Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2011

Sűrűsödik

az év vége. A "kötelezőkön" kívül iskolai, óvodai ünnepség, táncházas buli, családi nap, karácsonyi fellépés, hópihék tánca... Nem is folytatom, gondolom nagyjából ugyanez a helyzet minden kisgyerekes családban.
Ezek a bulik rendszerint átcsúsznak általános evés-ivásba, amit úgy szokás megoldani, hogy mindenki visz egy tálca édeset, vagy sósat, vagy üdítőt.
Mi a Mikulásnak két buliban is örülönk majd 6-án, két buliba viszünk sütit. Ráadásul Mikulásosat.
Sütöttem muffint. Csináltam vajas krémet (vaj + porcukor). Előszedtem a piros ételfestéket. És felkutattam a csillagcsöves habzsákot.
A krém egy részét fehéren hagytam, azzal fejeztem be a Mikulás-sapkákat.


Így, rózsás papírral kicsit bizarr, de próbának elmegy. Tanulságos volt ez a próbasütés, mert kiderült, hogy a vajas krémhez milyen rengeteg vaj kell. Azt tudtam, hogy nagyon tömény lesz a krém, ezért a tésztához a cukor mennyiségét nem feleztem, mint általában, hanem harmadoltam. A tésztába és a krémbe is sok citromhéjat …

Az első gyertya

A karácsony nagy kihívásai közül az egyik a karácsonyi gyerekkönyv felkutatása. Mert elszántan ragaszkodom ahhoz a képhez, hogy kint nagy pelyhekben hull a hó, mi pedig idebent, a jó melegben, puha párnák közt összebújva lélekemelő történeteket olvasunk, szelíden, békességben, szeretetben. Biztos, hogy mindenki őriz magában ehhez hasonló képeket az idilli karácsonyról. Legutóbb pl. az egyik kedvenc női magazinomban olvastam - összesen két női magazint vagyok hajlandó olvasni -, hogy az adventi koszorút kezdjük úgy, hogy elkirándulunk egy fenyőerdőbe, és ott gyűjtjük össze a koszorúhoz szükséges fenyőágakat. Milyen szép! Csak az akadályoz meg bennünket abban, hogy teljesen magával ragadjon a karácsonyi bukolika, hogy Magyarországon fenyőerdő leginkább Kőszeg környékén van, tehát az ország lakosságának többsége számára ez az idill egy napi járóföldön kívül esik. A másik hasonlóan földhözragadt újságírói ötlet szerint az egyik legjobb adventi program a közös, családi diótörés, miközben Cs…

Pedig már

olyan jól ment... Épp rátaláltam a tökéletes sünitortára, erre tessék. Múlt héten Elsőszülöttem feketeerdő tortát kért, most pedig Másodszülöttem azt mondta, hogy ő cicatortát szeretne. Kérdezgettem, hogy milyen íze legyen annak a tortának, de csak azt a választ kaptam, hogy cicatorta. Ezt úgy értelmeztem, hogy a kisasszony döntött a külcsínről, a belbecsről tehát dönthetek én.
Mézes krémest sütöttem. Aztán marcipánnal és csokival cicát dizájnoltam belőle.
Kíváncsian várom, mit hoz a jövő, vajon milyen tortát tudok még csinálni?
És hogy teljes legyen az élmény, csináltam cidert is. Gyerekbarát, alkoholmentes változatot.
Kell hozá egy kanál fahéjszirup, most sötét barnacukorból főztem, sok fahéjjal.

Aztán 1/2 rész frissen facsart almalé,

és 1/2 rész bubis ásványvíz.

Csak a csillogó szemű gyerekek

jutottak az eszembe, amikor azon törtem a fejem, mit vigyünk az oviba, a mézes délutánra.

Mézeskalácsot sütöttünk hát, és csillogó szemű gyerekeket díszítettünk.

Hát ilyen

egy novemberi délelőtt?

A sorsolásnak

meglehetősen különös módját választottam. Post-itektre írtam a neveket, és felragasztottam egy szék támlájára.
Amelyik először leesik, az lesz a nyertes.

Gabi, gratulálok az új uszistasakodhoz. Írj e-mailt, hogy hová küldjem. 

Akik lemaradtak, ne csüggedjenek, hisz megvásárolhatják a Meskán, vagy itt is. És hamarosan újabbak készülnek, ma nagyon jó anyagokat vettem :)

Úgy tűnik,

Elsőszülöttem nem kislány többé. Amikor megkérdeztem, milyen tortát szeretne, nem a sünitortát választotta. És azt kérte, hogy reggel csak az ajándékozás legyen, a tortát este együk - írtam már, hogy nálunk hajnali fél hétre általában lefut a teljes ünnepi program -, amikor mind együtt vagyunk, és nem kell sietni.
Így hát feketeerdő tortát sütöttem. A netes kutatásaim során többnyire tejszínhabbal bevont tortákkal találkoztam, pedig ha jól emlékszem, a cukrászdás változatot csoki borítja. Én a blogoknak jobban hiszek.
De hiányzik még a pont az i-ről, a fekete és az erdő.





Amikor

a magam módján belekeveredtem a westik ügyébe, tisztáztuk, hogy mindenféle színt használhatok, de feketét inkább nem, mert az olyan lesz, mint egy skót terrier.

Egy darabig bírtam is, de aztán csak megvarrtam ezt:

Na jó, ez csak a hátoldala. És azért kell a fekete, hogy hátteret adjon a csipkének.

 És lett szeme is a kutyusnak.
 A hátoldalára mágnest ragasztottam, és most a hűtőn várja, hogy gazdira találjon.

Az elmúlt hetekben

megszerettem a piros-fehér párost, játékosnak, vidámnak, mégis kicsit távolságtartónak érzem. Tetszik nekem az ilyesmi.
Ha kibogozom a piros-fehér kavargást, lesz belőle kocsicsörgő:

Amikor

azon törtem a fejem, hogy mit is írhatnék a Kifőztük karácsonyi különszámába, több fontos szempontom is volt. Olyat igyekeztem kitalálni, 
- amit bárki megvalósíthat, különösebb tehetség, tudás nélkül
- amihez csak olyan eszközökre van szükség, ami egy átlagos háztartásban fellelhető,
- ami kapcsolódik a karácsonyhoz, de nem csak ebben az időszakban lehet használni.

Mindezt ráadásul márciusban - akkor írtam a cikket - amikor már inkább járt a fejemben a tavasz, mint a téli ünnepek. Mit is lehetne. mit is, mit is...???

Megvan! A szoknya! A SZOKNYA.

Nálunk ünneplő ruhában szokás a szentestét tölteni. Akinek kis gyereke van. tudja, mennyit ér az ünneplő ruha. 3 órányi boldogságot. Mert elszakad, leeszi, és vajon tényleg azzal kell-e egy gyereknek a szentestét töltenie, hogy a ruhájára vigyáz, de akárhogy is, mindenképp kinövi jövőre.
Ezért a tavalyi karácsonyra én varrtam az ünneplő szoknyát. Fehéret, habosat, pörgőset, hosszút, amilyenről a kislányok álmodoznak. Olyat, ami együtt nő a …

Írtam már

a szezon hatalmáról. Akkor a cseresznye volt az apropó, most a sütőtök. Ősszel-télen mindig veszek, szeretjük is, esszük is, de egy idő után már nem annyira lelkesen. Most is hogy jártunk.
Megsütöttünk egy méretes tököt (olyat, amilyenben Mazsoláék laknak, de NEM AZT), ettünk belőle, persze maradt is, nem is kevés. Semmi gond, főzök belőle levest. Szoktam édes és sós változatot is csinálni, de most elég uncsinak tűnt mind a kettő. Böngésztem a neten, de úgy tűnt, mindenütt ugyanazt a két receptet ragozzák (az édeset és a sósat). Végül azért csak ráakadtam egy receptre, ahol a hozzávalók közt a sütőtökön kívül a gesztenye és a Szent Jakab-kagyló is szerepelt.
Az én változatomban a friss kagyló helyett fagyasztott királyrák van, és már ennek is örültem.
Először kevés vajon sok gyömbért megfuttattam, aztán hozzáadtam a főtt gesztenyét, a sütőtököt, és felöntöttem kevés vízzel. Amikor már forró volt, turmixoltam (főzni nem nagyon kell, egyetlen hozzávaló sem nyers), és tejszínnel hígitott…

Csak egy falatot 18.

Ma egy iskolai uzsonnát tudok mutatni.
Első ránézésre semmi meglepő. Zsömle. Kettévágva, jó esetben valamivel megkenve, esetleg némi zöldségfélével.
De amikor kibontottam, bizony meglepődtem. Szabad szemmel is jól látható paprika, paprikás szalámi, ráadásul három (!!!)szelet, és alatta bőségesen margarin. A képen is látszik, hogy a zsömle nem a hagyományos búzalisztből, hanem rozslisztből készült. (Most ne menjünk bele abba, hogy nem is, mert csak
malátával színezik.)
És az illata... Rendesen étvágygerjesztő volt. Annyira, hogy a Párommal jóízűen megettük a gyerek uzsonnáját. A kisasszony nem akarta itthon megenni az iskolai uzsonnáját, gondolom szendvicset evett már eleget, viszont frissen sült kacsatepertő lilahagymával, puha kenyérrel, meleg teával nálunk sincs minden nap.

Nem az én ötletem,

Másodszülöttem óvónénijétől tanultam. Ő mesélte, hogy ha elutazik a fia, csinál neki egy kis füzetet, aminek annyi lapja van, ahány napig távol lesznek egymástól. Így a gyerek mindig meg tudja nézni, hány nap telt már el, és hány van még hátra a nagy találkozásig.
Tetszett nekem ez az ötlet, meg is jegyeztem, és amikor úgy alakult, hogy Elsőszülöttem elutazott három napra az őszi szünetben, megcsináltam én is A füzetet.


Barkácsáruházból hoztunk színkártyát, ami azért is jó, mert épp három részre van osztva, így adta magát, hogy a napokat is három részre tagoljam, a fő étkezések szerint. Annyira egyszerű, de nagyszerű ötlet, hogy több szóra nincs is szükség.
És pénteken már együtt vacsoráztunk :)

Nem én kezdtem,

Ceffa rángatott bele :) Na jó, szebb, ha úgy írom, hogy ő beszélt rá. És nem bántam meg, sőt, egyre jobban tetszik nekem ez a dolog. Tetszik, hogy  a hétköznapjaimba belopakodtak olyan kifejezések, mint leadási határidő, lektorálás, borító, beharangozó, tetszik a készülődés, az, hogy ennyien munkálkodtak, munkálkodnak egy jó ügy érdekében.
Mert bizony van jó ügy is, a Kifőztük Karácsony jótékonysági akciója.

 Aki kíváncsi rá, hogy mi közöm nekem ehhez az egészhez, megtudhatja november 8. és december 8. között.

Lássuk be,

a novembernek nem sok értelme van. A november már nem is ősz, de még nem is tél. Leginkább köd, szürkeség, valami bizonytalankodva esik (eső talán, vagy ez a ködszitálás?), és hetekig -4 fok van.

Akkor már legalább essen a hó!