Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2011

Húsvét

Persze megvoltak a kötelezők. Volt tojásfestés, sonka, kalács, locsolkódás, minden, ami kell a húsvéthoz.
Volt répatorta is, természetesen húsvéti dizájnnal.
Megsütöttem a tortát. Kicsit púpos lett, ezért egyenesre vágtam.

A kör két oldalán bevágtam egy-egy íves vonalat a füleknek, és kicsit elhúztam a fejtől. Rákentem a mascarpone-s krémet. És megcsináltam az arcvonásait. Az orra egy piros szívecske lett, külön ezért vettem valami cukormáz-díszítő tollat, vagy inkább tubus-szerű eszközt. Így, utólag azt mondom, nem kellett volna. Nem volt olyan könnyű dolgozni vele, mint képzeltem, iszonyatosan édes a massza, ami benne van, ráadásul másnapra amorf pacává alakult az egész. Legközelebb egy szívecske alakú szórócukorral intézem el ezt a részét.
Főleg, hogy a nagy része még csak ezután következett. Az olvasztott csokit egy kés hegyéről csorgatva "rajzoltam meg" az arcvonásait és a kontúrokat.


És ami nélkül szintén nincs húsvét: a tojáskeresés.
Nálunk a húsvéti nyúl nem a kertben r…

Volna

Szombaton akár takaríthattunk is volna.
Vagy lemoshattuk volna a kocsit.
Vagy süthettünk-főzhettünk volna egész nap.
Vagy lenyírhattuk volna a füvet.
Vagy elkezdhettük volna a tojásfestést.
Vagy viselkedhettünk volna utálatosan, hogy a végén legyen miért veszekedni.
Vagy bóklászhattunk volna egy nagyobb bevásárlóközpontban.

Ehelyett tüzet raktunk, pörköltöt főztünk, bográcsban.
Voltak akik fiatalos lendülettel fára másztak, és olyanok is, akik a fűben heverésztek.
Névnapja alkalmából finom csemegével (= lisztkukac) etettük a teknőst, és kivittük a napsütésre sétálni. Találgattuk, vajon ő is örül-e a tavasznak, és ha igen, ezt miből vehetnénk rajta észre.



Azért egy kicsit a húsvéttal is foglalkoztunk ám. Felfőztem a hagymahéjat a tojásfestéshez.

És a legfontosabb és legizgalmasabb: A nyúlketrecet is berendeztük. Az volt ugyanis a nagy terv, hogy ha erre jár, akkor elkapjuk a húsvéti nyulat. (Na, jó, csapdába ejtjük, de gondolom ez sokak érzékeny kis lelkét sérti.)

Ui: Jelentem, elkaptu…

15

Még csütörtökön volt nálunk egy ünneplés, amihez éppen ez a 15 mignon béka illett.
 Akik járnak Szamos Marcipánba, azok ismerik ezeket a brekiket. Közülük valaki nem árulná el, hogy lehet házilag olyan habos pisztáciás krémet készíteni, mint amilyen ebben a mignonban van??????? Lécci, lécci, lécciiiííí!!!!!

Mi jár egy gyereknek?

Amikor a születendő gyerekeinkre gondolunk, elképzeljük, milyen új helyzetek, gondok és örömök érkeznek majd velük az életünkbe. A sírós éjszakák, a nagy játszóterezések, csupa közhely, sorolhatnám a végtelenségig.
De van, amire nem lehet felkészülni. És épp ezekről senki nem mond egy szót sem. Sőt a könyvek sem írnak. Mindenki kéretlenül ontja a tanácsokat a fogzásról, a szobatisztaságról, az óvoda- és iskolaválasztásról, de AZT MÉR' NEM MONDJA EL SENKI, hogy az iskolákban még mindig ugyanabban a borzalmas, amorf, műszálas tornamezben tornáznak a gyerekek, amit már mi is utáltunk annak idején?! És tényleg erre a rémségre kell költeni a szülőknek a pénzét???!!!
És a nagy döntésekről sem beszélnek sehol. Hogy el kell dönteni, ki hozza a karácsonyfát, a Jézuska vagy az Angyal? Hogy egy születésnap lebonyolítása mennyi fejtöréssel jár? Hogy a zeneoviban ki szóljon rá a gyerekre? Aki a foglalkozást tartja, vagy a szülő? (Tapasztalataim szerint mind a két fél a másiktól várja, hogy kez…

Persze, hogy Túró Rudiiiiii!

Jól gondoltátok. Ti is annyira szeretitek, mint én?
Az én változatom így néz ki:

Már kapható, de Ti ne igyekezzetek annyira a Meskára, mert akár meg is nyerhetitek. Ez lesz ugyanis az áprilisi ki játszik. Ha szeretnétek egy Túró Rudit a filcpiacról, nem kell mást tennetek, mint a bejegyzés végén hagyni egy megjegyzést május 1-én este 8-ig.

Itt a harmadik

felvonás. A filc és a cipzár most egy darab vászonnal egészült ki.
Így már egyértelmű -nekem legalábbis :) -, hogy mi készül. Szerintetek?

Variációk

egy témára, avagy megint kitaláltam valamit.
Volt már nyuszi, nem is kevés, volt csirke, és most itt egy bárány, íme:

Verset még nem kerestem hozzá, mert egyelőre csak az jut eszembe, hogy ki az, ugye te is tudod már, ő a Bárány Boldizsár! De kép már van, és aki nálam ritkábban olvassa a Bárány Boldizsárt, annak biztos jut eszébe bárányos vers vagy mondóka, vagy dal.
Ha mégsem, akkor itt van egy csokorra való.

És akkor

itt a folytatás, ahogy tegnap ígértem.
A filcdarabokhoz jött egy piros cipzár. 14 centis, ha ez segít.
Na, mi lesz belőle???

Mondtam én

hogy van még új ötletem.
Ez bizony az, aminek látszik. Barna, filc téglalapok és korongok.
Most rajtatok a sor, lehet találgatni, hogy mi lesz belőle!

Azt megsúgom, hogy ez az első rész(let). Folyt. köv. holnap.

Lassan

elég már ezekből a nyuszitáskákból. Azért ma még varrtam kettőt, az egyik itt,
a másik pedig itt keresi a gazdáját.
Ez a kettő pedig ma elindult az új otthona felé:


Legközelebb mutatok valami újat! :)

Vége a játéknak,

tudom én. Már vagy másfél hete. Most pótolom az eredményhírdetést:

A tojásmelegítő-kézbáb nyuszkók Lidérckéhez költöznek majd.
Egy Csukás István-verset küldött:
Nyuszi, nyuszi vígan játszik,
csak a két nagy füle látszik.
Hajnal óta ugrál sorba
rekettyébe, sombokorba.
Estére már nem bokázik,
iheg-liheg lassan mászik,
meg is eszik tíz-húsz torzsát,
vizet iszik három dézsát.
És képet is kerestem hozzá a Google-n:

Jól gondolták,

akik azt feltételezték, hogy muffinokat gyártok majd.
Jó, tudom, idáig sokan eljutottak már, muffint varrni, az is valami? (Mazsola malac hangján.)
Ezért azt találtam ki, hogy muffingyárat (vagy muffinsütödét) csinálok.
Apró kis csipke kosarak, muffinok, gyöngyökkel díszített krémes rétegek, és hófehér tejszínhabrózsák, tépőzárral rögzíthetőek egymáshoz.
Ez az adag már kapható a Meskán:

De egy szép napon (= amint kiderítem, hogy lehet .xls fájlokban a táblázat üres celláit levágni) majd a blogon is lehet kapni. A türelmetlenek már most is érdeklődhetnek e-mailben. :)
Persze nem csak a muffinokkal foglalkoztam. Varrtam újabb nyuszitáskákat:


Egy új korszak kezdődött az életünkben. Elsőszülöttem elkezdett zongorázni tanulni. Tüzijátékot nem rendeztünk ugyan, sem állófogadást, de úgy gondoltam, ez azért mégis nagy dolog, adjuk meg a módját. És bár a német kultúrával elég távolságtartóan állunk egymáshoz, eljutott hozzám a hír, hogy Németországban, amikor a gyerekek elkezdik az iskolát, édess…

Mára

csak ennyi jutott.
És a kérdés, hogy mi lesz belőle?
Lehet találgatni!