Kézügyesség dolga

ez az ember, aki hajlandó is volt meg képes is egy íves falat megépíteni, és szekrényajtóból szobaajtót csinálni. Persze, hogy megkérdeztem, volna -e kedve megépíteni a fürdőszoba falát is. Oda egy zuhanyajtót kellene beépíteni ajtónak. (Nem nagy a tetőtérben a belmagasság, a fürdőszoba fala kb. a tetőgerinc alatt lesz majd, oda kényelmesen elférne egy ajtó, csak nyitni nem tudnánk, nem férne el a tetőtől. Ezért rögtön tolóajtót kerestünk. Azt meg egyszerűen Jelnek vettük, amikor megjelent egy hirdetés, hogy egy új, üveg tolóajtót árulnak 5 utcányira tőlünk. Ja, hogy zuhanyfülke-ajtó? És akkor mi van?) Sóhajtott nagyokat, de a szeme mosolygott huncutul - a világért be nem vallaná, de szereti megvalósítani a szokatlan ötleteinket. És íme, van már fala a fürdőszobának és rajta ajtó. Belülről, a fürdőszoba felől

helyzetjelentés, ami ráadásul már nem is aktuális. Ott hagytam abba , hogy épül az Elsőszülött szobájának a fala, ajtaja.   Jelentem, elkészült. Még télen, karácsony előtt. A képeken azért vannak még manók, angyalok, karácsonyi ezmegazok. Sőt, azóta már le is tapétáztam az új, íves falszakaszt is, ami a képen még fehér.  A felhős tapéta folytatódik ott is. Kép sajnos nem készült róla még akkor, frissiben, azóta meg birtokba vette a kisasszony, elborítják a poszterek, képek, belépők, ezmegazok.    Hát így. Ezzel tulajdonképpen befejezettnek is nyilvánítható a tetőtérbeépítésünk. Az építkezés elérte a célját, mindenkinek van saját helye, néhány négyzetméter ezen a hatalmas világon, amiről elmondhatja, hogy csak az övé, és ahol (többnyire) úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő szeretné. Sokkal nagyobb a békesség nálunk mostanában, mint mikor belevágtunk. Persze te is ismered a mondást, egy ház soha nincs készen.... .-)

Egy mondat a telefonban: FOLYTASD A BLOGOT. Egy komment a bejegyzés végén: tetszik a hozzáállásod. Egy kivitelező-jelölt arcán átsuhanó hitetlenkedés: Azért az nem olyan nagy was ist das, beépíteni ide ajtónak azt a szekrényajtót. (Még nem is meséltem, az egyik jelölt - akit úgy ajánlottak, hogy nagyon kreatív - miután megszemlélte a helyszínt és az elvégzendő munkát, hosszasan tűnődött azon, hogy hol fogja megbontani a tetőt az ajtó rögzítése miatt. Fél órányi tipródás után gondoltam segítek rajta, elárultam neki, hogy a tetőt egész biztosan NEM FOGJA MEGBONTANI SEHOL - legalábbis a mi házunkban -, egyrészt, mert az ácsoktól már elbúcsúztunk, másrészt, mert már belülről is kész a gipszkartonozás, harmadrészt, mert ki hallott már ekkora baromságot, hogy egy szobaajtó beépítése miatt megbontani a tetőt. Szerintem az is jót tett az építkezősdinek, hogy egyre inkább rá tudunk lazulni, a lényeg megvan, a kisasszonyoknak van saját szobájuk, minden más csak extra. Ha az újabb kiv...

miszerint mikor végeztek az építkezéssel? avagy végeztetek már az építkezéssel? persze megkaptuk nem is egyszer. Válaszul mindig csak bizonytalankodtunk, mert hát mit lehet erre felelni, egy ház sosincs készen ... Az biztos, hogy a kisasszonyok hónapok óta a saját szobájukban laknak, és azóta sokkal kevésbé konfliktusos nálunk az élet. De. Az Elsőszülött szobájának pl. még mindig nincs ajtaja.  Ide kell valahogyan egy ajtót szerkeszteni. Mondjuk a tető épp belóg a térbe, annyira, hogy ha be is tudnánk suvasztani ide egy hagyományos ajtót, kinyitni biztos nem lehetne. Az ajtó nem szemben lesz, oda egyáltalán nem férne el, hanem elforgatva, bal oldalon, a gipszkarton fal folytatásaként  És ugyanaz a hely a szobából nézve: A nem átlagos helyhez alternatív ajtó illik, ez nem is kérdés. Mióta a kisasszony elolvasta a Narnia összest, arra vágyik, hogy az ő szobájába szekrény ajtón lehessen belépni.  Ismerős  a szekrény? Szóval akad itt...

kevés szó esett róla, de a kiskirálylány szobáját is alakítgatjuk. Ami első ránézésre könnyebségnek tűnik, az egyben nehezítő körülmény is; a szoba lakója ugyanis egyelőre nem mondja el, hogy mik az elképzelései. Az biztos, hogy a macskákat szereti, az élénk színeket pedig nem. Marad hát a fehér alap, egy kis arannyal, feketével kiegészítve, felbukkan majd egy-két cicus is, minden más pedig a nem fáj  kategória, ha úgy adódik, keresünk neki más helyet. Amikor a nagytesók kiköltöztek a lányszobából, leszedték a falakról a képeiket, posztereiket, rajzaikat. Hetekig nézegettem a fehér falakat, hogy mit kellene velük kezdeni. A festést rögtön kizártam, gyakorlatilag állandósult az átmeneti állapot a házban, valami mindig épp szét van verve, ki van pakolva, vagy csak vár, hogy legyen helye, biztos, hogy még egy szobát nem pakolok ki, hogy lehessen festeni egy jót. Végül azt találtam ki, hogy a falakat képekkel kellene dekorálni! Előfordulhat, hogy másnak is eszébe jutott már ez? Ki...

abba, hogy a szekrény belseje kapott egy alap lila színt. Mondhatnánk, hogy ez így rendben is van, dőlhetnénk hátra elégedetten, megtettük, amit kellett, a szekrény többé már nem unalmas, nem átlagos, még egy ilyen nem jön velünk szembe...  Ó, dehogy! Ha ráléptünk egy útra (elindultunk a lejtőn), járjuk is végig. A szekrényajtók belső oldalát is lefestettem. Így most van egy viszonylag nagy, sík, egyszínű felület (rögtön kettő), ami mindig szem előtt van, valahányszor kinyitja a kisasszony az ajtót. Olyan ez, mint az a bizonyos puska, ami ha felkerül a színpadra, el is kell sülnie. Ha látszik, nézzen ki jól. Vagy ha nem is jól, de legalább valahogy.  (Az igazság az, hogy a szekrényajtók belső oldala MINDIG szem előtt van, ugyanis a kisasszonyra nem jellemző, hogy az energiáját olyasmire pazarolná, mint a szekrényajtók bezárása.)  Írtam már,  hogy Másodszülöttem szobájában nyomokban megjelenik majd a Gatsby-film képi világa. A kristályok, az arany...

már majdnem rendben van. Méretre vágva áll a helyén. Csak annyi kell, hogy nézzen is ki valahogy. Valahogy úgy, hogy ne lógjon ki ebből a szobából. Maradt még a  tapétából , kézenfekvőnek tűnt abból kiindulni. Ezúttal nem a szekrény tapétázása mellett döntöttem, hanem a tapéta színeire kevertettem festéket. A szekrények belsejét, pláne a fiókos szekrények belsejét (ahová a fiókokat toljuk), a fiókok hátoldalát és alját meg aztán végképp nem szokás lefesteni, mondván az úgysem látszik. Dehogynem. Én ezekkel a részekkel kezdtem a festést. Ez még csak az alapozó Folyt. köv.

- mondta Bütyök Tutajosnak tüskevár romjainál. Nagyon belevetettük magunkat Másodszülöttem  szobájának  a dekorálásába, de én közben tudtam, hogy a tárolást is meg kell oldani. Nagy könnyebség, hogy a ruháknak van hely a gardróbban, de a kisasszony körül gomolygó igen nagy mennyiségű egyéb tárgynak (lomnak) is kell kijelölt hely. Lehetőleg zárható, azt figyeltem meg ugyanis, hogy a nyitott polcok a kisasszonyt csak még több tárgy (lom) felhalmozására inspirálják. És a fiókok, szekrények a sürgősségi rendrakásban is nagy segítséget jelentenek, villámgyorsan be lehet hajigálni mindent, aminek a látványa nem kívánatos. Tehát kell egy szekrény. Lehetőleg olyan, aminek ajtajai és fiókjai is vannak. Esetleg vitrines része, hogy a leendő tulajdonosnak is a kedvébe járjunk... És persze olcsón. Ja, és lapraszerelhető legyen, hogy a  lépcsőn  fel tudjuk juttatni a tetőtérbe. Azt is figyelembe kell venni, hogy a szobában lévő mindkét függőleges fal már foglalt,...

- :-/ (Biggyegetés, szájhúzgálás, vállvonogatás:) - Mondj már valamit, hogy hogy tetszik, vagy mit gondolsz a kész tükörről... - Hááát, hogy ez ilyen? - Igen. Ez ilyen.  - :-/ - Mégis mire számítottál? Elmondtam, hogy kör alakú tükör, a kerete olyan, mint a napsugarak, arany színű..., képeket is néztünk róla együtt... Azt mondtad tetszik, jó lesz, csináljuk. Akkor most mi a bajod? - Hogy ez így arany lesz? - ***! Te fújtad le arannyal! Igen, így lesz, ezek a tükrök ilyenek, kör alakú, arany színű kerettel. - És ez mindenkinek jó? Úgy értem, ezzel mindenki megelégszik? - (???!!!) IGEN. (Itt már a részemről átfordult kíváncsiságba. Hogy mit tud még kitalálni ez a gyerek, mi az, amivel elégedetlen, és főleg, hogy mivel tudná enyhíteni a nyomorát. Elszámoltam hát néhányszor tízig, és angyali mosollyal az arcomon folytattam.) Maradt még két tükör (az eladó hármat árult egyben, ráadásul annyiért adta a hármat, hogy egy tükörért sem lett volna drága), mi az ötleted...