Ugrás a fő tartalomra

Nagyszájú, nagyhangú nagyfiúk 2.1

Mottó: F*ck you I won't do what you tell me.



Miközben írom a bejegyzést, ezt hallgatom, elég hangosan :-)

Ok, volt egy hetem, hogy kiheverjem az ács okozta megrázkódtatást. A generálist (=generálkivitelező) már nyitott elmével és befogadó lélekkel vártam, lelkesen, optimistán, az ácsnál rosszabb úgyse lesz.

Hát lett.

Nagy műsor volt, mi sokkal kisebbel is beértük volna. Még be sem jött a kapun, már az autónepper jelenetben volt, hunyorogva, félrebillent fejjel nézte a házat és szívta a fogát. Majd nagy hangon bemutatkozott és csak nyomta, nyomta a szöveget ordítva. Minket nemhogy figyelembe nem vett, de teljesen lemosott és földbe döngölt. Egy idő után mondhatott bármit, mi csak arra gondoltunk, hogy hagyd magad, hamarabb szabadulsz.

Amikor elkezdtem írni az építkezésünk történetét, kaptam egy kommentet az egyik olvasómtól, náluk tavaly volt tetőtérbeépítés. Amikor a tapasztalatairól kérdeztem, azt írta, hogy minden mesterember elátkozta a korábban ott dolgozókat, mert rajta kívül persze mindenki trehány munkát végzett.
A generálisnak köszönhetem, hogy pontosan megértettem ezt a kommentet.
Nálunk még nem folyt semmiféle konkrét munka a helyszínen, még az előkészületeknél tartunk, így nem volt más, akibe bele lehetett kötni, csak az építész. Generálisunk úriember módon viselkedett, nem konkrétan a mi építészünket szidta, hanem globálisan az összes építészt. Jó hangosan, jó hosszan. Meghallgattuk (ismét), hogy az építész csak rajzol, pedig arra aztán semmi szükség nincs, ha nem alakítanánk át ennyire a tetőt, akkor nem lenne engedélyköteles és akkor tervek sem kellenének (Akkor mégis mi alapján dolgoznának? Kb ide húzzunk fel egy falat?), és az építész az mind tiszta hülye, kitalál olyanokat, hogy lépcsőn kell felmenni a tetőtérbe (na jó, ez mondjuk tényleg elképesztő ötlet), és akkor csak úgy berajzol egy lépcsőt, de azt nem nézi, hogy fent mi van, mert fel se megy a födémre, csak rajzol, gondolom itt se ment fel az építész...
De igen.
Na, akkor mindegy. Rosszul csináljátok az egészet, nem kell építész, ti jártok jobban, több pénzetek marad.
(Ezek szerint nem tűnt fel neki, hogy már vontunk be építészt a buliba, igen, azt, aki felment a tetőre és az alaprajzot is megszerkesztette.)
Hosszasan próbálta megértetni velünk az építész haszontalanságát és alkalmatlanságát, majd közölte, hogy van neki építésze, itt van a száma a telefonjában (váúúú, de komoly!), ha építészt akarunk, az majd tervez nekünk olyan házat, amit jól meg lehet építeni.
(Ezen már túl vagyunk. A ház meg vagyon tervezve, olyan, amiben tudnánk és szeretnénk élni, már csak jól meg kéne építeni.)
Ok, az kiderült, hogy a generális ellenségképét 60%-ban lefedi az építész. Már nem is tudtunk arra figyelni, hogy mit ordítozik összevissza az emberünk, és az eredeti tervünket is feladtuk, hogy egy árajánlat felé vigyük el a beszélgetést, már csak egyetlen dolog foglalkoztatott: mi van a másik 40%-kal, kit utál még a generális?
Nem kellett soká várnunk, elmondta. A Hatóság és a Hivatal. (Az nem derült ki, hogy ez két külön rém, vagy egy és ugyanaz, csak két neve van, hogy még Horrible legyen.) Ha az nem lenne - az hogy mégis van, az természetesen a mi érdekünkben történik, és minket véd - gondunk sem lenne, élhetnénk vidáman, mintha legalábbis tehénpásztorok kormányoznák a világot. Vagy még inkább generálkivitelezők.
De a Hatóság bizony van, így elérkeztünk most is az ijesztgetős részhez. Egyrészt kiderült, hogy az építész (már megint azzal van a baj) totális szellemi sötétségben tart bennünket (mi meg ugye alapból ostobák vagyunk), nem mond el semmit, egyetlen esélyünk van a túlélésre, ha a generális gondjaira bízzuk magunkat. Végighallgattuk az e-naplót, a műszaki ellenőrt, a műszaki vezetőt, az építési tervet (Megtudtuk, hogy mi azt se tudjuk, mi az. Az egy nagyon komoly dolog, nem csak egy A/4-re kinyomtatott alaprajz, hanem soooook papír. Az építésznek kell engedélyeztetni az építési tervet, de nekünk ezt úgysem sikerül majd elérni, mert a mi építészünk terveit úgysem fogják elfogadni a Hivatalban. Itt a Párom szólt, hogy ez legyen az építész gondja, menjünk tovább. Ja, ha mi ennyire nemtörődöm módon állunk hozzá, mehetünk tovább.).
Az ács esetéből okulva próbáltuk határozottan irányítani a beszélgetést, mert beláttuk, senki nem fogja megkérdezni, mi mit szeretnénk, nekünk kell valahogy alkalmat találni rá, hogy elmondjuk.
Generálisunk elé tártuk hát az alaprajzot és a metszeteket. (Vicces epizód: Ugyanezeket a rajzokat előzetesen elküldtük a generálisnak e-mailben, most mégis az újdonság erejével hatott rá a látvány. Hogy ezeket neki átküldtük? Ja, hát ő azt nem nézte meg! Akkor mégis milyen munkára mondta azt, hogy érdekli, mi alapján jött ide?)
Elmondtuk, hogy a cél, hogy három szobát alakítsunk ki a tetőtérben a kötelező minimumra törekedve, szem előtt tartva, hogy egy nagyon fontos, de átmeneti időszakra van szükségünk a plusz szobákra, mert a kisasszonyok nőnek, előbb-utóbb önálló életet kezdenek majd és elköltöznek. (Generálisunk megértette a lényeget, elmagyarázta, hogy abszolút tévedésben vagyunk, egész biztos, hogy a gyerekeink legalább 30 éves korukig itt laknak majd, de lehet, hogy még tovább is, jó, hogy vele tárgyalunk, mert lám, ő a gyerekneveléshez IS nagyon ért. A Párom közölte, hogy akkor mindenképp a kisebb szobák irányába gondolkodjunk, ha nem érzik annyira kényelmesen magukat, hátha hamarabb kirepülnek a fészekből. Csak egy lesújtó pillantást kapott válaszul, és nem tőlem.)
A KÉRDÉS: Az egyik lehetőség, hogy marad a mostani tető, a másik, hogy egy 50 centis térdfalat építünk. A kettő között az alapján fogunk dönteni, hogy mennyibe kerül. Erre szeretnénk árajánlatot kérni.
Generálisunk csak nézett csodálkozva: Tőle? Hogy tőle szeretnénk árajánlatot kérni?????
(Nem, b*meg, a szomszéd utcában lakó állatmenhelyes csávótól, veled csak azért hülyéskedünk itt, mert jó dolgunkban már nem tudtunk mást kitalálni.)
Na, ő erre nem tud árajánlatot adni, egy biztos, hogy a két változat között nagyságrendi különbség van.
Itt a Páromban felébredt az optimista énje, de jó, talán van remény arra is, hogy a lényegről beszéljünk. Én néma áhítattal csodáltam a generálist, hogy de milyen okos egy ember! Hogy tudja, hogy a kettő nem ugyanannyiba kerül! Ha jól viselkedek, talán még azt is elmondja, hogy az egyik olcsóbb, a másik pedig drágább. Gondolhatjátok, pisszenni se mertem. A Párom viszont kérdezett. Mégis mit kellene előteremtenünk, mélyen tisztelt generális, mi alapján tudna árajánlatot adni???
Engedélyes építési terv, mi sem természetesebb. (Az egészből semmit nem értett meg.)
Huh, akkor újra.
Az, hogy a két változatból melyikről készülnek  építési tervek (amit aztán az építészünk majd úgysem tud engedélyeztetni), azon múlik, hogy melyik megvalósítására lesz pénzünk. Értjük, hogy a kettő között nagyságrendi különbség van, de mégis, milyen nagyságrendről beszélünk???? Legalább nagyjából, 25 millió vagy 900.000? Természetesen nem azt várjuk, hogy egy vázlat alapján pontos árajánlatot adjon, de akkora tapasztalattal, mint ami neki van, csak tudna mondani egy körülbelüli árat.
Tudna.
?????? És fog is????
De az nem lesz pontos. (Azon gondolkodtam, hány percig tart a memóriája, hány percenként kell elölről kezdenünk vele mindent.)
Nem baj. (Csak mondjon már valamit.)
Abban lesz néhány százaléknyi eltérés a véglegeshez képest. (Mint egy szűz lány, úgy udvaroltat magának. Megint a Párom volt a bátor, ő próbálta továbblendíteni a beszélgetést.)
Rendben, lesz mondjuk 10%-nyi eltérés a végleges árajánlathoz képest. DE MILYEN NAGYSÁGRENDEKRŐL BESZÉLÜNK????
Lehet, hogy lesz az 20% is. (Eddig bírtam.)
Jó, legyen benne 50% plusz, mínusz, az azért elég nagyvonalú, ugye?
Igen.
Akkor az 50% pluszmínusszal, nagyjából, körülbelül, saccra, MILYEN NAGYSÁGRENDRŐL BESZÉLÜNK????????
Szerintem az tűnt fel neki, hogy kérdő hangsúllyal mondtam, mert válaszul hosszan beszélt. Elmondta, hogy nagyon megnehezíti azt, hogy a tetőn dolgozzanak, hogy mi itt lent fogunk lakni (hát még az itt lakást mennyire megnehezíti, hogy a tetőn építkezni fognak), problémázott azon, hogy a lépcső miatt le fog szakadni a födém (de ezt majd a statikus úgyis elmondja nekünk, neki egyébként van statikustól is telefonszáma), ezt egyetlen módon lehet elkerülni, hogy épít nekünk egy plusz tartófalat (így mondjuk a földszinti wc-t, konyhát és étkezőt nem tudjuk megközelíteni, sem a lépcső indulási oldalát, tehát az egész tetőteret sem, nem akadékoskodásból mondom, csak feltűnt), és hogy mi az építménymagasságról sem tudjuk, mi az, mert azt nem mérik, hanem számolják, és mindenféle szögeket is beleszámolnak, de látja rajtunk, hogy valami konkrét, számszerű választ várunk, azt tudja mondani, hogy, hoooooogy....., hooooooogy... (dobpergés),  mit is mondjon....... 30 nap biztos. De lehet, hogy több is.
??????????????????????????????????????????
Mert akkor le kell teljesen nullára bontani mindent, a cserepeket is, azt bedepózni, a cserepet be kell depózni, a bedepózás az nagyon komoly dolog, és pont akkor 30 napig nem ám egy kis nyári zápor, hanem folyamatosan szakadni fog az eső, és ő ugyan a födémet végig betakargatja ilyen Lindabbal, de attól még néhol egy-két csepp, (ismét megkaptam a jelentőségteljes pillantást, szerintem látta rajtam, hogy asszonyi idegeim elég zaklatottak) még az ágynemű is vizes lesz, ő azért felelősséget nem vállal, és akkor a cserepek bedepózva, és új koszorú, körbe, az szárad, még több is, mint 30 nap, de nehogy aztán a végén a tető szétnyomja az egészet.
A Párom csak kötötte az ebet a karóhoz, mégis nagyságrendileg mennyibe fog ez nekünk kerülni?
Gondolom azt akarjátok megtudni, mennyivel drágább, ha kiemeljük a tetőt?
IIIIIIIIGEEEEEEEN!
Számoljam ki?
IIIIIIIGEEEEEEEEN! (Én azon gondolkodtam, mit gondol, mégis miért hívtuk el magunkhoz?)
Na, azt előre megmondom, 50 centit nem szabad kiemelni, nem is fogunk, hanem 75-öt. Az nektek anyagilag semmi, nincs közte különbség, csak a tégla ára meg a munkadíj, de 50 centit egyszerűen nem lehet kiemelni, mert nem fogjátok tudni berendezni, (igen, megint rám nézett) kiemeljük 75-re, akkor az lesz 100 vagy 120 (?????????) és oda be tudsz már rakni egy ágyat, vagy tárolót, vagy szekrényt.
Meggyőződésem, hogy lakberendezési ötleteimmel kapcsolatban csak azoknak tartozok magyarázattal, akiket érint, mégis megpróbáltam, ha már megszólíttattam.
Nekem azok a kis szögek, a tető és a padló találkozásánál nagyon kellenének, tárolókat szeretnék oda.
Na, hát majd kiemeljük 75-re, 100-ra, megszűnik az a kis hely, de attól még oda rakod a tárolód, ha azt akarod.
A Párom ismét megpróbálta felhívni a generális figyelmét arra, hogy mi mit szeretnénk - teljesen sikertelenül -, majd inkább visszatért az anyagiakhoz.
Generálisunk túljutott az ijesztgetésre szánt időn, most a varázslás következett. Ő egy másik generációhoz tartozik, mint az ács, idősebb, tapasztaltabb, bölcsebb (ó, bár hallgatag is lett volna) ember, nincs szüksége tárgyakra, eszközökre, kapaszkodókra a varázsláshoz. Ő számolt, fejben.
Hogy akkor az itt 30 meg 14, akkor az 72, tehát 520, legyen 540, 600, akkor 350, és ezeket adjam össze, jaj, mert az építész nem összesített persze, na jó, összeadom, 19, 53, 630, egyenlő 24.000.
Szóhoz sem jutottunk. Mi ez a 24.000???? És hogy jött ki, miből???? Nagyon bátor az én Párom, rákérdezett:
Ez anyag vagy munkadíj?
Ez anyag. (Ne már, kaptunk egy konkrét számadatot, nem hiszem el.)
És mennyi lenne a munkadíj?
Azt én nem tudom megmondani. (Sííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííípszó.)

Akkor talán menjünk ki, nézzük meg kintről azt a tetőt. (Ha meglátja a kocsiját, hátha kedvet kap hozzá, hogy elmenjen innen. )
De a generális még maradt, és mert szerette hallani a saját hangját, elmondta, hogy az úgy van, hogy a földszinten körbe le kell szedni a szigetelést a házról (Ahhoz, hogy a tetőteret beépítsük?????????), mert ez nem ér semmit. Kell legalább egy 10-12 centis szigetelést felrakni, bár most már legalább 16 centi az előírás, na akkor ő felrak egy 20-25 centi nikecellt, és akkor jó lesz (Kinek?????). Aztán leszedi a tetőt, cserepeket bedepózza, új koszorút megépíti, ha az megkötött, ő idejön, mert akkor neki jól bele kell fúrnia fentről a koszorúba, de még a falba is jó mélyen, a Hatóság ezt írja elő, és a vasat ezekbe a lyukakba egy nagyon speciális ragasztóval (= vegyszer) jól bele kell ragasztania. Aztán ha kész a tető, a cserép alá felmegy egy 20-25 centi szigetelés, mekkora itt a szarufa?, nem tudjuk, mindegy, azért úgy számoljatok, hogy annál vastagabb lesz a szigetelés, mondom 25 centi, legalább, meg a födémre is kell 13 centi, gyerekek szaladgálnak, lehozza a zajt, jól beszigeteljük, előírás, nagyon megdrágítja, de nekem be kell tartani, mert megbüntetnek, engem, aki csinálja, nem benneteket. A régi gerendát nem lehet visszarakni, nincs rajta vonalkód, előírás, nem úgy van, mint régen, hogy veszel a szomszédból 3 raklap téglát, mert maradt, mindent idehoznak, vonalkódot azonnal e-naplóba fel kell vinni, Hatóság ellenőrzi, semmi bontott, használt anyag nem kerülhet be. Ez drágítja meg nagyon nektek. (Ha nekünk drágítja meg, ő mit aggódik ennyire miatta?) És akkor a cserepet visszarakjuk (Mi van? Akkor a cserép mehet vissza, az lehet bontott, használt, de semmi más nem?), és bla-bla-bla, csak dőlt belőle a hang.
Kiderült, hogy mindent megváltoztattak, ha a földszinten át szeretném festeni a konyhát, ahhoz is engedélyes építési tervre lenne szükségem és műszaki vezetőre és a pincében lévő maradék festéket nem használhatnám, még akkor sem, ha van rajta vonalkód, mert újat kell venni mindenből, és a Hivatal ide fog jönni ellenőrizni, hogy festem a konyhát mert én nem is festhetem (hiszen már a lépcső miatt úgyis elfalaztuk), csak a szakember.
Mire sikerült kitessékelnünk legalább az udvarra, a generális eljutott arra a szintre, hogy amit meglátott, belekötött. Mi akkor kezdtünk el vihogni, amikor közölte, hogy úgy készüljünk, csak akkor kapunk engedélyt a tetőtér beépítésére, már ha egyáltalán, ha a földszinten az összes ablakot kicseréljük. De a bejárati ajtót biztos.
Márpedig az biztos, hogy nem veszünk egy műanyag bejárati ajtót a mostani helyett.
Válaszul csak egy lesújtó pillantást kaptam, amolyan na, azt még meglátjuk fajtát.
Akkor meg bontsuk le az egészet a francba, ha ez ennyire rossz. Úgyis láttunk egy másikat, ami tetszett, legfeljebb megvesszük azt.
A Párom szeme nagyon vigyorgott, mert ő tudta, hogy az a másik ház, ami annyira tetszett mindnyájunknak 2000 kilométerrel odébb van. És oda a generális nem jönne utánunk :-)
Generális nem értette a viccet, ő teljesen komolyan azon gondolkodott, hogy tényleg le kellene bontani az egész házat, akkor talán beépíthetnénk a tetőteret.

Úgy váltunk el, hogy jövő hétvégén visszatér egy áccsal (ha nem, az se baj), aztán majd ad egy hevenyészett árajánlatot.

Amikor elkezdtük a castingot, két kérdésünk volt:
- hogy ki fogja építeni a tetőterünket
- és hogy mennyiért.

Válaszunk még egy se, de újabb kérdések merültek fel:
- Miért ordít?
- Ha még egyszer idejön egy vadidegen férfi és első látásra elmondja nekem, hová kéne a szekrényt tennem, arcba karmolhatom-e? Vagy legalább mondhatom neki, hogy álljon fel és húzzon innen?
Az a megállapodás, hogy minden okom meglenne rá és természetesen megtehetem, de megpróbálom türtőztetni magam, hogy valakitől kapjunk végre egy árajánlatot legalább viszonyítási alapnak.
- Ha az első figyelmeztető piros lámpa kigyullad a fejünkben, megköszönhetjük a jelöltnek, hogy eljött és elbúcsúzhatunk tőle, vagy végig kell hallgatnunk, néznünk a teljes műsort?
- Számít-e, legalább egy kicsit, hogy mi mit szeretnénk?
- Lesz-e valamelyik nagyfiúnak annyi vér a pucájában, hogy konkrét összeget fog mondani?
- Lesz-e valamelyik nagyfiúnak annyi vér a pucájában, hogy egyenesen megmondja, engem ez a munka nem érdekel, nincs rá kapacitásom, nem tetszik, amit kitaláltatok, nem tudnám a későbbiekben referenciának használni, nincs hozzá kedvem, nem érné meg (a megfelelő rész aláhúzandó), nem vállalom, vagy a maga sajátos színpadi eszközeivel megérteti velünk, hogy nem fogunk együtt dolgozni? Esetleg ad egy x1,7 vagy x2 árajánlatot, amiből szintén rájövünk, hogy nem ő a mi emberünk.
- Meddig kell hallgatnunk és jól nevelten tűrnünk hogy valaki pocskondiázza az otthonunkat?

A casting folytatódik.

Ui: Azóta "találkoztunk" egy emberrel, aki már telefonon elmondta, őt nem érdekli ez a meló, olyan drágán vállalná el, hogy biztosan jobban járunk, ha mást keresünk. Ezúton is köszönjük a korrektségét.

Megjegyzések

  1. Jezusuristen, mennyimarhasag.
    tenylegnem ertem, ezeket azamebereketmiert kuldod elaz elso 5 percben a kurvaannyaba.
    persze ha szorakoztat, akkor nem szoltam.

    Az epiteszrol megvan a velemenyem, hogy semmit nem segit a hivatali dolgokban, vagy hogy normalis kivitelezot ajanljon.

    Mondom mindezt ugy, hogy a ferjem epitesz. Egyik ugyfelenek sincsenek ilyen tortenetei, mert mindnek segit mindenben.

    Le vagyok dobbenve azokon, amiket olvasok.

    (Egyebkent lehet hasznalt anyagot hasznalni.
    Festeket is.
    De tenyleg nem vegezhetsz epitesi munkakat magad)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért nem küldöm el őket oda, ahová szeretném, és úgy, ahogy első felindulásomban szívesen megtenném, mert ennyivel vagyok különb náluk. És azért sem, mert tényleg szükségünk van több árajánlatra.
      Sokat töprengtem azon, honnan tudtad a sorok közül kiolvasni, hogy az építész nem segít semmit, mert én ilyet biztosan nem írtam. Hogy kivitelezőt miért nem tud ajánlani, megvan az oka, már az első megbeszélésen elmondta, nyílt lapokkal játszott. Úgy bíztuk rá a munkát, hogy tudtuk, elfogadtuk ezt, de nekünk ez nem szempont. Ha ajánlana is valakit, az is csak egy név lenne a többi között, akiket elhívunk castingra, vele is ugyanúgy végigbeszélnénk mindent, mint a többiekkel. Azt sem tudom, miből gondolod, hogy nem segít a hivatali dolgokban. Még nem is tartunk ott, most járunk a tervek véglegesítésénél. Ehhez képest az építész már többször járt az építési osztályon, tartja a kapcsolatot a hivatallal, amennyire a munkájához kell (pl. mekkora az építménymagasság a mi városrészünkben, minősített eset, hogy saroktelken lakunk). Mindig felajánlja, eljön a "mesterekkel" beszélni, ne egyedül gyürkőzzünk velük. Mi gondoljuk úgy, elég, ha csak akkor jön az építész is, amikor már a kemény szakmai dolgok kerülnek terítékre, akiket mi már az első körben kiejtünk, azzal az építésznek nincs mit beszélnie.
      Sok előnye van egy jól összeszokott építész-kivitelező csapatnak, az előző építkezésünket úgy csináltuk, de ugyanannyi csapdát is rejt a helyzet.
      Fel sem merült, hogy saját magunk akarunk építési munkákat végezni. Egyrészt mert nem értünk hozzá. (De legyünk őszinték, egy szalagparketta lerakásához, vagy egy önterülő aljzat kiöntéséhez nem kell szaktudás. Mint ahogy a festéshez sem.) Másrészt házilagos, közösségi kivitelezésben épült a házunk, már így vettük, mindenki építette aki erre járt, és elég józan volt ahhoz, hogy le tudjon szállni a bicikliről, értett is hozzá mindenki. Tudjuk, milyen, isszuk is a levét, fogjuk is, amíg itt lakunk. De kizártnak tartom, hogy bármiféle hivatal vagy hatóság beleszóljon abba, hogy és mikor festem át a konyhát.

      Törlés
  2. Azt hiszem, én nem építtetni fogok, hanem addig megyek, amíg meg nem lelem a már kész házat. Nekem ehhez nem lenne idegzetem. Na meg egyedülálló nőként szerintem még inkább hülyére vennének.
    Siralmas.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Építés, vásárlás, mindegyiknek van előnye is, hátránya is, mi már próbáltuk mind a kettőt. Az biztos, hogy férfi nélkül nemhogy végigcsinálni nem lehet egy ilyet, de még belekezdeni sem :-/ Amikor az esélyegyenlőségről beszélnek okosan a médiában, mindig arra gondolok, hogy csak próbálna bemenni egy csavarboltba fúróhegyet venni, megtudná mennyire egyenlőek az esélyek.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…