Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2011

És még mindig nincs vége

a pöttyös uszistasakoknak. Megvarrtam a kis fürdőruhás tasakot nagyban is. Kiegészítettem egy vállpánttal, sőt, a belső oldalára egy kis zsebet is varrtam. És lett belőle egy válltáska, amibe a papucs, a törölköző és a tusfürdő is belefér.  Aki szeretné megvásárolni, az itt  megteheti, vagy írjon egy e-mailt. Megvarrtam persze a lila változatot is, de azt nem sikerült lefényképeznem :( Elsőszülöttemnél van ugyanis :), a heti 2 úszásóra gyakorlatilag azt jelenti, hogy mosom-szárítom-bepakolja-elviszi-mosom-szárítom-bepakolja-elviszi.

Ígértem

folytatást az uszis tasakokhoz. Fólia, kicsi kulcskarika és papír. Na meg persze viaszosvászon. Ennyi kell a névtábla-fityegőhöz,amit a tasakokhoz készítettem. És így néz ki a végleges változat: Ez azt is jelenti, hogy új játék indul. Aki szeretné megnyerni a lila uszistasakot, küldjön megjegyzésben egy halacskás verset legkésőbb november 15-én este 8-ig.

Hogy az a...

... (és itt hosszú sípszó következik) ... Avagy: Többé-kevésbé követem én a Forma 1 eseményeit. Például azt is tudom, hogy az Hugo Boss és a Mc Laren játékot hirdetett, a pilóták overallját kellett megtervezni. Amelyik a legtöbb szavazatot kapja, abban a ruhában lesznek a pilóták a szezon utolsó futamán. Magyarországról egy kalocsai mintás ruha versenyez, amit Kalmár István tervezett. Szép ruha, nekem tetszik. Gondolom másoknak is, ugyanis olyan sokan szavaztak erre az overallra, hogy meg is nyerte a játékot. Vagy nem. (Részleteket itt  olvashattok.) Most tehát ott tartunk, hogy gyakorlatilag elölről kezdődik az egész játék, újraindult a szavazás. Akinek tetszik a magyar motívumos ruha, szavazzon. És akinek nem tetszik a ruha, de fontosnak tartja, hogy egy játékot a győztes meg is nyerhessen, az is szavazzon. A hol, miként és hogyan itt  olvasható.

A találgatások között

felbukkant az uzsonnás táska ötlet. Nem rossz elképzelés, de nem is az igazi. Na megmutatom, mit találtam ki. A cipzárvarrás után úgy kell rendezni a pöttyös téglalapokat, hogy a színükkel egymásra fordítva lógjanak a cipzár két oldalán. (Ez leírva bonyolultabbnak tűnik, mint valójában.) És ha sikerült így összerendezni, össze is kell varrni. Az egyiken kell egy nyílást hagyni, hogy majd azon át fordíthassuk ki a tasakot. És máris kész a tasak a... aaaaaa... aaaaaaaaaaaaaaaa... a vizes fürdőruhának, úszósapkának, úszószemüvegnek. Így már használható is, nem lesz vizes az egész táska, de mégis jobban néz ki, mint a szokásos nylonzacskó.

Csak egy falatot 17.

Nemrég hallottam a rádióban, hogy vannak iskolák, ahol bevezették a Minden napra egy alma (vagy  valami hasonló nevű) programot. Nagyjából annyi a lényege, hogy a gyerekek minden nap kapnak egy almát, vagy valami más gyümölcsöt, hasonlóan a régi iskolatej rendszerhez. Még az is lehet, hogy Elsőszülöttem is ilyen iskolába jár. Én minden nap rakok gyümölcsöt az uzsidobozába, de délutánonként gyakran előfordul, hogy egy-egy almát rak ki az iskolatáskájából, hogy hozott nekünk madárlátta meglepetést. A kis piros almákat már megszoktam, de amikor ez került elő a táskájából, meglepődtem. Bizony, ez egy kivi. Napok óta azon gondolkodom, hogy aki ezt kitalálta, mit képzelt, hogy fogják a gyerekek megtisztítani (=megenni) a kivit az iskolában???

És akkor

a cipzárvarrás következett. Addig kell ügyeskedni, míg a cipzár mindkét oldalán 2 téglalap nem lesz, hátoldalával egymásnak fordítva. Már beindultak a találgatások, hogy mi is lesz belőle. Eddig olyan tippek érkeztek, hogy táska vagy neszi. Mind a kettőre azt válaszoltam, hogy még az is lehet belőle, mert tényleg valami olyasmi készül. Kíváncsi vagyok, ki találja ki, hogy pontosan mi készül :)

A pöttyösöket

felvágtam téglalapokra. Egy ... -hoz /-hez /-höz 4 szükséges.

Emlékeztek még

a nagyszülők asztalán a viaszosvászon abroszra? Ahogy egy idő után tisztíthatatlanná vált, berepedezett és még szaga is volt? Amikor álmaim konyháját terveztem a viaszosvászon abrosz valahogy nem szerepelt benne. Aztán teltek az évek, és egy kisgyereket igyekeztünk megtanítani asztalnál enni. Ez egy szép, kihívásokkal és mókás pillanatokkal teli, hosszú időszak, sok kosszal. Közben egyre gyakrabban éreztem úgy, hogy attól, hogy a gyerekem enni tanul éppen, én még ehetek felnőtt ember módjára, szépen megterített asztalnál, mint egy ember. Abroszra vágytam. És akkor jutott eszembe a nagyszüleim viaszosvászon terítője. Kellemes meglepetés, hogy most már egész szalonképes, na jó, konyhaképes változatok is kaphatóak. Mire a kisasszonyok megtanultak szalonképesen enni, késsel, villával, vasalt abroszon, törékeny tányérból, néhány ilyen abroszt elhasználtam. (Gyakran mostam őket, és amint repedezni kezdtek, menniük kellett.) Egyet azért megtartottam, vízfestékezéskor, ragasztózáskor és egyé

Hideg van,

különösen reggelenként. Átnéztük a sapkás kosarat, ki mit tud hordani ezen a télen. és mit találtunk a kosár mélyén? Boszorkánysapkát, persze. Időnként előkerül ez nálunk, farsang környékén természetesen, de nyáron, tavasszal, tényleg bármikor. És most még szezonja is van. De a boszorkányoknak varázspálca is kell. Természetesen semmi csilivili, rózsaszín, csillagos nem jöhet szóba, legyen hát akkor... ... denevéres! A két réteg filc között van egy réteg flíz, így megtartja a viszonylag nagy szárnyait - egy A/4-es  méretű a denevér -, mégsem merev teljesen, varázslás közben olyan, mintha kicsit verdesne, repülne. A nagy = nehéz denevérhez túl vékonynak tűnt a hurkapálca, barkácsboltban vettünk fa rudat, 1m 100 Ft volt, épp elég a két varázspálcához.

Van magyarázat

még a kék körömlakkra is :). Az úgy kezdődött, hogy egy délelőtt felhívtak az oviból, menjek a kisasszonyért. Az óvónéni rutinosan azzal kezdte, hogy nincs nagy baj, ne ijedjek meg, annyi történt csupán, hogy nőtt egy árpa a gyermek szemére, jobb volna, ha nem kapnák el a többiek. A képen látható cuccokat az ovi és a parkoló közti 50 méteres úton sikerült beszereznünk. A teát a kisasszony választotta (epres-tejszínes, csak a bátraknak ajánlom), gesztenyét minden ősszel veszünk, én szétvagdosom a kezem, míg megtisztítom, aztán megsütjük, lehet nyafogni, mert forró, és mert nem is lehet rendesen enni, annyira ráadásul nem is finom, mint az a női magazinok receptjei írják, abban maradunk hát, hogy egy év múlva újra próbálkozunk. Korongvatta azért kell, hogy lemoshassuk kamillával a kisasszony szemét. És nem vettétek észre, de volt a képen egy kis narancssárga izé is - vettünk homeopátiás bogyókat is, hisz mégiscsak beteg van a háznál. Na meg persze a kék körömlakk. Azzal kezdődött, hog

Ha Menyus is...

Ti hányszor olvastátok el a Mazsola történeteket? Én többször, mint az a legmerészebb álmaimban szerepelt. Minél többször olvastam, olvasom, és fogom is még olvasni, annál több mondat csúszik át a hétköznapjainkba a lapokról. Az egyik legnépszerűbb a "persze, ha Menyus is...". Ha Menyus is azt mondja, hogy Mazsolának jár a barátfüléből, akkor jár. Ha Menyus is paprikával eszi a zsíros kenyeret, akkor Mazsola is. Ezért, amikor a Másodszülöttem úgy jött haza az óvodából, hogy már az óvónénik is elővették a Halloween-díszeket, akkor tudtam, hogy nekülk is elő kell. Évekkel ezelőtt a Praktikában találtam a sablont, nekem még mindig ezek a fekete boszik és denevérek tetszenek a legjobban Halloween-dekoráció kategóriában. Minden évben vágok ki néhány újabbat, most már a ház bármelyik pontján lehet velük találkozni. Volt idő, amikor a Kubu gyereküdítőt még üvegben árulták. Akkoriban egy forró nyári napon a "nagyboltban" döbbenetesen olcsón árulták a Kubut, ha jól emlék

Tanultam én

még szociológiát is. Nem is keveset, nem is csak muszájból. Igaz, a szociológia-tanulós idők elmúltak, de maradt az a szokás, hogy a pénztárnál nézegetem, mit pakol fel az előttem lévő vásárló a szalagra, és abból próbálom kitalálni, milyen élethelyzetben van éppen, hová, kikhez viszi haza, amit vásárolt. Kíváncsi lennék, aki ezt látja, milyen háttértörténetre gondol. Na, ki tudja kitalálni?

Minden

szupermarketben a meglepő termékek vására a kedvenc részem. Általában a bejárathoz közel rakják ki ezeket, kartonból hajtogatott tárolókba (polcok ezek, vagy dobozok?), és általában 199 vagy 299 vagy 499 Forintért kaphatóak. Azért hívom meglepő termékeknek ezeket, mert gyakran meglepődök azon, hogy emberi lények miket képesek kitalálni. Az agyukkal. Kitalálják, megtervezik, elmondják a főnöküknek, meg annak a főnökének, meg annak a főnökének, kiszámolják, hogy miből, hogyan és mennyiért lehet ezeket legyártani, próbálják modellezni, hogy mekkora kereslet lesz majd rá, és mindezek fényében mennyit kérjenek majd érte, szóval rengeteg ember munkája van abban, hogy egy-egy ötletből kézzelfogható tárgy legyen, és egyik sem mondja azt, hogy De hiszen ez egy baromság, ne csináljuk má'! Engem ez meglep. És az is, hogy a szupermarketben valaki (és a főnöke meg annak a főnöke) úgy gondolja, jó lesz ez, kell ez nekünk, áruljunk mi is ilyet. És minden alkalommal meglepődök azon is, hogy mil

Ha valaki

éjjel mezítláb mászkál a hideg kövön, amikor a gyerekeit megy betakargatni, vagy nem szárítja meg a haját, és egész este vizes hajjal jön-megy, vagy lefekvés előtt, pizsamában még gyorsan "csak kiszalad" a teraszra ruhát teríteni, az megfázik. És ez így nagyon rendben is van, el tudom fogadni. Eleinte még jól is esett sajnálni és sajnáltatni magam egy kicsit, és végigkóstolni a házban fellelhető összes teát. De az már a harmadik hét, ami köhögéssel, taknyolással, rekedtséggel telik! Csoda hát, hogy filcből is citromszeleteket varrtam?

Van

egy kedvenc blogbejegyzésem , néha elolvasom csak úgy, ha rossz kedvem van. A megjegyzéseket szeretem a legjobban. Mire az utolsót is elolvasom, mosolygok. Több téma is felmerül ebben a posztban, én most a Martens bakancs problematikához kapcsolódnék. Mi azt találtuk ki, hogy fordítunk a szokásos felálláson, és előre menekülünk. A kisasszonyok első Martens bakancsát mi vesszük meg, a többire ők szedik össze a pénzt. És így is lett. Az egyik pár  első Martens már megvan, tavaly vettem 4000-ért, teljesen új, és ha így folytatja a kisasszony, az idén már hordhatja is. Igen, jól látjátok, ez egy szivárványos csipkével borított bakancs. És igen, kell hozzá egy alternatív gyerek, aki majd hordani fogja. Szerencsére épp van itt nálunk egy ilyen alternatív gyerek :) És ha már előszedtük az őszi cipőket, bakancsokat, játszottunk is. Ezen  a honlapon találtam rengeteg cipőkötés mintát. Néhányat, na jó, 33-at, megcsináltam közülük kártyának. Ha szeretnétek,  itt letölthetitek.

Vége

a szeptembernek, és vége a játéknak is. A sorsolást elintéztem még szombaton, idáig azzal bénáztam, hogy feltöltsem. És még most sem sikerült. Pedig az volt a terv, hogy nagyon menő leszek, on-line elintézem a sorsolást. Eddig ment is a dolog. A demonstrálás résznél elakadtam. Sikerült ezt a widgetnek nevezett izét ide átmásolnom, működik is, beírok számokat, ez meg sorsol. Csak azt nem tudom, hogy kell leállítani, hogy csak a sorsolás végeredményét mutassa. Aki tudja, árulja el a titkot, lécci, lécci, léccíííííí. Addig is, jó játékot nektek, írjatok be mindenféle számokat az ablakokba, aztán rajta, generate. Az első sorsolásnál a 3. bejegyzés jött ki győztesnek. Gratulálok. Bergamott, kérlek, egyeztessünk e-mailben a táskáról.