta a répaleves tojásokat is a céklalébe. És jó ötlet volt!

Mert így más árnyalatot kaptunk. A kép nem adja vissza, de a céklások lilák lettek, kb. mint a lilahagyma, a répalével …

A nyuszis

flakonokba persze innivaló is kell. Általános nagy megelégedésre ma gyömbéres mézes tej volt a reggeli. Nálunk az egyik kedvenc, annyira egyszerű és nagyszerű, hogy nem értem, miért ismerik olyan kevesen. Még azoknak is érdemes megkóstolni, akik egyébként a meleg tejért nem lelkesednek. Egy fazékban odarakom a tejet melegedni, csurgatok bele egy kis mézet is. Amíg a tej melegszik, megtisztítok egy kis darab gyömbért.

Vékonyan felszeletelem és teatojásba (fűszergolyóba) rakom. Így teszem bele a tejbe. Pár perc múlva kiázik a gyömbér íze, akkor kiveszem és már ihatjuk is.

Esős, nyálkás, ködös napokra igazán ajánlott, az átfázott kezeket-lábakat átmelegíti, a bedugult orrokat kitisztítja, a zaklatott kedélyeket megnyugtatja :-)


Mivel etetnek téged? 50.

A menzareform hozzánk még nem ért el, de egy új jelenségre felfigyeltem. Adjunk sosem hallott nevet a menzás ételeknek, és akkor nem lesz baj, ha sosem látott ételeket teszünk a gyerekek elé.  Az első nagy rácsodálkozás a bundás mackó volt.  Aztán szembesültem a kassai burgonyalevessel. Tegnap reggel pedig azt olvastam az ovis étlapon, hogy Dán karfiolleves. Néztem körbe tanácstalanul, hogy csak én nem tudom, hogy milyen is a dán karfiolleves, vagy ez (még) tényleg nem része az alapműveltségnek.  (Villámjáték! Ki tudja most kapásból, Google használata nélkül!, rávágni a jó választ, hogy milyen is a dán karfiolleves???) Az ovis öltözőben senki nem tudta, milyen a dán karfiolleves, egy arra járó óvónéni visszakérdezett, hogy jól hallotta-e, mit beszélek, majd csak annyit mondott, hogy na, most már igazán kíváncsi, milyen lesz a leves, a kisasszonyom barinője pedig bejelentette, hogy ő azt hiszi, nem szereti a dánot. Megbeszéltük, hogy a dán nem ennivaló, és hogy most arról van szó, hog…

Kifúrtam hát

azt a 12 hungarocell golyót. Mert épp volt itthon 12 kicsi joghurtitalos flakon :-)


Elővettem a kis darab, maradék kartonokat, fehéret és rózsaszínt.


  Furcsa kis hurkákat vágtam belőlük. A fehérek alját csúcsosra vágtam.



Összeragasztottam, és már el is készültek a...


nyuszifülek!


A szívószál mellé mind a két oldalra lyukat szúrtam egy késsel, és beleállítottam a füleket.


Még megrajzoltam a nyuszkók arcát, és elkészültek a húsvéti flakonok.




 Jól néznek ki? Azért az igazi műkedvelők még fokozhatják egy kicsit.
Méteráruboltban lehet kapni ilyet:


A kis bogyókat le lehet húzni a zsinórról, és legnagyobb meglepetésemre egy átlagos stiftes papírragasztóval simán fel lehet ragasztani a flakonra nyuszifaroknak.

Rafiából pedig egy kis masnit kötöttem a nyakába.

Húsvétra, nyuszis zsúrokra, és behavazott délutánokra is jó pulyahülyítő :-)