lehet nálunk enni ritka ünnepeken , de akár reggelire is. Most egy harmadik változatot készítettem, eperből. Úgy kezdődött, hogy kutattam a neten, mit lehetne kezdeni a gyümölcscentrifugában maradt, kifacsart gyümölcshússal. Találtam is jó megoldást egy gyönyörű francia blogon , ahol egy bejegyzésben látványos, egyszerű szárított finomságokról írnak. El is mentettem, el is felejtettem, ahogy azt kell, ahogy az már lenni szokott. Hetekkel később újra elém került a téma, immár magyarul, eperbőr címen. Erre már nem tudtam nemet mondani, elkészítettem a saját változatomat. Én nem főztem, nem édesítettem, nem ízesítettem, csak megtisztítottam az epret és aprítógépben pürésítettem. Az aszalógép rácsára sütőpapírt tettem, ráöntöttem, elsimítottam az eperpürét, és megszárítottam. (Akinek nincs aszalógépe, sütőben, résnyire nyitott ajtóval, alacsony hőfokon is csinálhatja.) Néhány óra alatt megszáradt. Vártunk reggelig, akkor könnyen le lehetett...