Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2016

Minimalista

tojásfestést terveztünk az idén. Afféle instant változatot, lehetőség szerint festék nélkül megvalósíthatót. Különösebb baj nincs a festékkel sem, csak a kipakolással, amivel jár. Ecsetek, ecsetmosó tálka, amiben folyton cserélgetni kell a vizet, a száradó tojások, amiket persze több rétegben át kell festeni... Ááááá, tovább tart elő- és elpakolni, mint a kedvünk a festéshez. A tojásokat még csak-csak kifújnánk, de lássuk be, nagyon bosszantó, hogy 2x, 3x kell átfesteni egy tojást, csak hogy szép, egyenletes alapszíne (fehér) legyen. És a legbosszantóbb, amikor ez már megvan, a tojás meg véletlenül kicsúszik a kezünkből, odakoccan valamihez, és eltörik.  Épp ezért most műanyag tojásokat vettem, fehéreket és átlátszókat. Lakkfilc, alkoholos filc meg készségszinten van itthon. Az legalább nem jár kipakolással, nincs száradási idő, és bármikor félbe lehet hagyni. Így lett a minimalista húsvétunk art decos. A legbonyolultabb minta is egyszerű lesz, amint felosztjuk kis részekre. Én befőt…

Nem egy DIY

mérföldkő, de azért említésre méltó, ami nálunk történt.
Alakul(gat) azért Elsőszülöttem szobája is, néhány bejegyzésben már fel is bukkant egy-egy barnás színvilágú, fa mintás kép (itt és itt és itt), aztán egy hirtelen váltás, és mintha elkezdett volna kifehéredni a szoba. Fehérek lettek a raklapok, és az ágy fölé fehér, (reményeink szerint) felhő-szerű lámpák kerültek.  Elég volt néhány éjszaka az új szobában, hogy a kisasszony belássa, amit én már mondogatok neki egy ideje, hogy az ágy mellé kell egy kislámpa. Hívhatjuk éjjeli lámpának, olvasó lámpának, bárminek, de kell.  Nem is a hogy hívjuk az igazi kérdés, hanem a milyen legyen. A válasz egyértelmű: fehér, felhő szerű. Amilyenek az ágy fölött is vannak. A végleges berendezés a szoba ezen részében egyértelműen a felhő-szerű látvány köré épül, nem is kell ezt tovább komplikálni, a kislámpa is legyen olyan, mint a nagyok.  Csakhogy. A svéd bútorosnál nem kapható. Így maradt a sufnituning DIY. A kisasszony fellelt a pincében egy h…

Gyere, nézd

meg, itt az új ágyad!

Ez bizony hat raklap. Az történt, amire azért lehetett számítani, hogy a Milyen ágyat szeretnél? kérdésre Elsőszülöttem azt válaszolta, hogy raklap-ágyat.  Legyen hát. És lett.  A Párom hazahozta a raklapokat, lecsiszolta mindet, én elmentem festéket venni, a kisasszony pedig (számos nyűglődéssel, duzzogással és önsajnálattal töltött óra elteltével és némi anyai segítséggel) lefestette mindet (többé-kevésbé) fehérre. 

Én persze jöttem a jobbnál jobb ötleteimmel, összecsavarozzuk a raklapokat, szerelünk alájuk görgőt, egy puha, kárpitozott felhő alakú fejvéget nem szeretnél? Vagy mögé egy szekrényt végig a fal tövében? Vagy ha kicsit előrébb húznánk az ágyat, hogy pont az ablakok alá kerüljön?

Vagy egyszerűen így hagyjuk. Rárakunk egy matracot, és ágy. (Olyan puritán ez a gyerek.)


Azért is jó választás a raklap-ágy, mert a szoba kis belmagasságú részébe került. 

Ok, elismerem, a belmagasság nem nagy, a legmagasabb ponton 220 cm, de legyünk őszinték, nem sok gyerek…

Amikor

elkészült a lépcső váza, úgy hagytak itt bennünket a lépcsősök, hogy jövő héten visszajönnek, megcsinálják a lépcsőlapokat. Addig szokjuk, használjuk a lépcsőt, próbálgassuk, hogy szeretnénk, mit szeretnénk, most még lehet rajta alakítani. Mi komolyan vettük a feladatot. Néztük, hogy micsoda nagy darab vas került a házunkba, ha már itt van, kezdeni kellene vele valamit... Azon túl persze, hogy lépcsőként használjuk.  Adná magát, hogy berakunk alá egy fotelt meg egy lámpát, ezzel lerakva egy hangulatos olvasósarok alapjait.

Csakhogy amikor felmerült a kérdés, hogy ki ül majd be a lépcső alá olvasgatni???, senki nem jelentkezett. Nem csüggedtünk, és két perc múlva már meg is volt, hogy mihez kezdünk a nagy vassal.
Az a helyzet, hogy előfordul, nem is ritkán, hogy nálunk még a karnison is szoknyák lógnak. Van egy gardróbunk, ami épp megfelelő méretű ahhoz, hogy egy öt tagú család ruháit elnyelje, de azért nem feneketlen a bendője. Az extráknak marad a karnis. Azért csak jobb lenne, ha ne…

Nem is kérdés, hogy

lesz-e nekünk lépcsőnk.
Az egyik szombaton elkészült a váza. Vasból, hegesztve, a falhoz csavarozva, az aljzathoz rögzítve, ahogy a nagykönyvben is, ugye.


Legjobban azt szeretem, hogy a lámpa, aminek a helyét hónapokkal ezelőtt találomra jelöltem ki, most pont jól jött össze a legalsó lépcsőfokkal. 





És a lépcső?

Jaj, a lépcső az nehéz ügy. Gyakorlatilag egész nyáron (és ősszel is egy darabig) a lépcsősökkel szórakoztam. Talán pontosabb, ha úgy fogalmazok, hogy ők szórakoztak velem. Az első kudarc nem szegte kedvem, úgy voltam vele, ahol találtam egy lépcsőgyártót, találok ott többet is. És tényleg. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi cég és egyéni vállalkozó foglalkozik lépcsőgyártással. Én szépen, szorgalmasan írogattam a korrekt hangú e-maileket éjszakánként, hogy aztán megkapjam az egyáltalán nem korrekt, kioktató, nem akarásnak nyögés a vége hangulatú, problémaorientált válaszokat. Jellemző, hogy számos lépcsőgyártó abban látta a fő problémát, hogy lépcsőt kellene gyártania.   Ezen simán (na jó, nem simán, de) felül tudnék emelkedni, és besöpörném a vicces kis furcsaságok halmazába, de a primadonnáskodás, ami kísérte, az teljesen kiborított.  Hogy ő igen nagy tudással és több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkezik egyedi lépcsők gyártása területén, de kb. 2-3 hetet vesz igénybe, míg…