Kézügyesség dolga

az ősz, az utolsó nagy kertészkedések, ültetések ideje. Szombaton a ragyogó napsütésben elültettünk rengeteg virághagymát - tavasszal majd a fehér összes árnyalatában pompázik a kertünk. Már csak egy fa hiányzik, azt is tudjuk milyen, a hivatalos neve japán csüngőakác (Sophora japonica Pendula), de mi csak elefántfának hívjuk, mert távolról úgy néz ki, mint egy  ormányát lógató elefánt. Kép  innen Vagy egy csapat, ormányát lógató elefánt. Kép  innen Nosza, irány a kertészet. 1. kertészet - Jó napot kívánok, miben segíthetek? - Jó napot kívánok, egy japán csüngőakác fát szeretnék venni. - Az milyen lehet? Egy pillanat, megnézem a neten. (Pár pillanat múlva vissza is jött, továbbra sem tűnt úgy, mint aki tudja, milyen fáról van szó.) - Hááát, jöjjön, megnézzük van-e. Szóljon, ha megtalálta. Végigjártuk a kertészetnek azt a részét, ahol a díszfák voltak, de nem találtunk. 2. kertészet - Jó napot kívánok, tudna segíteni? - Termé...

egy  kisboltos  bejegyzést. Röviden annyi történt, hogy megláttam, első ránézésre beleszerettünk mindnyájan, ha nem is könnyen, de sikerült felvenni az eladóval a kapcsolatot (legyen elég annyi, hogy telefonszámnak, rendkívül elmésen, a 06-12-345-67-89 számsort adta meg), meg is egyeztünk, ... és másfél hónap múlva már nálunk is volt a cucc. Hogy mi is az? Egy  korábbi képen  látszik. Egy részlete legalábbis. De most meg tudom mutatni teljes pompájában, a végleges helyén. Bizony, ez egy sárkány. Vízköpő. Nem is egy, hanem négy, a négy leszálló csatornaág végére egy-egy.  Annak idején az ácsnak még a hirdetést mutattuk a neten, ő is teljesen belelkesült, hogy csinál hozzá nekünk szűkítőt, hogy a nagyobb keresztmetszetű csatornák végére fel lehessen szerelni a sárkányokat.  Az árnyéka is jól néz ki Két sárkány lent van, kb. bokamagasságban, de a másik kettő magasabbra került, hogy esővízgyűjtő férjen alá. Mert esővízgyűjtő kell, az n...

megmutatom, veszek én olyan széket, hogy még! Olyan széket veszek, amilyet még nem látott a világ. Csak néhány hétig kellett keresgélnem, de rátaláltam! Mutatom a Páromnak a hirdetést, nézi csodálkozva, hogy hű, neki biztos, hogy soha nem jutott volna eszébe, hogy ilyen is lehet egy szék, de ez nagyon jól néz ki, épp csak kicsit extrém, kell ez nekünk. Olvassuk a hirdetés szövegét, hát, a szék centire pontosan épp akkora, amekkora nekünk kell. Befér a kocsiba is, nincs is tőlünk messze, az ára meg egyenesen kedvező. Írtam is az eladónak, mikor mehetnénk megnézni a széket. Egy egész hétig vártam a választ, hiába. Ilyenkor általában ki is szoktam szállni az üzletből, úgy gondolom, ha a hirdetésben meg van adva e-mail cím, elvárhatom az eladótól, hogy kommunikáljon e-mailben. De ez a szék annyira nekünk való volt, hogy nem hagytam annyiban, telefonáltam. Jaj, ön érdeklődött e-mailben múlt héten? Bizony.   Ó, hát ezek szerint tényleg érdekli a szék. (Mi másért írtam volna az...

Kell egy lépcső. Egy nagyon különleges, nagyon helytakarékos lépcső, amit az alig 1m2-es födémnyílásba be tudunk illeszteni. Semmi gond, felkutatok egyet, a beszerzés elég jól megy nekem. És tarararamm, íme, már meg is találtam, íme, itt van, egyetlen eddig látott lépcsőre sem hasonlít, tök jól néz ki, ráadásul csupán 1m2 a helyigénye. Ára mondjuk nincs, de biztosan ismered te is a jelszót, pénz a legkevesebb! , kiderítem, mennyibe kerül ez a lépcső. Aha, ahogy azt Móricka elképzeli. Hiába írtam az eladónak többször is a honlap üzenőfelületén és e-mailben is, választ nem kaptam. A megadott telefonszámon előfizető nem kapcsolható. (De szeretem az ilyen hirdetőket!)  Kép innen Jó, akkor csináltatunk egy ilyen lépcsőt. Keresek egy lépcsőgyártót (létezik olyan egyáltalán???), és megkérdezem, tud-e ilyen lépcsőt gyártani és mennyiért. És láss csodát, 10 perc múlva meg is volt egy lépcsőgyártó (ezek szerint van ilyen) minden elérhetősége, írtam is neki az e-mailt, másnapra vála...

egy szék. Már megint. Igazából már évek óta tetszik, de mostanra kerekedett hozzá ideológia is, a gyereknek szüksége van rá.  A hirdetésben szereplő szék épp olyan, mint ami nekem  a gyereknek kell, jól néz ki, jó állapotban van, jó áron, jó helyen. Hívom az eladót, engedjen az árból és már megyünk is a székért. Az alku megszületett, úgy tűnik, sima ügy az egész. Érdekes fordulatot akkor vesz a dolog, amikor ahhoz a részhez érünk, hogy hová menjünk a székért. Általában próbálok keresni köztes megoldást, megbeszélem az eladóval, hogy hozza el a cuccot egy bevásárlóközpont parkolójába, ami mindkettőnknek útba esik. A rugalmasabb eladókkal ez könnyen megy, egyeztetünk helyszínt, időpontot, rendszámot, fél perc alatt meg is van az adásvétel. A mostani eladó, amint meghallja, honnan mennénk a székért (gondoltam, elmondom, mi hol vagyunk, ő elmondja, ő hol van, a kettő közt találkozunk), heves sajnálkozásba kezd. Hogy jaj-jaj, és onnan jönnétek, egész idáig, jaj, hát az nagggyon ...

Előfordul, hogy nem egy konkrét dolgot írok be a keresőbe (körablak), hanem csak úgy általánosságban egy viszonylag tág fogalmat (szecessziós). Mindig ebből lesz a baj, mert ilyenkor megállíthatatlanul elindulunk lefelé a lejtőn. Rábukkanok egy addig soha nem látott, soha nem vágyott tárgyra, aminek eddig a létezéséről sem tudtam, és abban a pillanatban tudom, nekünk épp erre van szükségünk. (Még rosszabb, ha elkezdek gondolkodni, hogyan, mire használhatnánk - az első ránézésre egyértelmű lehetőségen kívül.) Sárkányos vízköpőt kerestem, ezért beírtam, hogy csatorna , és rábukkantam a hófogókra. Kép innen Mire a Párom bejött a szobába egy kisebb gyűjtemény várta, és a kérdés: - Szeretnénk hófogót a tetőre???? - Ha ilyen szépet találsz ennyiért, akkor igen. Azért még megkérdeztük az építészt is, aki azt mondta, ő lebeszélni senkit nem fog a hófogóról, mert ha egyszer hó is lesz télen, jól jön az majd. Így vettük meg az első adag (13 darab) hófogót. Abban maradtunk, ...

Úgy tűnt, vettem egy széket. Az eladóval megállapodtunk az árban is, az átadás, átvétel hogyanjában, mikéntjében is, az üzlet megköttetett, de jó. Indulunk átvenni a széket a megbeszélt helyen és időben, de a biztonság kedvéért rácsörgök az eladóra, hogy nem jött-e neki közbe valami. Csodálkozik a telefonban, ő tegnapra várt. Lehet, hogy tegnapot beszéltünk meg. Nem lehet, hanem biztos hogy nem, tegnapra fix programunk volt, ahhoz igazítottunk mindent, tuti, hogy nem szerveztem arra az időpontra mást. Jaj, jaj, jaj, akkor most ne is menjünk, az eladónak nem jó, ő nem ott van most, ahol a szék, nem tudja átadni. Inkább arról beszéljünk, hol és mikor tudnám átvenni azt a széket. Megbeszéljük, udvariasak, intelligensek, szimpatikusak vagyunk, nagyon, még mosolygunk is. Kép innen Új időpont előtt hívom az eladót, hogy nem jött-e neki közbe semmi, illetve hogy még mindig ugyanarra az időpontra emlékszik-e ő is, mint én. Jaj, hát közben annyi történt, hogy eladta másnak. Me...

Azzal az elhatározással vágtunk bele ebbe az építkezésbe, hogy amit lehet, használtan veszünk meg. Mostanára úgy érzem, ennek a szemléletnek két pozitív hozadéka is van. Az egyik a költséghatékonyság. Kétségtelen, hogy így sokkal olcsóbban lehet vásárolni. A másik, hogy az így beszerzett tárgyakhoz egy-egy történet is kapcsolódik, a "hogyan jutottunk hozzá" kalandja. És azok micsoda sztorik, amikor a végén nem is lesz miénk a kiszemelt áru! Mert a tapasztalataim alapján azt mondom, a bejegyzés (és egyben az új rovat címe :-) inkább így hangzik: Ő eladni akar? Mert én vennék ... Sok-sok-sok órányi hirdetés nézegetéssel eltöltött idő után elkezdtem tipizálni a hirdetőket, hirdetéseket. Van a "magamért szeress" típus. Rövid, általában 3-4 szavas hirdetés, amiből gyakorlatilag semmi nem derül ki. Meseszép szék. Kb. ennyi a hirdetés szövege. Hogy is mondta Hofi? Ebből az olvasó megtudja, ami rá tartozik - semmit. De ő eladni akar. Ennek az altípusa a ...