Kézügyesség dolga

tojásfestést terveztünk az idén. Afféle instant változatot, lehetőség szerint festék nélkül megvalósíthatót. Különösebb baj nincs a festékkel sem, csak a kipakolással, amivel jár. Ecsetek, ecsetmosó tálka, amiben folyton cserélgetni kell a vizet, a száradó tojások, amiket persze több rétegben át kell festeni... Ááááá, tovább tart elő- és elpakolni, mint a kedvünk a festéshez. A tojásokat még csak-csak kifújnánk, de lássuk be, nagyon bosszantó, hogy 2x, 3x kell átfesteni egy tojást, csak hogy szép, egyenletes alapszíne (fehér) legyen. És a legbosszantóbb, amikor ez már megvan, a tojás meg véletlenül kicsúszik a kezünkből, odakoccan valamihez, és eltörik.  Épp ezért most műanyag tojásokat vettem, fehéreket és átlátszókat. Lakkfilc, alkoholos filc meg készségszinten van itthon. Az legalább nem jár kipakolással, nincs száradási idő, és bármikor félbe lehet hagyni. Így lett a minimalista húsvétunk art decos. A legbonyolultabb minta is egyszerű lesz, amint felosztjuk kis részekr...

olyan, mint a karácsony. Hetekkel korábban elkezdődik (ezért kicsit bele is ununk, mire eljön a tényleges ünnep, de ne akadjunk fenn minden apróságon).  Rajtunk akkor jelentkeznek az első tünetek, amikor megjelenik a boltok polcain a Valentin-napi túró rudi. Amin a pöttyök helyett szívecskék vannak, és rövid kis üzenetek. Izgatott kíváncsisággal tépjük fel a zacskót (családi kiszerelést veszünk), egymás kezéből kapkodjuk ki a rudikat, olvassuk az üzeneteket. Aztán jön az osztozkodás és a cserebere, kihez melyik üzenet passzol jobban. És amikor az utolsó falatokat rágjuk, és a kávéból is már csak néhány korty maradt, na akkor kezdünk el jó dolgunkban biggyegetni, hogy áááá, milyenek már ezek az üzenetek, nem is jó, mi sokkal jobbat tudnánk,  stb, stb. És jönnek az ötletek sorban, hogy mit kellene ráírni a rudipapírokra. - Na mondjátok, mi legyen azon a rudin, és én megcsinálom a papírt. "Egyszerűen legyártom. Azt is tudok, rudipapírt." (Emlékszel még a  ketyósra ?) ...

megrendezésre került nálunk a  marmaládé-nap.  Sok mesélnivaló nincs róla, azt a keveset meg elmondják a képek is helyettem. Rég nem fordult elő hasonló, de készítettem címkét is az üvegekre. Az nem valószínű, hogy nálunk fel lesznek címkézve az üvegek -  a természetes fogyás, ugye -, de legalább rajtam nem múlott. Ha tetszik innen  tudod letölteni.

(Természetesen ezt is Besenyő Pista bácsi hangján kéretik olvasni.) Az építkezés nagy dolog és komoly, de néhány napra felfüggesztjük, tavaszi szünetet tartunk. Most igazán fontos dolgokkal kell foglalkoznunk.  Vasárnapra fix programunk van. Tudtátok, hogy minden évben megrendezésre kerül a nemzetközi  párnacsata nap ? A városok főterein összegyűlnek az emberek játszani egy jót. Kép innen Kép innen Kép innen Kép innen Én azért kisebb rendezvénnyel is beérem :-) Kép innen Kép innen Kép innen Kép innen Én szóltam. én időben szóltam. Van kedvetek játszani?

Nagyon figyelünk arra, hogy az építkezés a lehető legkevésbé telepedjen rá az életünkre. A hétvégéket például úgy szervezzük, hogy az egyik nap anyagbeszerzünk, építésszel egyeztetünk, de a másik nap csak a miénk, azt csinálunk, ami jólesik. Így mentünk moziba is néhány hete. Megnéztük a legsötétebb Peruból érkezett mackó történetét. És már a moziból kifelé jövet tudtam, mi lesz a program a suliszünetes napon. Megrendezzük a mi marmeládé-napunkat! A kiskirálylány alvásideje véges, ezért én a folyamat gyorsítása érdekében leturmixoltam a gyümölcsöt. Így mondjuk nem lett olyan gyönyörű, áttetsző, zselés színe, de senki se bánta. Ahogy a kisasszonyok megállapították: - Napsütés színe van! Ilyenkor tél végén nem is vágyunk többre. Több üveggel is készült, de a fényképezésre már csak ez a kettő maradt. A természetes fogyás, ugye. Vagy beköltözött hozzánk Paddington. Szív alakúra sütött császárzsömlére kenve a marmeládét, tökéletes ünnepi reggelink volt Valen...

Van egy VIP a családunk életében. Azt, hogy mennyire fontos nekünk az a very important személy, sem szavakkal leírni, sem ajándékkal kifejezni nem lehet. Ezért úgy döntöttünk, hogy születésnapjára jelképes ajándékot kap, de egyedi, személyes változatban. A csoki mindig jó ötlet, biztosra mentünk.  Félig kicsomagoltam, a papírt levettem róla. Előkészítettem a hozzávalókat, natúr barna csomagolópapír, fehér lap, olló, ragasztó, dekortapasz, és volt ott fehér zselés toll is, még ha a képen nem is látszik. Csomagolópapírral körbevettem a csokit, a többi olyan egyszerű, hogy minden szó fölösleges . Ui: A nagy munka közben egy másik tábla csoki azért elfogyott :-))))

Olyan ez, mint amikor ülni, állni, járni, beszélni stb. kezd a gyerek. Mindenki átesik rajta. Elsőszülöttem most lépett abba a korba, amikor neveket húznak. (Azok kedvéért, akiknek nincs gyerekük, vagy ők maguk nem voltak gyerekek, elmondom, hogy ez a névhúzás a magyar közoktatásban általánosan elterjedt szokás. Egy sapkába mindenki bedobja egy kis cetlire felírva a nevét. Mindenki húz egy cetlit, akinek a neve van a cetlin, annak kell ajándékot adnia. Eleinte persze a gyerekek is élvezik. Később már csak a tanárnénik. A szülők az első perctől fogva utálják. ) Szóval Elsőszülöttem hazajött néptánc próbáról ragyogó arccal, hogy megvolt a húzás, és mindenkinek kézzel készült ajándékot kell adnia, mondjuk egy pendelyt vagy egy keszkenőt, ha pedig fiút húzott, akkor egy faragott táncos botot, vagy bokrétát, ilyesmit. Én visszakézből felröhögtem, de kiderült, a gyerek nem viccelt. Sőt, teljesen komolyan elszánta magát, hogy simán hímez egy keszkenőt. Amikor elmondtam neki, hogy azt legi...

dolgokat nem szeretem. Disney-s, macis, csibimadaras minták akkor sem voltak nálunk, amikor babakorú gyerekeink voltak. Mindig igyekeztünk olyan tárgyakkal körülvenni őket, amiket felnőttként is esztétikusnak (vagy legalább nézhetőnek) találtunk. Nem tipikus baba színek, minták, ugye?  A piktogramokat viszont nagyon szeretem. Mert egyszerűek, egyértelműek, beszédesek. Apró részletek, amik igazán személyessé teszik:  A lufikon a felirat (még ha csak halványan látszik is) : ZORA  A babatakaró hátoldala a pöttyös barna anyagból készült, körben csipkével - elvégre az újszülöttek is lehetnek nőiesek :-) Kicsi Zora, örülünk Neked!