Kézügyesség dolga

Persze még mindig olvasom reggelente a kisasszonynak az ovis étlapot. Egy ideje már nem azt kérdezi, hogy mi lesz a kaja, hanem hogy reggeli vagy uzsonna. Hogy reggelire vagy uzsonnára lesz a felvágott, margarinos kenyér kombó. Mert az majdnem minden nap szerepel az étlapon. A kép nagyítható A képen bekarikáztam, így még jobban látszik, hogy múlt héten 5x kaptak a gyerekek margarinos kenyeret felvágottal. A kedvencem a kedd, amikor reggelire és uzsonnára is az volt - ez újítás, eddig csak naponta 1x juthattak hozzá ehhez a finomsághoz. Friss gyümölcsöt mindössze 1x, hétfőn délben kaptak. Ha jóindulatú vagyok, még a szerdai uzsonna savanyú káposztáját is ide tudom venni, azaz csak tudnám, mert az csak a kiírásban szerepelt, a gyerekekhez már nem jutott el. A menza kínálatát csak a szülinapi torta, keksz ropi és szörp, plusz egy kis szaloncukor színesíti. Mert névnap, szülinap jut minden hétre, a szaloncukor készletek meg simán kitartanak húsvétig. (Még Elsőszülöttem ovis cso...

Kritikát kaptam. Szerintem korrekt, ha nem csak a díjaknak, elismeréseknek, hanem a kritikáknak is önálló bejegyzést szentelünk. Főleg az olyan gondolatébresztő kritikának, mint amit  OviVarázs  blog írója hagyott, több részletben az egyik  bejegyzésemnél . "Nálunk VAN választási lehetősége a szülőknek!!! Lemondhatja az uzsonnát!!!:))) Esetleg erre még nem gondoltál a sok kritizálás helyett?" " Valóban a mi ovinkban "ehető" ételek vannak, vagy nem vagyunk válogatósak, de nem panaszkodunk. Engem csupán felháborít az ételek ekkora mértékű kritizálása amit ezen a blogon olvastam eddig. Mintha nem ételt tennének a gyermekek elé...van bizony sok kisgyermek akinek ezek az agyonra kritizált ételek bizony nagyon finomak. Mindenesetre az Isten óvjon az ilyen kekeckedős szülőktől minden intézményt!!!" "Az ételt SOHA nem nevezném szemétnek, de ezzel önmagad minősíted!!!  Akkor inkább tenné szóvá nemtetszését az oviban, és ne itt "mulattatná" a na...

Ma két uzsonnát is tudok mutatni. Az iskolás a szokásos zsömle alapú szendvicset kapta. Friss volt és illatos, guszta és a Párom szerint finom is. Az ovis uzsonna viszont meglepett. Azzal, hogy a meglepetés rész lemaradt. Eddig mindig két fél szelet kenyeret kaptak a gyerekek, összeborítva. Lehetett találgatni, hogy mi van a kenyerek közt. Most egy fél szelettel kevesebb kenyér jutott, így felkészülési idő nélkül kellett szembenéznem ezzel: Neeeem, nem a margarinos kenyér az igazán durva, azt olyan gyakran kapnak a menzán - szerdán tízóraira és uzsonnára  is  -, hogy már nem is igazán figyelek fel rá. Hanem az a förmedvény, ott a kenyéren, na az még az erősebb idegzetűeket is megviseli. Hogy mi lehet az? Lehet, hogy egy dinós - űrlényes filmből maradt kellék. Szerintem ha az űrlények kolbászt gyártanának a dinókból, az nézne így ki. A kép sajnos nem adja jól vissza a színét, a rozsdabarna és a narancssárga közti átmenet, de valahogy olyan bántóan élén...

Ha nagyon pozitivista hangulatban vagyok, azt mondom, fél lábbal már a nyári szünetben vagyunk. Ha szeretnék megmaradni a valóság talaján (legalább fél lábbal :-) , azt mondom, ezt a három hetet már fél lábon is kibírjuk. A kisasszonyokat is ezzel biztatom. Az iskolában a legtöbb tantárgyból a tananyag végére értek, az év végi dolgozatokból, felmérésekből már csak egy maradt, az utolsó hét amúgy is csak játék, sportnap, kirándulás és palacsintázás, az  oviban május 30-án zárják az évet (???), a többi meg már nem számít. A menzához is így állok. Ebben a három hétben jobb már úgysem lesz, ha pedig még romlana, már nem érdekel. Már az olyan arcátlan pimaszságokon sem dühítem fel magam, hogy az oviban pénteken 2-re (14.00 órára) hívtak egy dietetikust (hahó, munkaidő!!! - á, már ez sem érdekel, az oviban amúgy is elég nagyvonalúan kezelik a szülők munkaidejét), hogy tartson előadást a szülőknek (!!!) arról, hogyan kellene egészségesen táplálni a gyerekeiket. Ezt a szenzációs leh...

Tegnap délelőtt a Kossuthon megint elmebajnokság volt, a "ki tud nagyobbat mondani a menzareform kapcsán?" jegyében. Gyakorlatilag ugyanazon a csonton rágódtak, megint a jól ismert topikok kerültek elő. (Valószínűleg a szerkesztő is unja már, a téma illusztrálására használt hanganyagok ugyanis hónapok óta ismétlődnek, annyi fáradságot sem vesznek maguknak, hogy új hanganyagokat vegyenek fel.) 1/a  A gyerekek kizárólag hamburgert hajlandóak enni, hiába tudják, hogy egészségtelen. Erre mondom én azt, hogy a hamburger (a jó minőségű hozzávalókból készített házi változatra, és nem a   gyorséttermi, vagy a gyorsfagyasztott húspogácsából készült menzás változatra gondolok) nem egészségtelen. Friss zsömle, marhahús zsiradék nélkül, grillen sütve, sok-sok  friss zöldség, esetleg sajt, mi ebben az egészségtelen??? És lehet abba a hamburgerbe halból is pogácsát sütni (nem a  gyorsfagyasztott halrudak  pogácsa alakúra formázva), sőt zöldségből is (de tényleg zöldségből...

Gondoltátok volna, hogy Kassán micsoda gasztrokultúra virágzik?! Eddig én sem. A múltkor is, az a  kassai burgonyaleves . Erre itt egy újabb sohanemtalálnádki étel, megint Kassáról, a kassai raguleves. A pénteki ebéd az oviban. Reggel gyors kupaktanácsot tartottunk az ovi öltözőjében a kassai raguleves mibenlétéről, de mindenki tanácstalan volt, szülők, gyerekek, óvónénik egyaránt. Konkrétan még senki nem hallott a híres kassai ragulevesről. Izgalmassá akkor vált a dolog, amikor kiderült, hogy a Google-nek sincs igazán válasza a kérdésre. Ha a  képeknél  keresem, a tárkonyos ragulevest mutatja, ha a  szövegnél , akkor vagy mindenféle raguleveseket talál (kivéve a kassai változatot), vagy a már említett kassai burgonyalevest, jellemzően azt is főleg menzás menükben. Akkor hát mégis milyen a kassai raguleves??? Délután persze kifaggattam a kisasszonyt. - Milyen leves volt ebédre? - Mint tegnap. - ??? - Mondom, mint tegnap. Ugyanaz. - És tegna...

Az egyik olvasóm hívta fel a figyelmem arra, hogy az  előző bejegyzésemben  szereplő Élelmiszer-biztonsági Hivatal honlapján olvashatóak a vizsgálat részletes  eredményei . Gyakorlatilag egy lista arról a 73 bölcsődéről, óvodáról, iskoláról, ahol már elvégezték a menzás ebéd érzékszervi vizsgálatát (= megnézték, megszagolták, megkóstolták). Annyira nem vagyok fanatikus, hogy mind a 73-at részletesen áttanulmányozzam, de azért néhányra rákattintottam. Pulykatokány hentes módra:  Zöldes-barnás színárnyalatú zavaros lében különböző méretű húskockák, csemegeuborka darabok, húsos szalonna csíkok, szétfőtt hagyma és zöldfűszer, kaporszárdarab. Tetején viszonylag sok a zsír. A hús puha, az uborka szétfőtt, a szalonna kissé rágós. A hús kevésbé jól tisztított, néhol zsíros. Ki szeretné megkóstolni? Másik példa egy szép nevű ovi tálalókonyhájáról: Zöldborsó főzelék, szárnyas vagdalt, Lotti rúd  (Felfigyeltem erre a jelenségre is már egy ideje, hogy kopnak ki a ...

Húsvét volt az oviban és az iskolában is. Túl nagy feneket nem kerítettek a dolognak (az oviban még csak-csak, de az energiák jelentős részét elvitte a nyílt nap és a leendő kiscsoportosok), de biztos, ami biztos, néhány csokinyulat azért csak belenyomtak a gyerekekbe, nehogy kimaradjanak az ünnepi hagyományból. Az iskolában mindössze annyi volt a húsvétolás, hogy reggel mindenkit egy csokinyúl várt a padján. Nem mondom, hogy emelkedettebb, méltóbb módja az ünneplésnek, amikor a kislányokat felsorakoztatják és a kisfiúk sorban végiglocsolják őket (én nagyon utáltam), de talán a csokinyúlhoz sem kellene annyira ragaszkodni. Pedig azt kaptak ebédre is. Gulyáslevest, piskótát csokiöntettel és csokinyulat. (Azért a magasan kvalifikált élelmezésvezetővel egyszer végigetetném ezeket az ebédeket.) Az oviban ugyanez volt az ebéd, és plusz csokinyúl is került, gondolom nem is kevés, mert haza is hozott belőle a kisasszony, az óvónéni azt mondta, azt már ne egyék meg az oviban, mert...

A menzareform  hozzánk még nem ért el, de egy új jelenségre felfigyeltem. Adjunk sosem hallott nevet a menzás ételeknek, és akkor nem lesz baj, ha sosem látott ételeket teszünk a gyerekek elé.  Az első nagy rácsodálkozás a  bundás mackó  volt.  Aztán szembesültem a  kassai burgonyaleves sel. Tegnap reggel pedig azt olvastam az ovis étlapon, hogy Dán karfiolleves. Néztem körbe tanácstalanul, hogy csak én nem tudom, hogy milyen is a dán karfiolleves, vagy ez (még) tényleg nem része az alapműveltségnek.  (Villámjáték! Ki tudja most kapásból, Google használata nélkül!, rávágni a jó választ, hogy milyen is a dán karfiolleves???) Az ovis öltözőben senki nem tudta, milyen a dán karfiolleves, egy arra járó óvónéni visszakérdezett, hogy jól hallotta-e, mit beszélek, majd csak annyit mondott, hogy na, most már igazán kíváncsi, milyen lesz a leves, a kisasszonyom barinője pedig bejelentette, hogy ő azt hiszi, nem szereti a dánot. Megbeszéltük, hogy a d...

A minap az iskolatáskából került elő egy uzsonna. Első ránézésre zsömle. Szendvics. És tényleg. Benne egy szelet kovászos uborka meg valami kence. De milyen kence lehet? Közelebbről megnézve egyértelmű, hogy nem májkrém. Az illata / szaga sem segít. Mégis, mi lehet a zsömlére kenve?  A Párom megkóstolta. Azt mondta, ő még ilyet nem evett, nem ismeri ezt az ennivalót, de szerinte ilyen lehet az üdülőkrém. (A májkrémek mellett szokott lenni a boltban, nagyon hasonlít a csomagolásuk) Ilyenkor azért kellemetlenül tudom érezni magam. Mert szeretem magam úgy látni, mint aki szinte minden nap főz, és arra törekszik, hogy tisztességes minőségű, szezonális hozzávalókból készült, változatos ételeket tegyen az asztalra. A menza pedig időről időre ( és egyre gyakrabban) szembesít azzal, hogy mennyire szánalmas is az én igyekezetem. Én is csak az a tipikus mai szülő  vagyok, akiről már oly sok szó esett, hiszen nem ismeri az ételeket. Legalábbis az élelmezésvezetők ezzel szo...

A farsanghoz persze büfé is kell. Megjelent hát az ovi öltözőjében egy plakát, hogy kérik a szülőket, egy-egy tálca sütivel járuljanak hozzá a mulatsághoz. Egy délután arra léptem be az öltözőbe, hogy egy anyuka beszélget az óvónénivel (szeptembertől járnak ebbe az oviba, ez lesz az első farsangjuk itt): - És enni mit fogunk? - ?????? - Azt látom, hogy sütit kell hozni a büfébe, de ENNI mit fogunk? - ?????? - Annyi édesség lesz, biztos, hogy valami sós is jól esne, esetleg valami ennivaló.... - Hááát, lehet, nem is tudom, nem gondoltunk ilyesmire, talán... - Én hozok inkább egy tálca szendvicset, legyen mit ENNI is, ne csak a sütik... Ugye, hogy?! Ugye, hogy másban is felmerül a kérdés, hogy lehet-e / kell-e egész délután édességet nyammogni?! Ugye, hogy az embereknek van igényük rendes ételre?! Naná, hogy rögtön csatlakoztam. A V. anyukájára már amúgy is ráfért a bátorítás, egész elbizonytalanodott az óvónéni bizonytalankodásától. Bevállaltam, hogy süti helyett én is visz...

A hétfők gyakran álmosak, kócosak, nyűgösek, döcögősen indulóak. Nálunk is így indult a hét. Álmosan, kócosan, nyűgösen, döcögősen eljutottunk az iskolába, majd az óvodába is. A reggeli rituálé utolsó fejezeténél tartottunk (ölbe veszem a kisasszonyt és elolvasom neki a napi menüt), amikor a hétfő egy pillanat alatt megváltozott. Mintha hirtelen 2 kávét megittunk volna, egyszerre minden nagyon érdekes és izgalmas lett, a fejünk azonnal megtelt kreatív ötletekkel, a nap új kihívásokkal, felpörögtünk, lelkesedtünk.  Ebédre ugyanis BUNDÁS MACKÓ volt kiírva. Másodszülöttem kérdőn nézett rám, és én is elég tanácstalan voltam. Azon tűnődtem, hogyan tudnám az ovis öltöző közönsége (óvónéni, szülők, gyerekek) számára elfogadható módon előadni a fejemben dübörgő kérdést: MI A BÁNAT AZ BUNDÁS MACKÓ?! Szokás felhánytorgatni, hogy a mai gyerekek nem ismerik az ételeket (nyilván mert a szüleik csak fornettin és gyorséttermi hamburgeren tartják őket), sőt, már a szülők sem ismerik az é...

Úgy indult ez az egész, hogy összegyűjtöm, milyen helyzetekben tör ránk teljesen váratlanul a nasiztatás. Egy újabb példa. A városi táncegyüttesek karácsonyi bemutatója. Az egyik csoport műsorába be volt építve, hogy szaloncukrot dobáltak a nézőtérre. Rengeteget. Nehogy már egy kulturális programot nasi nélkül kelljen végigülni. Ez a tánccsoport egyébként ugyanazt táncolta, mint tavaly. Egy év alatt nem sikerült egy új koreográfiát összehozniuk (mit tanultak akkor egy évig azok a gyerekek?), de a szaloncukorra volt eszük. Délután megyek Elsőszülöttemért, az egész osztály rágcsál.  Ropit, sós perecet, pufikukit. Ahogy elnézem, nem most kezdték, a terem padlója borítva van a törmelékekkel. Kijön a kisasszony barátnője, megkínál engem is ropival. - Ünnepeltek valakit? - Nem, ez csak egy átlagos nasizás. Az oviban és az iskolában is az a szokás, hogy nem egyszerre adják oda az ünnepségre bevitt nasikat, hanem "beosztják". Értem én, nem is rossz ötlet, meg kell tanítani a g...

Megvolt az ovis karácsonyi ünnepség. Nem részletezem, nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint szokott. Mire a gyerekek visszaértek a tornateremből, a csoportszobában várták őket az ajándékok. Persze a gyerekek azonnal nekiláttak bontogatni, én Másodszülöttemnek és a barinőjének segítettem. Amikor megláttam végre megértettem, mit rejt a csomag, a fejemben megszólalt (jó hangosan) a kedvenc moldvai csujogatásom:   Napvilág, holdvilág, megbolondult a világ!   Ezt nézzétek, mit kaptak a gyerekek az oviban a Jézuskától:     Egy babát, aki egy babakocsit tologat, amiben két kutya van ! Erre nevelik a gyerekeket???!!! Hogy édes kis kutyuskákat tologassanak babakocsiban???!!! Ja, az ovi pedagógiai programjában az szerepel, hogy a néphagyományok őrzésének kiemelt szerepe van. Nem azt várom, hogy kendert tiloljanak, de azért ne arra neveljék már őket, hogy az embergyerek helyét cuki kis kutyusokkal is ki lehet tölteni.   És ha ez még nem lenne elég, ...

Dühösködnivaló persze jutott mára is, ugyanis megint megnasiztatták a gyerekemet. Úgy tűnik, városunkban az a szokás, hogy karácsony előtt az óvónénik és tanítónénik karácsonyi verseket, dalokat tanítanak be a gyerekeknek, majd felvonultatják őket a polgármester bácsi előtt, hogy az gyönyörködhessen a kisdedek produkciójában. Gyerekek szép ruhában kiöltözve édesen szavaltak, daloltak - gondolom legalábbis -, a polgármester bácsi örvendezett, majd kedvesen megvendégelte a gyerekeket. Ettek csokitortát tiramisuval, természetesen ebéd előtt, és halmokban állt a szaloncukor, amiből nyugodtan vehettek a gyerekek, amennyit csak szerettek volna, persze amit nem bírtak ott megenni, azt el is vihették. Így történt, hogy Másodszülöttemék egy nagy szatyor szaloncukorral érkeztek meg az oviba. Az ebédet nem nagyon ették, gondolom a tortára és a tiramisura nem csúszott a rántott leves - tényleg ez volt az ebéd -, de utána kaptak szaloncukrot. És uzsonna után is kaptak a szaloncukorbó...