Kézügyesség dolga

Van egy VIP a családunk életében. Azt, hogy mennyire fontos nekünk az a very important személy, sem szavakkal leírni, sem ajándékkal kifejezni nem lehet. Ezért úgy döntöttünk, hogy születésnapjára jelképes ajándékot kap, de egyedi, személyes változatban. A csoki mindig jó ötlet, biztosra mentünk.  Félig kicsomagoltam, a papírt levettem róla. Előkészítettem a hozzávalókat, natúr barna csomagolópapír, fehér lap, olló, ragasztó, dekortapasz, és volt ott fehér zselés toll is, még ha a képen nem is látszik. Csomagolópapírral körbevettem a csokit, a többi olyan egyszerű, hogy minden szó fölösleges . Ui: A nagy munka közben egy másik tábla csoki azért elfogyott :-))))

mindig eszembe jut, amikor crème brulée-t csinálok / eszek. Amélie szerette belefúrni az ujjait a magokkal teli zsákba. Kiskanállal összetörni a kemény karamellt. Kavicsokkal kacsázni a Saint Martin csatorna vízén. Elsőszülöttem találta ki, hogy csináljunk crème brulée tortát. De kicsit, hogy mindenkinek legyen egy saját tortája.  Rendben, csináljunk. Tavaly vettem azokat a kis, szilikon gyümölcstorta formákat, azok pont jók lesznek erre is. A problémázás csak ezután következett - igazából csak én problémáztam, a többiek mintha nem érezték volna át a helyzet súlyát -, hogy a krémet hogy fogom megsütni.  Azt gondoltam, majd a net segít - nyilván nem az én kisasszonyom fejében fogalmazódott meg a világon először a crème brulée torta ötlete. És tényleg.  Néhányan zselatinnal oldották meg a kérdést, amit én mondjuk rögtön kizártam, ha már csináljuk, csináljuk rendesen. Fog ez menni zselatin nélkül is. Gyorsan összekevertem egy linzer tésztát, a tojásos változa...

egy receptes újságban találkoztam először a Pavlova tortával. Még az alcímre is emlékszem: Könnyű és légies, mint egy igazi prímabalerina. (Először Anna Pavlova, orosz balerina tiszteletére készítették.) Ezek szerint balettos lánykáknak - és persze az anyukájuknak - kötelező. Nálunk gyakran sor kerül rá, mert mindenki szereti, könnyen, kevés munkával elkészíthető, és a felhalmozódott tojásfehérjék felhasználására is tökéletes. Annyi az egész, hogy tojásfehérjéből kevés porcukorral nagyon kemény habot verek. Nagyjából kör alakban sütőpapírral letakart sütőlapra halmozom, és alacsony hőfokon nagyon lassan megsütöm. A sütő ajtaját ki is lehet nyitni egy kicsit, inkább szárítani kell, mint sütni, hogy ropogós legyen. Persze el is lehet simítani, egyengetni, de én hiszek Jamie-nek, hogy ez így  rusztikus . Ha már ilyen lazán kezdtem, folytatom is így, agy nagy adag tejszínhabot halmozok a kihűlt habcsókra. A tetejére egy adag gyümölcs kerül.  Mivel gyakorlatilag...

az idén nyuszisra sikeredett. Volt minden, ami egy zsúron lenni szokott, nem is részletezem, aki vezényelt már le gyerekzsúrt, tudja milyen, aki pedig még nem csinált ilyesmit, el se tudja képzelni, mi maradt ki az életéből. Azért a nyúleledel egy részéről mutatok képet. Ha nyuszi, akkor a káposzta és a sárgarépa nem maradhat ki: És nyuszis muffinok is készültek:

Na ne! Deeeeeeeee! Csináááljunk sünitortáááááát! Dehogy csinálok én sünitortát, csináltam már nem egyet, nem is kettőt, hanem sokkal többet, mint elég, találjatok ki valami mást. Sünitorta? Na jó. Sünitortát nem csinálok. De valami sünis édesség / felhajtás lesz. Rendben? Kell hozzá gesztenyepüré, csoki (fehér és barna), mandula, néhány szem meggy. A gesztenyepüréből gombócot csináltam, úgy hogy a közepébe egy szem meggyet tettem. A gombóc egyik végét kicsit ellapogattam, hogy kb. csepp alakja legyen. Olvasztott csokival bekentem, és mandulahasábokat szúrtam bele. Megolvasztottam a fehér csokit, és fogpiszkálóval egy-egy pötty szemet cseppentettem a süninek. (A fehér csoki nagy meglepetés volt. Gőz fölött olvasztottam, meg is olvadt, ki sem csapódott, nagyon örültem, már ez se mindig jön össze. A furcsa az volt, hogy nem szilárdult vissza. Amikor kihűlt, ugyanolyan folyékony volt, mint melegen. Ez felkeltette a kísérletező kedvem, próbából beraktam a hűtőbe. De ott se...

belenőttek a zsúrozásba. A zsúrokra pedig ajándékot szokás vinni. Ha sikeresen túljutunk a mit, hol, mennyiért vegyünk problámakörön, már csak a csomagolás marad (általában rám). Gyönyörű ajándéktáskákat lehet kapni. Vagy csinálni. Nagyon megszerettem a díszes csomagolópapírokat. Talán a legolcsóbb megoldás, ha szép papírra van szükség. Használom füzetborítonak is, és a girlandok is abból készülnek. Most ajándéktáskát csináltam. Az ajándék nehéz, ezért a táska alját kartonnal tettem strapabíróvá. Lemértem, amit csomagolni akarok, és ahhoz igazítottam a karton méretét. Hogy ki is nézzen valahogy, a csomagolópapírral beburkoltam.  Ez lesz a táska aljában belülről.  Most jött a neheze, a számolós rész, nekem ehhez már segítség, de lagalábbis számolós cetli kell. A cél, hogy akkora táskát csináljak, amibe a becsomagolt karton, és majd persze az ajándék is, épp belefér. Úgy kell elképzelni, mint egy üdítős dobozt, vagy egy téglalap alapú hasábot, aminek a pa...

olvastam Virágnál  egy bejegyzést arról, hogy ők hogy ünneplik a születésnapokat. (Nem tudom belinkelni, mert nem találtam meg a blogján. Az is lehet, hogy még a régi blogon volt. Virág, ha tudsz, segíts!) Azóta is gyakran eszembe jut, hogy milyen sok, apró ötlet segít abban, hogy egy nap csak az ünnepeltről szóljon. A kedvencem az volt, hogy felolvassák az ünnepeltnek a best of -jait, a legjobb be- és elszólásait. Én is írom a kisasszonyok nagy mondásait a hűtőn lévő cetlire, amit aztán jobb pillanataimban beteszek a babanaplójukba, de éreztem, hogy lehetne ezt méltóbb módon is csinálni. Aztán amikor egy ködös (majdnem)hajnalon itt  rábukkantam erre, már tudtam is, hogy lehet ezt méltóbb módon csinálni. A madaras tematika tetszett, de szerettem volna "magyarítani". Néhány hete már megvolt az ötlet, de csak mostanra jutottam el a kivitelezésig. Aki szeretne ilyen kis cetliket, letöltheti. A feketét itt , a pirosat pedig itt .

olyan jól ment... Épp rátaláltam a tökéletes sünitortára , erre tessék. Múlt héten Elsőszülöttem feketeerdő tortát  kért, most pedig Másodszülöttem azt mondta, hogy ő cicatortát szeretne. Kérdezgettem, hogy milyen íze legyen annak a tortának, de csak azt a választ kaptam, hogy cicatorta. Ezt úgy értelmeztem, hogy a kisasszony döntött a külcsínről, a belbecsről tehát dönthetek én. Mézes krémest sütöttem. Aztán marcipánnal és csokival cicát dizájnoltam belőle. Kíváncsian várom, mit hoz a jövő, vajon milyen tortát tudok még csinálni? És hogy teljes legyen az élmény, csináltam cidert is. Gyerekbarát, alkoholmentes változatot. Kell hozá egy kanál fahéjszirup, most sötét barnacukorból főztem, sok fahéjjal. Aztán 1/2 rész frissen facsart almalé, és 1/2 rész bubis ásványvíz.

Elsőszülöttem nem kislány többé. Amikor megkérdeztem, milyen tortát szeretne, nem a sünitortát választotta. És azt kérte, hogy reggel csak az ajándékozás legyen, a tortát este együk - írtam már, hogy nálunk hajnali fél hétre általában lefut a teljes ünnepi program -, amikor mind együtt vagyunk, és nem kell sietni. Így hát feketeerdő tortát sütöttem. A netes kutatásaim során többnyire tejszínhabbal bevont tortákkal találkoztam, pedig ha jól emlékszem, a cukrászdás változatot csoki borítja. Én a blogoknak jobban hiszek. De hiányzik még a pont az i-ről, a fekete és az erdő.