Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2012

Rozsdás szög

van a kezemben. És ott van a kalapács is.
Annyi történt, hogy lebontottam a régi kárpitot az egyik lomtalanított fotelról. Értsd: több száz rozsdás szöget szedtem ki belőle. Annyira rozsdásak voltak, hogy amint megfogtam őket a fogóval, vagy a csavarhózóval alájuk feszítettem, a fejük azonnal szétporladt, elmállott vagy csak letört.


Már a festéket is leégettem róla. És igen, néhány szeggel egyszerűen nem  tudtam mást csinálni, hőlégfúvóval leperzseltem az alászorult kárpitszálakat, majd még mélyebbre kalapáltam őket.
Itt tartok most.



A Párom vállalta, hogy még egy-két helyen csavarral megerősíti, és utána már a munka szép része jön.

Ui: A szegektől lett "néhány" karcolás és seb a kezemen, a kalapácstól, fogótól meg bőrkeményedés. A gyermekem, amikor meglátta, azt mondta, ő ezt nem fogja meg. Szóval most intenzív kézápolásban vagyok.

Fog ez menni!

A minap a bevásárlásból igen értékes zsákmánnyal tértem haza.


Csak megcsinálom én azt a tálcát!
Hát persze. Most meg a fehér csempe fogyott el.


A fehér csempe ráadásul nem is fehér, hanem gyöngyházszínű, - fényű. Az eladó fel is hívta rá a figyelmemet, hogy a felszíne nem sima, hanem olyan, mint a kagylóé, talán a hullámos a jó szó rá.
(Vagy mintha egy vastag nylont összegyűrnénk, aztán kisimítanánk. Tudom én jól. Volt egyszer egy fürdőszoba, amit saját kényünk-kedvünk szerint rendezhettünk be, merész ötleteinknek csak a pénztárcánk szabott határt, na abban a fürdőszobában épp ilyen csempe volt, csak nagyban. Ugyan nem gyöngyházfényű, hanem hófehér, de az is gyönyörű volt. Jó volt hozzáérni a hullámos felülethez, ahányszor bementem, mindig megsimogattam a csempéket, és ha rásütött a nap, nagyon változatos fényjátékokat láthattunk. Ha lesz még egyszer egy fürdőszoba, amit saját kényünk-kedvünk szerint rendezhetünk be, ez a hullámos felületű csempe biztos az esélyesek közt szerepel maj…

Nálunk ünnep

a lomtalanítás.

Pedig nem is lakótelepen lakunk. Ilyenkor persze megszaporodnak a kombi Ladák a környékünkön, de mi, a helyiek is kivesszük a részünket az újrahasznosításban.
A napokban van az első évfordulója, hogy lomtalanítottam egy tálcát. Nem volt szép tálca, a festék lepattogzott, az  alja pedig több réteg, összeragasztott, piros gumilapból volt. Mégsem tudtam otthagyni, a formája nagyon tetszett, a mérete is épp jónak tűnt, és elég strapabírónak látszott.
Majd megcsinálom én szépre.
Egy év alatt odáig jutottam, hogy leszedtem az aljáról a gumit, és a pereméről leégettem, lecsiszoltam a festéket.


És rávettem a Páromat, hogy vágjon egy megfelelő méretű furnérlapot a tálca aljának.

Kitaláltam, hogy mozaikkal rakom ki. Megvettem a csempéket is hozzá, persze fehéret és aranyat.

Idáig jutottam. De most, az évfordulón, elhatároztam, én bizony megcsinálom ezt a tálcát.
Irány a kreatív bolt, veszek ragasztót a mozaikhoz. Kiderült, hogy bármilyen hobbiragasztó megfelel. De jó, erős raga…

Mivel etetnek téged? 22.

A szombati munkanap eléggé péntek hangulatúra sikerült.


Épp illett hozzá a kakaós csiga.
Ez most nem szikkadt, nyirkos volt, hanem száraz. 


És azt is észrevettem ám, hogy a tészta egyre vastagabb, a kakaó viszont egyre kevesebb. 

400

pitypang. Ennyit szedtem ma. Megszámoltam.
Persze most már tudom, hogy elég lett volna egy közepes tálnyi virágot szedni.


Merthogy lekvárt főztem a pitypangból. Francia földön szokás az ilyesmi, külön nevet is adtak neki, úgy hívják, hogy cramaillote. És van a dolognak némi babonás színezete is, ami engem nagyon mulattat. Már ez a 400 darab virág is.  És igen ajánlott április 15. előtt sort keríteni a lekvárfőzésre. Ráadásul délben, 12 és 2 óra között tanácsos a virágokat szedni. (Szinte várom a teliholdat, a békalábat, a macskafarkat és a szeretőm haja szálát.)
Na, nálunk április 15-én olyan borús idő volt, hogy a pitypangvirágok gyakorlatilag nem nyíltak ki, még délben sem.  Csak remélni tudom, hogy három nap alatt nem telt meg a pitypang borzalmas, keserű ízzel.
Ott tartottam, hogy szedtem egy tál virágot. Megmostam. Az eredeti recept szerint előbb bő vízben áztatni, majd folyó vízben átmosni kellett volna.
A következő lépést a virágok kis, sárga szirmainak elkülönítése a zöld szá…

Nálunk már el is hervadt

a virág a cseresznyefán, néhány hét múlva cseresznyézhetünk. Ideje elhasználni a tavalyi magokat.
Készült süni,
 kutya,
 egér,
 másik kutya,

 másik süni, piros filc alma rátéttel,


csirke,

elefánt,


és még egy egér.


Így, egymás hegyén-hátán elég színes társaságnak tűnnek.


A következő szezonra is vannak már ötleteim. Mostanában jobban tetszenek a kevésbé tarka dolgok, azt hiszem, ez a magzsákokon is meglátszik majd. És új formákon, mintákon is töröm a fejem. Érdemes gyűjteni a cseresznye- és meggymagokat, mert akitől kapok egy kilónyit (akár vegyesen is), az kap tőlem egy magzsákot.

Egyszer régen,

nagyon régen, valamikor, valahogyan elterjedt az a hiedelem, hogy milyen remek dolog, ha egy kisgyereknek hátizsákja van. Gondolom, ezért van szinte minden kisgyereknek hátizsákja.  Persze mi is azzal kezdtük a gyerektáskák sorát.
De nem vált be.
A hátizsákban a gyerekszívnek oly' fontos és kedves dolgok a gyerekkéz számára gyakorlatilag elérhetetlen helyen vannak. Márpedig, ha 5 méterenként megállunk, hátizsákot levesszük, kicipzárazzuk / kigomboljuk / kikötjük, kis izéket (kavicsokat, rajzokat, babákat, katonákat, kisautókat és még ki tudja, mi mindent) pakolásszuk, hátizsákot becipzárazzuk / begomboljuk / bekötjük, hátizsákot felvesszük, és ezt egész a célállomásig ismételjük, soha nem érünk oda. Jobb (?) esteben a gyerkőc a kezében hozza a hátizsákot, így a hátizsák le- és felvételét megússzuk, viszont a pántok a földre lógnak. + a hátizsák épp csak az eredeti funkcióját nem tölti be, hogy a gyerek hátán legyen, és a kezei szabadon maradjanak.
Ha a gyerek szalad (Márpedig szal…

A házi tészta

nálunk általában Nagy Családi Csapatépítésbe torkollik. Én begyúrom a tésztát, de mire előkerül a tésztanyújtógép, már mindenki ott nyüzsög. Előbb-utóbb a szerepek is kialakulnak, aztán persze cserélünk, aztán jönnek a szabályok, ki hány tésztát nyújthat, aki nyújtotta, az nem vághatja, stb.
Most zöld tésztát gyúrtam, ha már úgyis medvehagyma-szezon van.
Aztán elővettem az ollógyűjteményt.


Valamelyik gasztroblogon láttam az ötletet (aki tudja, melyiken, írja meg, és belinkelem), hogy ollóval vágják a tésztát. Épp annyira nagyszerű, mint amennyire egyszerű. Persze, hogy ki kell próbálnunk.
Az biztos, hogy nincs két egyforma darab a tészták között.


Közelebbről az is látszik, hogy liszt bőven jutott a tésztára :)

Még közelebbről ilyen mintás a tészták széle.


Keksz?

Puzzle.

Vagy scrabble.

Vaaaagy...
3D-s puzzle.

Így azért eléggé hasonlít egy birodalmi lépegetőhöz, de mindig csak akkor jut eszembe, hogy túl hosszúak a lábai,  le kellene vágni a sablonból, amikor már megsütöttem. A kész kekszet meg nem merem kisebbre vágni, mert törik össze-vissza.


De ha beállítom a térdig érő medvehagymakrémbe, már jobben el lehet képzelni, hogy ez egy bárány.
 És van még ötletem az étel (nem) játék témában.