Kézügyesség dolga

ezúttal feketében. Kívül kordbársony, belül pöttyös vászon, a két réteg között flíz van. Jó kis munkába járós táska lehet ebből is. Ha már belekezdtem, rögtön kettőt varrtam belőle. A pipacsok fodrosak, kócosak, gyűröttek, organza szirmokkal, közepükön fekete gyöngyök. A belsején nem változtattam, kulcstartó és cipzáros zseb. 

már kapható egy ideje a boltomban. Könnyű kis nyári táska, az a fajta, amit csak felkap az ember lánya, beledobál kulcsot, pénztárcát, mobilt, esetleg kardigánt, néhány gyerekrajzot, és már megy is fagyizni. Móninak jár a köszönet azért, hogy elkészült a pipacsos táska komoly, munkába járós változata is. A két réteg vászon közé került egy réteg flíz is, így önmagában, üresen is van tartása. A fülei flízzel béleltek és szélesebbek lettek, így akkor sem vágja a vállat, kezet, ha tele van pakolva. És a mágnescsatot is cipzárra cseréltem. Persze itt is igaz a szabály, hogy győztes csapaton ne változtass, így az organza szirmú pipacsok maradtak. És a cipzáras belső zseb is maradt a kulcstartóval együtt. Ennek a két táskának már van gazdája, de akinek megtetszik, üzenjen, és neki is szívesen varrok egyet. 

pipacsos táska már gazdára is talált. És elkészült egy fehér is, az még keresi gazdáját.

Én már tényleg be akartam fejezni ezt a pipacs ügyet. Varrtam pipacsokat, mutattam is már nektek. Lett belőlük gyűrű. Igen, hatalmas (kb. 6cm az átmérője), de én szeretem a hatalmas gyűrűket. Persze a mértéktartóbbaknak készült kisebb is, annak kb. 3 cm az átmérője. És azoknak, akiknek túl apró a kezük a gyűrűhöz (sehol nem kaptam gyerekméretű gyűrűalapot), szalagos változatot csináltam, hogy a copfjukba köthessék. Vagy hordhassák karkötőnek. (Na ezeket nem sikerült lefényképeznem.) De lehet belőle függönyelkötő. Sőt, akár szalvétagyűrű is. Vagy papucs orrán pamutbojt. :) És varrtam táskát is a pipacsokhoz. És persze a lekvár. Hogy milyen az íze? Meglepő. Meglepő, hogy van íze a pipacsnak. Engem már az is készületlenül ért, hogy illata van (igen, ismerem a parfümöt, nagyon is jól :), de sokáig azt hittem, hogy ott a pipacs csak marketingfogás), a réten hiába szimatolom, nem érzek semmit, de amikor itthon szedem le a nagy halom virágszirmot, lehet érezni, milyen erős,...

Az oviban a Másodszülöttem terjeszti. És én is elmondtam már néhány olvasómnak, offline. Sőt, a gyógyszerészeknek is, akiktől pektint akartam vásárolni. Szóval terjed a hír. És igaz. Tényleg csináltam pipacslekvárt. Ráadásul nem is most először. Pedig nehezen indult. Ugyanis a környékünkön az összes pipacsos rét eltűnt. De egy nap a Párom úgy jött haza a nagy magyar alföldről, hogy a csomagtartóban egy nagy csokor pipacs hervadozott! És éppen így volt jó. A pipacslekvár ugyanis egy nagy csokor pipacsból készül, amit persze nem az út mellől szedünk, és hagyjuk néhány órán át pihenni, hogy a bogarak kimászhassanak belőle. Aztán a szirmokat leszedjük a szárról. Abban a receptben, amit én használtam 35g szirom kell 2 liter vízhez, persze abból nem lesz baj, ha több a virág.  A vizet a cukorral (800g) felforraltam, és amikor már csak meleg volt, hozzáadtam a szirmokat. Először undorító, szürkésfekete lett a víz, de néhány perc múlva feltűnt benne a piros szín. Amikor gyö...

Igen, ahogy Dorka ki is találta, pipacs lett a szalagból. Először összehúztam. Amikor kialakult egy teljes kör, összevarrtam. Egy pipacshoz két ilyenre van szükség. Aztán a két réteget egymásra raktam és fel-le öltögetve összevarrtam, közben a gyöngyöket is felvarrtam. Én 2 és 4 cm széles szalagokat vettem, így variáltam is, hogy kisebb vagy nagyobb virágok legyenek. És hogy mi lesz ezekből a pipacsokból? Attól függ, mire varrom rá őket. Holnap kiderül. Ui: Van még ötletem pipacs-ügyben.